- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

48.rész

A zenészek romantikusabbnál romantikusabb zenéket játszottak, mi pedig a boldogságtól majd el repültünk. A parketten csillogó konfettik között  lassúztunk, egymást átkarolva. Nem tudtam fel fogni a történteket, főleg azt nem, hogy valakinek a menyasszonya lettem. Egy olyan embernek, akiért bármit meg tennék.
- Nem tudok mit mondani. - suttogtam neki a táncunk közben elérzékenyülve.
- Nekem épp elég volt az, hogy igent mondtál. Azzal mindent el árultál. - mondta mosolyogva.
- Biztos, hogy jól meg gondoltad? - kérdeztem tőle nevetve - A hisztieim, a hangulatingadozásaim, a makacsságom...
- Psszt. - tette rá az ujját az ajkaimra - Szeretlek.
- Én is szeretlek téged. - néztem rá,majd meg csókoltam.
Az estét boldogan, ünnepelve töltöttük el.
Éjfél után már kezdtünk fáradtak lenni, így el indultunk.
- Hogy megyünk így haza, ha ittál? - kérdeztem tőle a főbejárat előtt.
- Ki mondta, hogy haza megyünk? - nézett rám huncutan.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem tőle értetlenül.
- Taxi! - intett le egyet - El érkezett az utolsó meglepetésed. - mosolygott rám.
- Most már tényleg remélem, hogy az utolsó. - akadt fel a szemem.
-A Ceasars Hotelbe,kérem. - mondta a sofőrnek.
Nem vágok fel, sosem voltam az a fajta, de ez a legdrágább és a legjobb hotel a városban. Nem vagyok én hozzá szokva ehhez a luxushoz, de nem is annyira rossz, bár mindennap azért nem szeretném, hogy ilyen dolgokkal lepjen meg, hisz rá menne az egész keresete.
A taxiból ki szállva úgy éreztem magam, mint aki egy tündérmesébe csöppent bele.

Hatalmas épületek, fények és luxus.
Mondhatnánk úgy is,hogy a nászéjszakánkat töltjük itt, de még csak a menyasszonya vagyok. Egyébként is, ha a szülinapom és az eljegyzésünket ilyen módon ünnepli,mi lesz az esküvő után? El repülünk a Maldív-szigetekre, vagy mire számítsak?
A 304-es szobát kaptuk meg, az az egy szabad volt. A szobában közepén egy hatalmas franciaágy helyezkedett el, oldalt pedig egy-egy éjjeli szekrény. Hatalmas ablakok néztek a hotel másik felére, lent pedig a medencék voltak. Káprázatos látvány volt, alig hittem a szememnek.

  Az ágyra ülve elkapott a kényelmetlen érzés.
- Mi a baj? - ült le mellém.
- Csak.... - kezdtem bele - Rosszul érzem magam, hogy ennyi pénzt költöttél el a szülinapomra. - néztem rá kétségbeesetten - Mármint, örülök mindennek eszméletlenül, csodálatos volt a mai nap, csak még is, ennyi luxust életemben nem láttam, nem hogy még tapasztaltam.. - mondtam neki.
- Miért aggódsz mindig mindenen? - kérdezte tőlem - Egy évben egyszer van az embernek szülinapja, akkor azt hagy ünnepelje úgy, ahogy szeretné. - magyarázta.
- Tudom, tudom... - dőltem hátra.
- Megérdemled ezt a luxust. - hajolt fölém és el kezdett csókolgatni, a többit pedig úgy is tudjátok, hogy ezután mi történt.
Reggel korán fel ébredtünk, mert valami közönség szórakoztató műsor ment lent a medencénél.
- Jó reggelt. - mosolygott rám.
- Jó reggelt. - mosolyogtam vissza, majd nyomtam egy csókot az ajkaira.
Össze szedtük a holminkat és magunkat, majd kijelentkeztünk. Az autóért el sétáltunk,majd haza indultunk.
A kocsibejáróra felparkoltunk, de támadt egy furcsa megérzésem.
- Mindent bezártál, amikor el mentünk? - kérdeztem tőle félve.
- Igen. Miért? - nézett rám értetlenül.
- Csak... kérdeztem. -szálltam ki.
A bejárati ajtóhoz közeledtem sietősen, aminek az oka meg is volt. A zár fel lett feszítve.
- Ezt nem hiszem el. - kiabáltam fel idegesen.
A lakásunk fel lett forgatva, a fiókok kihúzgálva és minden a feje tetején állt. Eszméletlen ideges lettem és dühös Denissel együtt.
- Még is ki tehette ezt? - ültem le a konyhaszékre összetörve és elkeseredetten.
- Nem tudom... nem tudom..  - nézelődött idegesen.
Semmilyen fontosabb értéket nem vittek el, csak a szobában lévő éjjeliszekrényből 80 dollárt.
A tündérmesénknek hamar vége lett, mert valaki betört a házunkba és tönkre tett mindent. Még is ki akarna ártani nekünk? Akik eszembe jutottak, azok mind börtönben vannak, így csak tűt kerestünk a szénakazalban. Eszembe jutottak Dylan haverjai, akik esetleg bosszút forralhattak a barátjuk börtönbe kerülése miatt, de azok csak gazdag kis p*csök, nem tennének ilyet, túl gyávák hozzá.
Will. Neki nincsenek is barátai, mert gyógyszer és drog függő, szóval ő is kilőve, plusz ezek az emberek nem is tudják, hogy hol lakunk, így tényleg lövésem sincs, hogy ki vagy kik tehették. Valaki olyan, aki tudta, hogy hol lakunk, ezek pedig csak a szüleink, Natasha és Cheryl, más nem.
Talán a barátaim között kell keresnünk az ellenséget?