- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

37.rész

A házunkba belépve el fogott a gyomor ideg. Elég rosszul esett, hogy apa nem szólt anyámnak, hogy majdnem meg halt a lánya.
- Hahó, van itthon valaki? - kiabáltam.
Válasz nem érkezett.
A kórházi kaja elég ratyi volt, így muszáj voltam valami finomat enni, de anya nem főzött, így rendeltem egy pizzát. Be nyomtam a tévét a nappaliban és le dobtam magam a kanapéra. Oda kint kezdett elborulni az ég, így be kellett hoznom a muskátlikat. Anya megöl, ha valami baja lesz azoknak a virágoknak, komolyan. Szerencsémre le is szakadt az ég, így csurom vizesen szaladtam vissza a házba át öltözni.
A pizzám is meg érkezett ,csak egy dolgot hiányoltam mellé. Denist és egy kis Spriteot. Imádom a Spriteot, de én barom azt nem rendeltem a kaja mellé, így be értem az itthoni narancslével.
" Nem jössz át? Van pizzám." Írtam Denisnek apa régi telójáról.
" Nekem még dolgoznom is kell bébi, de estére át megyek. Puszi" érkezett a válasz.
Elmosolyodtam és tovább bámultam a tévét. Az idő tombolt oda kint, én meg inkább azt hallgattam, mint a híreket, amiben csak lopás és gyilkosság szerepelt. Imádom a vihart, az esőt és a szelet. Az ég dörgése mindig is megnyugtatott kis korom óta. Olyankor kicsit elfeledkezek a való életről.
Anya haza ért, de alig volt rajta egy csepp eső.
- Szia kicsim! - rohant be az ajtón.
- Szia. Merre voltál? - kérdeztem gyanúsan.
- Monicánál. Miért? És te? - kérdezte össze zavarodottan.
- Monicának nincs kocsija, de te még is száraz vagy, holott kint szakad az eső. - néztem a szemébe.
- El hozott a párja.. - mondta.
- Monicának nincsen párja, ki pakolta volna a Facebookra. - mondtam komolyan.
- És te? Hol voltál? - vont kérdőre.
- Anya, én nem fogok hazudni. A kórházból jöttem haza. - válaszoltam flegmán.
- Ja, kontrollra kellett vissza menni? - kérdezte, de a telefonját kezdte el babrálni.
- Nem anya, nem... - vetettem egy ideges mosolyt - Képzeld, túladagoltak.
- Jaj, ne hülyéskedj már, te nem drogozol. - nevetett.
- Figyelsz rám egyáltalán? - vettem ki a telefont a kezéből - Majdnem meg haltam, fel tudod fogni? -szóltam rá erélyesen.
Fel nézett a pultról mérgesen.
- Mi az, hogy majdnem meg haltál? - kérdezte.
- Kokain és heroin. - ültem a pultszékhez - Bele keverték az italomba. - vigyorogtam elégedetten.
- Ezt ugye csak most találtad ki? - ugrott fel mérgesen.
Nem értettem a reakcióját. Anya nem ilyen, aki így reagál, főleg, ha komoly dologról van szó.
- Nem anya, nem viccelek. - néztem rá értetlenül.
- Még is merre voltál? Kikkel? - vont kérdőre.
- Az egyik sulis srácnak volt a szülinapi bulija, aztán az volt a célja, hogy menjek el, mert a legjobb haverját börtönbe jutattam, és ezt nem bírja a kis lelke feldolgozni. - figuráztam a kezemmel,mintha sírnék - És puff, a puncsomban kokain és heroin landolt.
- Miért nem szóltál nekünk? - akadt ki.
- Anya, örültem, hogy lélegzek, nem hogy még szóljak nektek. Különben is, Denis értesítette apát. - magyaráztam.
- Ja, hogy a barátod is tudott erről? - emelte fel a hangját - Talán az ő ötlete volt, hogy ilyen helyzetbe kerülj? - kezdett el kiabálni velem.
- Igen, az ő ötlete volt, de tudod miért? Mert gyanús volt neki, hogy hirtelen emberszámba vett Dylan, eddig meg azt se tudta, hogy létezek. Ezért mondta, hogy menjek el a buliba. - kezdtem elborulni.
- Gratulálok, gyönyörű viselkedés egy rendőrhöz képest. - kiabált.
- Tudod mi van, anya? - mentem hozzá közelebb - Annak a rendőrnek köszönhetem, hogy most itt állok veled szemben és épp veszekszünk. - olvastam be neki.
- Nem tudom, hogy mit tesz veled ez a férfi, de nagyon nem áll jól ez a viselkedés Danielle. - szólt - Rád sem ismerek. Régen annyit buliztál, annyi barátod volt, most meg... - sóhajtott - egy sincs. Csak a fiúddal törődsz. - mondta.
- És ez tudod miért van? Mert egyikük sem volt igaz barát. Mindegyik kihasznált, vagy csak egy menetre kellettem. - borultam ki teljesen.
- Nem kell részletezni, hogy mennyi fiúval voltál kapcsolatban, tisztában vagyok vele.- nevetett flegmán - Will miért nem volt jó? Olyan rendes volt és még a te korodban is volt. - magyarázta fennhangon.
- Chh, Will...- csaptam a homlokomra - Miatta lettem nyugtató függő bassza meg! - ordítottam - És miért? Mert kikészítettetek idegileg. Sose volt jó semmi, amit csináltam,sose! - sírtam.
- Te nyugtatót szedtél? - hökkent meg.
- Igen, igen....- ültem le a kanapéra - Látod anya... - néztem könnyes szemekkel rá - Most kezdesz rá jönni, hogy egy lányod van, de nem is ismered igazán. - töröltem le a könnyeim.
- Akkor sem tetszik ez a kapcsolatod azzal a nyomozóval. - vágta rá.
- Nem hiszem el....- nevettem kínomban - Mi? Mi nem tetszik benne? - dühödtem be - Az, hogy túlságosan hasonlít az apjára? - ordítottam el magam. Sosem szerettem, ha egy olyan emberről ítélekeznek helytelenül, akit alig ismernek és számomra fontos személy.
Csend lett. Anya meg sem tudott szólalni, de én sem. Dühből beszéltem, vagy is inkább kiabáltam. Hirtelen meg bántam, amiről el szóltam magam, de valahol úgy éreztem, hogy... végre. Bár nem mondtam ki teljesen, hogy tudok a viszonyukról, de szerintem ezzel mindent el mondtam neki.