- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

39.rész

Este 8 óra múlt pár perccel, mikor anya bekopogott. Gyorsan magamra húztam a takaróm, mert én lusta voltam vissza öltözni.
- Gyere. - szóltam.
- Denis.. - ült le az ágyam végére, ami irtó kellemetlen volt - Nem alszol itt? - mosolyogott rá.
- Hát nem is tudom..- nézett rám - Ha nem probléma..- szólt.
- Nem sokára kész a vacsora, majd gyertek le. - sétált ki az ajtón és kivételesen be csukta maga után.
- Úristen. - vágódtam hátra - Ne kérdezz semmit, mert nem tudom én se. - magyaráztam.
- Ez meglepett. Gondolod meg békélt? - könyökölt le mellém.
- Szerintem átgondolta. - vontam vállat - Amúgy csak nekem volt nagyon kellemetlen, amikor be jött? - nevettem fel.
- Hidd el, egy szál alsóban sem volt valami természetes. - mosolygott.
Nem tudom, hogy mi a terved anyának, de valami készülőben van.
Denis fel ugrott és a farmere zsebébe nyúlt keresve valamit.
- Tessék. - adta át a papírt.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Egy tesztlap, amiket a rendőrségi felvételeknél töltenek ki. Gondoltam csak úgy megcsinálhatnál egyet, kíváncsi vagyok a képességeidre. - kacsintott egyet és megcsókolt.
- Hát ez fura. Ilyet még apám sem mutatott, sőt nem is mondott, hogy kell ilyet kitölteni. - értetlenkedtem.
- Pedig igen, nálunk nyomkzóknál kell. - mondta.
- Hát köszi, de nem tudom, hogy képes vagyok e rá. - mondtam visszahúzódva.
- Ez csak kíváncsiság, nyugi nem viszem be az irodába és mutogatom, hogy "nézzétek, a csajom milyen béna".- nevetett.
A papírt az iróasztalomra tettem és le mentünk vacsorázni. Apa meg lepődött, hogy az asztalunknál látja Denist, de nem csinált balhét. Kezdett megbékélni azzal a tudattal, hogy felnőttem.
Vacsora közben nem nagyon beszéltem, nem volt hozzá hangulatom, inkább csak hallgattam és figyeltem, memorizáltam. Anyáék szokásos módon meséltek az iskolás éveimről és a gyermekkori hülyeségeimről, amikre még én sem emlékeztem, pedig én csináltam őket.
- Mit tervezel a születésnapodra drágám?- kérdezte apa.
- Hát... - kezdtem bele - Nagyon nem gondolkodtam még el rajta.
- Május 28, igaz? - kérdezte Denis.
- Igen. - néztem rá furcsán, mert egyszer sem mondtam még neki, hogy mikor van.
- Igazából apa, el vihetnél majd arra a nyíltnapra a kapitányságra. - mondtam.
- Miért? - kérdezte meglepődve.
- Hogy miért? Mert már évek óta ki akartam próbálni, hogy milyen lehet nyomozónak lenni. Tudod...- mutogattam a villámmal - Nem viccből van fegyverviselésim.
Apa és Denis össze néztek, valószínűleg idiótának tartottak, hogy ilyet kérek a szülinapomra. A lábamat megbökte a barátom, gondoltam most jön a tervünk.
- Matthew, Mrs.Parker.- nézett rájuk - Holnap lesz nálunk egy vacsora és szeretném, ha eljönnének- mondta kissé feszülten.
- Örömmel Adams. - mosolygott apa.
A vacsorát be fejeztük, majd mindenki ment a maga dolgára. Mi ketten kitárgyaltuk a történteket és mindent el terveztünk a holnapi nappal kapcsolatban.
Későre járt már, mikor nagyon meg szomjaztam, így kénytelen voltam le menni inni. A lépcsőn tartottam, amikor meghallottam anyáékat civakodni.
- Nem akarok el menni.- mondta anya hisztisen.
- Miért nem? Nem akarsz végre egy kicsit lazítani?- kérdezte apa tőle.
- Akarok, de nem ér rá még ez a találka? Túl korai. - ellenkezett anya.
- Dehogy korai. El megyünk és jól érezzük magunkat, kész. - zárta le apa.
Miután ki hallgatóztam magam, a hűtő felé vettem az irányt. Azon gondolkodtam, hogy anya azért nem akar el jönni holnap,mert fél, hogy mi fog történni. Le fognak e bukni, vagy nem. Szerintem vannak olyan rutinosak már, hogy simán megússzák.
Nem tudtam vissza aludni, még úgy sem, hogy életem szerelme ott folyasztotta a nyálát a párnámra, így le ültem az asztalomhoz és el kezdtem kitölteni azt a bizonyos teszt lapot. Furcsa szituációk voltak fel tüntetve, de nagyon fogós kérdések is társultak melléjük. Körülbelül egy órámba telt végig csinálni, utána pedig már nem is kellett erőltetnem az alvást, az agyam nagyon lefáradt.
Reggel kilenc után ébredtünk fel.
Denis haza ment, majd mi mentünk utána vacsorára.
Mobil nélkül elég rossz volt, mert kicsit unatkoztam, amit anya észre is vett és be vont a házi munkába. Mosogatás, porszívózás meg egyebek, így gyorsan el is telt a nap. Hatra beszéltük meg a családi rendezvényt, így ismét két órával előtte el kezdtem készülődni.
Egy egyszerű, de csinos outfitet vettem fel, egy elegánsabb sminkkel.

Anya nem tudta a címet, csak apa, meg persze én. Mikor az utcába kanyarodtunk láttam anyán, hogy kezd feszülté válni. Ami ez után történt, arra nem számítottunk.