- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

8.rész

Dúlt bennem a feszültség az esti programom miatt. Mire számítsak? Rögtön az első alkalomkor meg fektet vagy szépen lassan akár haladni?Vagy talán meg erőszakol? Kétlem, hisz olyan gyengéden érint meg és csókol, hogy az valami fenséges. Egyáltalán mikor kezdett el irántam valamit érezni? És én ő iránta?
Olyan volt ez az egész egy kicsit, mintha két idegen csak úgy csókolózna semmit nem tudva a másikról. Mi van, ha én egy pszichopata vagyok? Erre nem gondolt? Mintha ismerne valahonnan, csak nem tudom honnan. Persze ez is csak egy magam fajta agyszülemény.
Este hat órára elkészültem. Most nem olyan lazán öltöztem, mert estére vihart írt a net. Fel kaptam egy fehér inget, egy farmert és egy vanset.

Apa fél úton megállított, hogy hova megyek. Természetesen nem mondtam el az igazat, azt mondtam, hogy Cherylhez megyek csajos estére, amit el is hitt. "Írj egy üzenetet,hogy mikor érsz haza", mondta és el köszönt.
Hét óra után pár perccel oda is értem az úticélomhoz. Becsengettem és egy idősebb nő (körülbelül 50 éves lehetett) nyitott ajtót.

- Elnézést, jó helyen járok? Davidhez jöttem. - mosolyogtam kellemetlenül.
- Egy pillanat Hölgyem.- szólt mosolyogva.
Amíg vártam a ház előtt hallottam bentről, hogy a nő Davidhez beszél, de sajnos nem értettem egy szót sem.

- Szia! Már azt hittem el sem jössz.- mosolygott és adott egy szájrapuszit
- Itt vagyok,látod. - válaszoltam.

Beljebb kerültünk és az említett hölgy (aki David anyja) így szólt halkan oda neki:
- Ő az a lány akiről annyit meséltél? - vigyorog
David csak fel húzta a szemét és reménykedett abban, hogy nem hallottam meg, de épp az ellenkezője történt.
- Nem gondolod, hogy próbálnunk kellene péntekre? - nézett rám egy titokzatos mosollyal.
-Még is hol? - kérdeztem értetlenül
Le vezetett a garázsba, ami konkrétan egy kisebb torna terem volt.
A próba, amit gondolhattok, egyáltalán nem tánccal telt, hanem heves csókokkal, de nem szexszel. Csókok, ölelések és tapizások, ennyi. Nem voltam hajlandó úgy le feküdni vele, hogy szinte nem is ismerem. Az nem én lennék.

Miután össze szedtük magunkat a heves kis akciónk után, fel mentünk a szobájába. Össze szedett, rendezett és tiszta volt, még egy kicsit féltékeny is lettem, hisz az én szobám csomó üres flakonnal és a felvetéseimmel van tele, amiket még nem dobtam ki.

- Szebb a szobád, mint egy lányé. - néztem körbe, de megakadt a szemem egy bizonyos faliújságon, amin a helyszínekről voltak fotók és egy ugyanolyan fegyverről, ami David autójából esett ki.
- Le megyek, hozok egy kis nasit. - mondta, majd le indult.

Kihasználtam azt a kevéske időt és jól átnyálaztam a faliújságot. Minden egyes helyszínről voltak fotók más-más szemszögekből, mintha valami mániákus készítette volna őket és most jött a bökkenő, ami teljesen megváltoztatott bennem mindent. Egy lány volt szemből lefényképezve, ahogyan a kamerába néz csupa véresen fehérneműben. Nem tudtam koncentrálni, szédültem és el kezdett nyomni a fejem, ami kisebb pánik rohamot váltott ki, így muszáj voltam  gyorsan a tablettáimmal kiegyensúlyozni.
Tehát minden igaz, amit feltételeztem róla és amit tudok róla. 19-26 év körüli, Oregon államból jött és barna hajú, fehér férfi. Nagyon gyorsan el kell tűnnöm innen. A gyomrom is fel fordul, ha arra gondolok, hogy egy ilyen embert engedtem magamhoz közel, testileg és lelkileg is egyaránt.
A táskámra néztem, ki vettem belőle a pisztolyom és a hátam mögé tettem. Az ideg fel-le járt bennem, nem tudtam, hogy mire számítsak saját magamtól, mert nem volt még részem ilyenben.

- Hát, nem sok mindent találtam, de talán egy kis chips elég lesz. - kotorászott a tálban
- Tedd azt le. - szegeztem a fejére a fegyverem.
- Mit művelsz? - kérdezte idegesen.
- Még is ki az isten vagy te? Ezek itt mik? - böktem a pisztolyommal a fali újság felé.
- Jézusom.... - húzta fel a szemét. - Tedd le a pisztolyt, most! - és el ragadta a kezem, de én megpróbáltam ellenállni. A karjait szorosan a felső testem köré szorította míg én háttal neki simultam és a nyakamhoz közel hajolt.
- Szerintem nem értjük egymást. - mondta halkan - Tedd le a fegyvert szép lassan és fordulj meg.
Engedelmeskedtem.
- Jó. - szólt és a kezeit az arcomra tette - Milyen bájos és törékeny, de legbelül egy igazi harcos - nézett végig az arcomon és ujjával végig simította.
- Engedj el vagy hívom a rendőrséget. - kiabáltam.
- Esetleg megengednéd, hogy el magyarázzam? - vonta össze a szemöldökét
- Hagyj békén. Örökre.

Fel vettem a táskám és kiviharoztam, miközben tárcsáztam a rendőrséget.
Névtelen bejelentést tettem, nem nagyon akartam bele folyni a nevemmel még jobban a rendőrség világába, elég, hogy apám végett mindenki tudja ki vagyok.

Haza értem szomorúan, csalódottan és dühösen, meg persze bűntudattal tele.
Őszintén, ezen a ponton nem tudtam, hogy miért voltam szomorú, csalódott vagy egyáltalán miért volt bűntudatom. Talán a csalódottságot azért éreztem, mert nem akartam, hogy egy újabb férfi az életemben átejtsen vagy hazudjon, de ismét sikerült bele nyúlnom.
Közben elgondolkodtam azon, hogy a suliban mit fognak szólni, hogy egy körözött bűnöző be tette a lábát az intézménybe és hogy ők ezt nem vették észre. Rólam mit fognak gondolni? Lehet bele vonnak engem is, hogy segítettem neki eltusolni az ügyeit?

Másnap reggel ki sírt szemekkel és migrénnel keltem ki az ágyamból. Le battyogtam az emeletről reggelizni és kávézni, ám furcsa beszélgetést hallottam, így megálltam félúton.