- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

53.rész

Fölé hajoltam, majd elkezdtem újra éleszteni.
"Egy, két...egy két...", nyomtam véres mellkasát.
- Oké, át mentél a teszten Danielle.- szólt valaki mögöttem.
Amint az ismerős hangot meg hallottam, a lábaim előtt heverő 'halott' szerelmem feltámadt, a másik férfival együtt.
- Ez igen, veled se húznék újat, csajszi. Kössz, hogy azért megmentetted egy kis időre az életemet. - nevetett a férfi, miközben le vetette a ruhája alatt lapuló golyóálló mellényt.
- Ez meg még is mi a fasz volt? - akadtam ki, majd értetlenül rápillantottam a rendőr kollégáimra és Denisre.
- Ez volt a záróvizsgád, és gratulálok, sikeresen át mentél. Erre holnap iszunk. - gratulált a főnököm, Scott.
Köpni-nyelni sem tudtam, alig jött ki szó a számon. Ott álltam művéres kezekkel és ruhával,mint egy idióta, aki tényleg úgy érezte magát, mint egy idióta.
Rám tört a sírás. Egyszerűen soknak éreztem a mai napot, hiába nem volt igazi az eset, megviselt anyám betegsége után.
- Nekem ez sok. - tartottam fel a kezeimet és el sétáltam onnan.
- Hé, mi a baj? - nézett rám kérdően Den - Mellesleg nagyon bátor és határozott voltál. - jött utánam.
- Hogy mi a bajom? - kezdett fel menni a pumpa a fejemben.
- Minden rendben? - fogott meg kezeivel.
Könnyes szemekkel rá néztem, mert többet nem tudtam tenni abban a pillanatban. A szó belém fagyott, a számra pedig lakat került.
Le ültem az asztalhoz és úgy éreztem, eddig bírtam.
Zokogni kezdtem megállíthatatlanul. Utoljára talán a nagypapám temetésén sírtam ennyire, de ez most még annál is rosszabb volt. Amíg Denis nem ért haza, én addig ott ültem gondolkodtam és vártam.
Kicsit elbizonytalanodtam kettőnkben.
Szólhatott volna, hogy mire számítsak, hisz nagyon jól tudta, sőt, ő tudta a legjobban,hogy milyen nehéz nekem a jelenlegi helyzet. Mondhatta volna, hogy készüljek fel vagy hasonló, de egy szót sem szólt, ami kissé rosszul esik.
Rá néztem az eljegyzési gyűrűmre, majd egy gondolat cikázott a fejemben:  Akarom én ezt?
Akarok egyáltalán esküvőt és gyerekeket ilyen fiatalon? Persze az, hogy van egy vőlegényem, azt akartam, de azt, hogy feleség legyek 20 évesen, az valahogy nem fért bele a fejembe.
Egyre csak gyengültem testileg és lelkileg is. Egy ideje már nem nyúltam hozzá a régi korszakomból maradt gyógyszerhez, de most muszáj volt. Muszáj volt lenyugodnom valahogy, és az alvás most nagyon kevés volt, pedig megígértem magamnak, hogy kidobom az összeset.. bűntudatom lesz, az biztos.
- Haza értem. - szólalt fel Denis.
Félkómában csak annyi csúszott ki a számon, hogy "jó".
- Minden rendben van? - lépett be a szobába.
- Hmm....- motyogtam.
- Te mit csináltál? - seperte el a hajamat az arcomból - Mit vettél be?
- Ne haragudj, de nem bírtam már tovább. - néztem rá.
- Jó, figyelj. - ültetett fel - Mondd el, mi a baj. - nézett mélybarna szemeivel rám.
- Anya rákos, nem terhes, aminek örülök, de még se örülök.
- Tyű, egy pillanat. - kulcsolta össze a kezét a tarkóján.
- Plusz, ez a vizsga dolog se tett jót a lelkemnek, de persze örülök,hogy sikerült, csak kicsit durva volt, hogy ennyire komolyan vettétek. - magyaráztam.
- Nagyon sajnálom drágám. - tette rá kezét a kezemre.
- Még ne sajnálkozz. 60% esély van arra, hogy felépül.
- Ennek örülök. Akarsz róla beszélni, vagy inkább aludjunk és holnap ki pihenten el beszélgetünk?
- Aludjunk. - vetettem egy fél mosolyt.

A vasárnapunk kuckózásból és lelkizésből telt, amit nem is bántam. Jól esett kicsit ki adni magamból a sok szomorúságot, viszont a tegnapi gondolataim az esküvőről és a gyerekről nem került szóba, mert nem tudtam, hogyan is kezdhetnék hozzá úgy, hogy ne bántsam meg vele Denist, így elhesegettem inkább. Majd máskor.
Az első hetem a nyomozóirodában unalmasan, de érdekesen telt el. Régi ügyek kerültek elő, amikről én egy kukkot sem tudtam, így nagyon hozzáfűznivalóm sem akadt a témához, inkább végig ültem és figyeltem. Tanultam.
Denissel nem osztottak sűrűn be, mivel kapcsolatban állunk, benne van a szabályzatban, hogy összeférhetetlenség miatt a kapcsolatokat mellőzni kell minden esetben. Annyit takar, hogy vissza kell magunkat fogni. Nincs nyilvános csókolózás, tapizás és egyebek, persze ezt egy munkahelyen eszembe se jutna megtenni. Ez nem jelentette azt, hogy tilos egymás közelébe mennünk vagy beszélgetnünk, csak a lényeg az, hogy a munkahelyen a munkánkra és ne egymásra koncentráljunk.
A csapatunk elég nagy agyakból tevődött össze, akik nem most kezdték. Voltak újoncok is, mint én, de csak ketten rajtam kívül. Carla és Patrick. Carla kedves lánynak tűnt, de valami azt sugallta, hogy jobb, ha egy lépés távolságot tartok. Patrick egy igazán bele való srác, ő tényleg erre született, és nagyon kedves is volt velem az első pillanattól kezdve. Talán túl kedves...