- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

59.rész

- Nem kell jelenetet rendezni. Jó? - néztem rá komolyan. Bólintott majd be szállt a kocsiba.
- Mi lenne ha eltűnnénk innen a francba?
- Jó lenne, de.... - néztem az udvar felé.
- De Denis. - folytatta lehangoltan.
- Nem akarok még nagyobb feszültséget kettőnk között, így mi lenne, ha máskorra áttennénk? - próbáltam mosolyogni, de nem volt az igazi.
- Aggódom érted Danielle. - tette a kezét a kezemre. A szívem hirtelen bedobbant, a gyomrom pedig görcsbe rándult.
- Nem kell Patrick. Nem kell.. - próbáltam megnyugtatni, holott én is aggódtam magamért.
- Jól van. - tette kezét a kormányra. Még egy darabig ültem mellette, majd ki szálltam.
- Jó éjt Patrick. Köszönöm. - néztem rá.
- Jó éjt. Vigyázz magadra. Bármi van - vett elő egy cetlit és egy tollat - hívj. - és a kezembe nyomta a papírfecnit.
Alig ismertük egymást, de még is olyan érzés fogott el, mintha már ezer éve jóba lennénk. A cetlit eltettem a kistáskámba, ő pedig el hajtott.
- Hol voltál? - vont kérdőre Denis.
- Kicsit körbe néztem. Semmi extra. - mondtam neki, de nem hitt nekem.
- Tudnánk beszélni otthon? - kérdezte.
Hirtelen gyomor idegem lett.
- Persze. - szóltam, majd leültem a többiekhez.
- Nos, Hölgyeim és Uraim... - kezdte szónoklatát Scott, és Patrick hirtelen megjelent, majd le ült. Végig mérte Denist, majd Scottra terelte a szemeit, mintha semmi nem történt volna 10 perccel ezelőtt. - Azért gyűltünk ezen a szép estén össze..
- Jézusom, mint valami esküvőn. Térj a lényegre,Papa! - viccelődött Ben, az egyik kolléga.
- Köszi Ben, hozod a formád ismét. Szóval, köszönetet szeretnék mondani Danielle Parkernek, hogy a csapatunk bővült egy ilyen tehetséggel ismét. - emelte meg a poharát - És utolsó sorban Patricknek, aki szuperül betanítja őt, és sose csalódok benne. - emelte ismét a poharát a magasba - Persze azért a többieknek is örülök, ti is jól végzitek a munkátokat, ne aggódjatok. - nevette el magát, mire mi is nevetésbe kezdtünk. Nem volt kicsit se jó kedvem, de igazán jól estek Scott szavai. Jó érzés volt elismerést kapni a főnökömtől az első hetekben, remélem máskor is lesz rá alkalom, bár ha így halad a magánéletem, csak hibákat fogok felhalmozni, nem fogok remekelni.
- Micsoda beszéd. - szólt hozzám Carla az italasztalnál.
- Igen. - néztem rá, majd vetettem egy erőltetett mosolyt.
Carlaból mindig is a magabiztosság és a nőiesség sugárzott, gyönyörű nő. Talán kicsit féltékeny is vagyok rá, de nem negatív értelemben, hanem pozitívban. Rajta látszott az mindig, hogy kiegyensúlyozott az élete és nincsen semmi problémája.
- Kérdezhetek valamit Danielle?
- Persze. - töltöttem ki a pezsgőt a poharunkba.
- Patrickkel mi van köztetek? Nagyon össze vagytok mostanság melegedve. - nézett a szemeibe, amikor megláttam Denist Carla mögött hallgatózni. Iszonyat ideges lettem, hisz elég félreérthetően jött ki a helyzet. Már látom előre, Denis el kezd kombinálni, hogy megcsalom és hasonlók, én pedig bármit is mondok, nem fog hinni nekem. Szuper. Csak is Danielle Parker lehet ennyire szerencsés.
- Carla, vőlegényem van. - mondtam meglepődve.
- Tudom. - kacsintott és el sétált, én pedig ott álltam az itallal a kezemben értetlenül.
- Indulhatunk? - kérdezte tőlem Denis idegesen.
- Ja.. - válaszoltam életuntan.
- Hol voltál vagy 20 percig? - tette fel a kérdést az autóban.
- Mondtam, hogy csak szét néztem. Scott szép környéken lakik.
