- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

45.rész /Ötödik fejezet/

1 hónap múlva

Egy hónappal ezelőtt töltöttem ki a teszt lapomat, és a mai napig nem találom. Hozzá teszem, ma van a születésnapom, csak ezért jegyeztem meg a dátumot.
Egy hónap rengeteg mindent meg tud változtatni az ember életében. 
Denissel egy közös kis házat béreleltünk ki, nem messze az ő otthonuktól. Nem volt teljesen új  állapotban, így apa egy párszor el jött segíteni festeni vagy éppen szerelni. Anyával a viszonyom továbbra sem javult, de ő sem mutatott együtt érzést arra, hogy változtatni kellene az egymás közti viszályon. Párszor vele is találkoztam, de nem sűrűn.
Nem terveztem semmilyen bulit csapni, mert egy az, hogy nem volt nagyon senki, akit el tudtam volna hívni Natashán és Cherylen kívül, másodszorra pedig nem is volt hozzá kedvem. Itthon akartam ünnepelni a barátommal kettesben.
Reggel fáradtan ébredtem fel a konyhából jövő hangokra. Kitápászkodtam az ágyból és kifelé vettem az irányt. Denis ismét a reggelivel bajlódott, de nagyon édes látvány volt.
- Oda fog égni. - dőltem az ajtófélfának, miközben hátulról figyeltem, ahogyan bénázik.
- Te csak ülj le, ez a te napod. - nyomott egy puszit sietve az arcomra.
A reggeli ismét az egyik kedvenc ételem volt; gofri eper öntettel.
- Remélem nem túl édes. Alig találtam normális receptet... - görgette a mobilját.
- Tökéletes. - tettem a kezem a karjára és rá néztem - Nem kell elkényeztetned, mert születésnapom van.
- Ez a te napod. Én döntöm el, hogyan bánok veled. Különben is, mindennap születésnap, hisz mindig elkényeztetlek. - mosolygott és meg csókolt.
Miután meg reggeliztem, Denis átadott egy borítékot.
- Ma dobta be a postás, neked van címezve. - nyujrotta oda a borítékot.
- Remélem valami fenyegető levél így szülinapom alkalmából. - viccelődtem.
A borítékot fel bontva sokkot kaptam.

" Tisztelt Danielle Parker! 
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a nyáron induló " nyomozó asszisztens" programunkra, amit a Seattlei Rendőr és Nyomozó Intézetben indítunk el.
További információért kérjük szíveskedjen ezen az emailen jelentkezni.
Köszönettel és tisztelettel: Seattlei Rendőr és Nyomozó Intézet "

Ahogy tartottam a levelet a kezemben, úgy éreztem, hogy a világ teljesen a feje tetejére állt, pozitív értelemben.
- Úristen.... - kapkodtam a levegőt - Ezt nem hiszem el, köszönöm! - kiabáltam el magam és a nyakába ugrottam - Remélem nincs több ajándék, mert ez mindegyiknél többet ér. - sírtam el magam.
- Ami azt illeti... - nézett le a földre - A másikat majd este kapod meg. - nézett rám mosolyogva.
A boldogságtól azt sem tudtam, hogy merre áll a fejem. Szóval ezért kellett ki töltenem, és nem jöttem rá,hogy valami bűzlik ebben... de hülye vagyok!
- Most egy kicsit el kell mennem, de hamarosan jövök. - vette fel a dzsekijét, meg csókolt majd el ment.
Nagy örömömben el újságoltam apáéknak és Natashának az örömöm forrását, mindketten nagyon örültek neki.
Csengettek.
- Nyitom már! - szóltam ki.
- Boldog születésnapot! - szólt Nat, ahogy kinyitottam az ajtót. Rengeteg lufit és egy kis dobozkát hozott nekem.
- Jaj, nem kellett volna...- vettem át az ajándékot.
- De igen. Régóta vágytál már rá, és most végre meg tudtam szerezni. - mosolygott.
- Hű... - kezdtem bele - Fogalmam sincs mi lehet ez. - bontottam ki.
- Nem csináld már... - fogtam a fejem - Nem bírlak titeket el hinni... - érzékenyültem el - Ez egy rakás pénzbe került Natasha, nem fogadhatom el. - ellenkeztem meghatódva.
Natashától meg kaptam azt a nyakláncot, amire kis korom óta vágytam, de sosem volt rá pénzünk. Egy kék gyémánt medál ezüsttel körül véve, és apró kristályokkal kikövezve. A lélegzetem is el állt, alig bírtam szóhoz jutni.
- Köszönöm. Nem tudom annyiszor e lmondani... - hatódtam meg, majd szorosan meg öleltem.
- Denis merre van? - kérdezte.
- Valahova el ment, passzolom. - nézegettem az ékszert.
- Viszont én is megyek... - kezdett el hadarni - Még van egy kis el intézni valóm, majd este találkozunk. - sétált a bejárati ajtóhoz, majd ki ment.
- Még is mi lesz este? - tettem fel a kérdést magamnak.
A napomat főzéssel és egy üveg borral töltöttem el egész nap egy pizsamában. Denis este hat óra után ért haza, amit nagyon furcsáltam, mert egy az, hogy sose ér haza ilyen későn, csak ha dolgozni van, plusz ma szombat van.
- Merre voltál ilyen sokáig? - kérdeztem tőle a kanapén ülve kicsit bedurcázva.
- Most egy kicsit el megyünk itthonról, jó? - szólt feldobva és idegesen.
- Miért vagy ideges? Ismerem ezt a hangsúlyt... - kezdtem kíváncsiskodni.
Nem válaszolt.
- Nézd, mit kaptam Nattől. - nutogattam a nyakam.
- Nagyon gyönyörű. Passzol az ajándékodhoz. - nyújtott át egy ajandéktasakot.
- Még egy drága ajándék... nem bírom én ezt már. - sóhajtottam fel.
Egy gyönyörű kék estélyi ruhát kaptam, amitől megint nem tudtam meg szólalni.

- Most már tényleg remélem, hogy ennyi ajándék után már csak téged kaplak meg egy egész éjszakára. - néztem rá mosolyogva.
- Még egy van, de nem nagy szám, így el is mondom. - kezdett el pirosodni - Kicsit el megyünk a kedvenc bárunkba, jó? Egy kis elegáns ünneplésre zárjuk le a napot. - kacsintott, de látszott rajta, hogy ideges - Van fél órád a sminkre meg a női dolgokra. - mondta.
A tükör előtt azon akadtam fel, hogy miért árulta el,hogy hova megyünk? Egyik ajándékomat sem árulta el, akkor ezt miért? Valami itt nagyon bűzlik nekem.
Varázsoltam magamra egy ruhámhoz illő sminket, és ki vasaltam a hajam. Kezdtem nagyon izgulni, mert szerintem nem bárba megyünk.