- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

32.rész

Vettünk egy nagyon forró zuhanyt együtt. Egy jó tanács; óvatosan mindent, mert írtóra tud csúszni a talaj.
Éppen mosta Denis a hajamat, mikor anyáék haza értek.
- Kicsim, haza értünk. -kiabált fel anya.
- Basszus. - szóltam hangosan.
- Na most mi legyen? - nézett rám Denis.
- Had gondolkodjak. - járkáltam fel alá a fürdőben.
- Meg van. Az ágynemű tartóm. Bújj be oda és addig ne gyere ki, míg nem szólok. - magyaráztam, miközben apám jött fel a lépcsőn.
A szívem hevesen kalapált, hogy sikerül e a tervem vagy lebukunk, és apám ki nyírja a pasim a szemem láttára.
- Minden oké? - lépett be a szobám ajtajába apa.
- Aha. - töröltem le a sminkem.
- Mi volt ez az egész? - vont kérdőre miközben le ült az ágyamra.
- Mi? - kérdeztem.
- Amit a főnökömnél műveltél. - szólt komolyan.
- Semmi, csak elegem van. Kimennél amíg fel öltözök? - néztem rá kérdően.
- Persze.
Húztam az időt, hátha megunja és le megy, de nem.
- Be jöhetsz. - ültem le az ágyamra, miközben Denis nem tudom, hogy kapott e még levegőt.
- Kérdezhetek valamit Danielle? - ült le mellém.
- Mondd.
- Van valami közted és Adams között?
Egy vérnyomásmérő tutira kiakadt volna, ha abban a pillanatban megmérték volna a szívverésemet. Nyeltem egyet.
- Nincs. Miért? - kérdeztem zavarodottan.
- Ne hazudj tovább nekem. - szólt rám fenn hangon.
- Tudod mit apa? Nem hazudok tovább. - álltam fel vele szembe - Van e köztünk valami? Igen, van. Amióta meg láttam, azóta van közöttünk valami. - tálaltam ki.
- Annyira tudtam.. - kezdett beidegesedni - Nem engedhetem ezt. Danielle, gondolkodj már. 25 éves te meg 19, legyél már észnél. - kiabált velem.
- Tudod apa, eddig csak alkalmi barátaim voltak nagyrészt. Tudod miért? Mert egyikük sem tudta azt a boldogságot meg adni, amit Adams. Ez talán néhány embernek, köztük neked is szúrja a szemét, de engem ez nem érdekel már. Mi is a baj vele? Hm, hagy gondolkozzak... Meg van! Van munkája, el tudja magát tartani, van hol laknia, rendes családja van és a legfontosabb... szeret engem. Mi a probléma ebben? -  borultam ki.
- Szerinted mit fognak szólni az emberek ahhoz, hogy a lányom az egyik kollégámmal van együtt? Ebbe bele gondoltál? Miért nem tudsz magadnak találni egy veled egy korút? - ordított.
- Nem fogok azért úgy viselkedni, hogy te ne keveredj bele semmibe. Nem érdekel, hogy kinek tetszik és kinek nem. Bele értve téged is. Apa... mindig úgy táncoltam, ahogyan te fütyültél és elegem van. Nem fogok senki kedvére tenni semmivel. Csak egy dolgot kérek. - ültem vissza mellé - Élni akarom a saját életemet úgy, hogy senki nem szól bele. Oké? Különben is, miért nem szimpatikus neked Denis? - kérdeztem.
Apát meg fogtam valamivel, mert nem kiabált tovább, hanem el gondolkodott.
- Szimpatikus... nagyon is. - temette a kezeibe az arcát - Félek, hogy elveszítelek kislányom. - folyt ki a könnye.
- Apa.... - öleltem át, miközben az én könnyeim is meg eredtek - Miért veszítenél el? Mindig a kislányod maradok, még negyven évesen is. - mosolyogtam.
- Adams egy céltudatos, magabiztos férfi akire szükséged van. Mellette biztos nem lesz rossz sorod, ezt elhiheted. Ne haragudj rám, hogy így viselkedtem, csak nem akarom el veszíteni az egyetlen gyerekemet. Egy apa ilyen. - nézett rám sírva.
- Jaj, gyere már ide. - tártam szét a karjaimat, miközben meg láttam anyát az ajtómnál lesekedni, és rám mosolygott.
Nem hittem volna, hogy apa ezért viselkedett úgy velem, ahogy. Minden megfordult a fejemben, csak ez nem.

- Gyere ki. - húztam ki az ágyneműtartóm.
- Micsoda családi dráma. - mosolygott Denis félig elkékülve - Ha 5 percet maradtam volna még, szerintem meg fulladok. - mondta - Amúgy számítottam erre. Tudtam, hogy apád bír engem. - fényezte magát vigyorogva.
- Téged ki nem... - böktem meg a vállát.
- Akkor apu áment mondott a kapcsolatunkra?
- Mondhatni igen. - válaszoltam megkönnyebbülve.
Úgy éreztem, hogy az életem most az én javamra fordult és a fellegekben jártam. Persze ez nem azt jelentette, hogy Denist azonnal le viszem vacsorára, de boldog voltam. Nagyon boldog.
Le feküdtünk aludni. Másnap reggel hat körül már Denist kibújtattam az ablakomon, a tetőn letudott mászni a járdára, majd el ment.
A szokásos rutinomat végeztem, mikor a telefonomra jött egy meghívó. Egy elég furcsa meghívó.