- Nem hiszek neked. Patrick sem volt abban a 20 percben a bulin és te sem. - kezdett elborulni - Együtt voltatok? - ordított rám.
- Jézusom,ezt komolyan nem hiszem el... - röhögtem kínomban és idegességemben - Mi van veled? Ki vagy te? Mert nem az, akinek igent mondtam, az biztos.
A "beszélgetés" abbamaradt egészen hazáig.
Ki szálltam az autóból és beviharoztam. Azon a szinten éreztem azt, hogy eddig bírtam. Ő von felelősségre és kérdőre, miközben ő csal meg engem? Teljesen idiótának néz? Egészen máig. Máig nézett csak idiótának.
- Meg állnál egy pillanatra? - kérdezte.
- Persze, neked bármit. - válaszoltam cinikusan.
- Ne haragudj, nem akartalak bántani. - jött oda nyalizni.
- Figyelj, velem ezt ne játszd el, jó? Én nem fogok pár kedves szótól elolvadni és mindent el felejteni. Hagyj békén, elegem van belőled. - olvastam be neki.
- Mi az,hogy eleged van? - ragadta meg ismét a karomat olyan erővel, mint még sose. Iszonyúan fájt.
- Engedj el. - néztem a szemébe dühösen - ENGEDJ EL! - ordítottam rá, de nem eresztett el továbbra sem - Komolyan arra megy ki a játék, hogy ki hívjam rád a saját kollégáidat? Mert meg teszem. - vigyorogtam a képébe.
Egész végig Patrick cetlije járt a fejemben. Nem ilyen ügyben akartam először felhívni, de úgy néz ki, hogy szükségem lesz rá. Nagy nehezen elengedett, majd ki rohantam az utcára, mire ő rám zárta az ajtót. A karom véraláfutásos lett, de most nagyon csúnyán.
- Vedd már fel.... - idegeskedtem.
- Halló?
- Szia Patrick, itt Danielle. Azért hívtala.....
- Megyek. - szakított félbe. Mintha tudta volna, hogy baj van.
-De ne egyedül, kérlek. Meg őrült teljesen... - csuklott el a hangom.
- Nyugodj meg, 5 perc és ott vagyok. - majd kinyomta.
Pár perc múlva rendőrautó szirénája szakította meg az utca csendjét. Erre igen ritkán fordul elő, hogy valamiért rendőrt kell hívni, így a lakók számára is izgalmas esemény történt, ezért csomóan kiálltak az utcára. Szuper, mindenki tudni fogja, hogy a vőlegényem egy elmebeteg és rendőrt kellett hívnom rá. Ezidő alatt a karom kezdte átvenni a galaxis minden árnyalatát, plusz egyre jobban kínzott a fájdalom is.
- Patrick! - láttam meg. Oda rohantam hozzá örömömben és megöleltem,míg a többi rendőr elindult a házunk felé.
- Mi történt? Hol van az a barom? - halmozott a kérdéseivel.
- Bent.... - sírtam - Megint megrángatott.. - mutattam a karomra, mire Patrick dühös lett.
- Nyisd ki az ajtót! - ordított be Patrick.
- Mi a probléma? - nyitotta ki Denis.
- Hogy mi a probléma? - ment neki Patrick. Megütötte és a földre taszította, majd el kezdtek verekedni.
Csajok, jó érzés ha két férfi verekszik érted, de ne akarjátok, hogy ilyen helyzetbe. Ez nem vicces,inkább ijesztő.
A többi zsaru szétszedte őket. Denis megúszta egy pár monoklival, Patrick pedig egy ütéssel a nyakán.
- Tudod, hogy k*rva nagy szarban vagy, Adams? - bilincselte meg, majd beültették a kocsiba és elvitték.
- Nem tudom, mit mondhatnék.. - ültem le a patkára és a kezembe temettem az arcom.
- Szerintem erre nem lehet nagyon mit mondani. A kezedet meg nézhetem?
- Persze. - válaszoltam halkan. Gyengéden hozzáért, de már attól is megrezdültem.
- Bent van egy elsősegély doboz. - mondtam.
- Az jól jönne, mert le kell ápolni. Szörnyen csúnya. - sóhajtott.
Be mentünk a házba. Elő kerítettem a dobozt, majd leültünk a kanapéra.