- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

54.rész

A csokiautomatával kínlódtam, mikor egy ismerős hang szólt a folyosó végéről.
- Úgy látom te sem vagy kibékülve ezekkel a szerkezetekkel. - kopogtatta meg az üveget.
- Nem igazán. - vetettem egy félmosolyt és egy pillantást rá.
- Hogy hogy egyedül? - dőlt a gépnek.
- Volt még egy kis papírmunkám, amit nem akartam holnapra hagyni.
- Denis? - kérdezte.
- A kocsiban vár szerintem. - kezdtem kínosan érezni magam.
- Akkor biztonságban haza érsz, nem kell aggódnom. - kacsintott és el sétált.
Ez elég furcsa volt. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet a dologra, szimplán csak kedveskedett és beszélgettünk, ennyi az egész.
A parkolóba érve egy autót láttam. Nem a fehér Ford volt, hanem egy fekete Chevrolet. Fel hívtam,hogy merre van, de nem vette fel, így sétálhattam hazáig vagy háromnegyed órát. Szuper, imádok este a sikátorok között mászkálni, ahol bármelyik perben nekem eshet egy csöves vagy egy gyilkos. Számtalanszor hívtam, de egyszer sem vette fel,itt már kezdtem kissé furcsálni a helyzetet.
- Úgy látom szükséged lenne egy fuvarra. - nyitotta ki a Chevrolet ajtaját.
- Nem,nem, sétálok. - utasítottam vissza.
- Nyugi,nem foglak megerőszakolni egy eldugott helyen. - nevetett fel.
- Tényleg, ne ..... - el gondolkodtam egy pillanatra - Tudod mit? El vihetnél. - szóltam magabiztosan.
Rám mosolygott, majd be szálltam az autóba. Kicsit lelkiismeretfurdalás tört rám, de hisz csak egy kolléga, aki haza visz munka után. Nincs ebben semmi hajcihő. Az irodától autóval, ha a forgalom jó, akkor 15 perc alatt otthon vagyok, egyébként 25 percbe is el telhet az út.
- Mi van Denissel? - törte meg a kínos csendet félúton.
- Nem tudom. Ezerszer hívtam, de nem veszi fel. - mormogtam.
- Nyugi, biztosan nincs baj. - nyugtatott - Nekem is volt egy barátnőm, hívtam egy csomószor, de nem vette fel. Két nap múlva szakított velem. - mesélte komolyan.
Rá néztem és el kezdtünk nevetni. Röhejes volt a helyzet, de legalább meg  nevettetett és kellemesen éreztem magam a társaságában.
- Biztos, mert az hitte zaklatod. - viccelődtem.
- Tényleg így volt. Fel is jelentett. - komolyodott el, de elnevette magát.
- Váó, túl tolta a csaj a helyzetet. - mosolyogtam.
Patrickkel folyamatosan szarkazmus-nyelven beszélgettünk, ami érdekes volt, mert még Nattel sem tudtam ennyire megértetni magam, és végre jó érzés fogott el. Denissel egy darabig ment, de utána már nem nagyon vette a poént,így be is fejeztem a szarkasztikus megnyílvánulásaimat a társaságában. A gondolataim felé cikáztak, hisz zavart,hogy nem tudok róla semmit. Miért nem veszi fel a telefont? Miért nem volt a parkolóban, amikor megbeszéltük, ha én később végzek, akkor meg fog várni.
- Ez a ház lesz az. - mutattam az ablakon keresztül rá - Ezer hálám,amiért haza hoztál. - köszöntem meg neki a fuvart.
- 20 dollár lesz Hölgyem, mert maga miatt meg kerültem a fél várost. - nyújtotta a markát, miközben artikulálva viccelődött.
- Jó éjt, Patrick. - szálltam ki az autóból, majd intettem neki, ő pedig el hajtott.
Néha jól esik az embernek új embereket megismerni, hisz olyan rövid az élet. Ki kell használni minden egyes percét.
- Szia. - köszönt Denis boldogan.
- Szia. Azt hittem a parkolóban leszel. - tettem a táskámat az asztalra.
- Tudom, tudom és ne haragudj. Apával voltam, kicsit segíteni kellett neki. - puszilt meg.
- Hívtalak vagy százszor. - mondtam.
- Tényleg? - kapta fel a mobilját - Nem jelzi, hogy hívtál volna. - mutatta a képernyőt.
- Ez érdekes. - vágtam rá gyanakvóan.
- Jó hamar haza értél ahhoz képest, hogy gyalogoltál. - kanalazta a levesét.
- Őhm, haza hoztak. - mondtam ki kissé bátortalanul.
- Ki hozott haza? - kérdezte meglepődve.
- Patrick. - válaszoltam, miközben a szívem egyre hevesebben kezdett el verni.
- Jó fej srác, igaz? - tette fel a kérdést, miközben minden reagálásomat figyelte. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Láttam a szemeiben a féltékenység izzó lángját és nem akartam, hogy féltékeny legyen, hisz nincs is mire. Különben is, mondjam azt a szerelmemnek, hogy "igen, nagyon jó fej a kollégánk, tökre el lehet vele beszélgetni, ő meg érti, ha viccelek vele"? Ó,ezt azért nem mondanám neki.
- Normálisnak tűnik. - nyeltem egyet.
Nem válaszolt, csak evett. A hangulat kissé feszültté vált, amit nem bírtam tovább el viselni, így inkább el mentem zuhanyozni.
Igazából szívesen meg kérdeztem volna, hogy Patrick hány éves vagy hogy hívják, de nem akartam, hogy téves gondolatok kavarogjanak az agyában Patrickkel kapcsolatban. Csak egy kolléga, semmi több.
- Minden oké? Mintha kicsit feszült lennél. - feküdtem le az ágyra.
- Persze. - kapcsolgatta a tévét.
- Nekem nem tudsz hazudni. Az a baj, hogy Patrick haza hozott? - tértem a lényegre.
- Dehogy. - vágta rá -  Csak haza hozott, ennyi. - mondta - Ugye? - nézett rám.
- Persze - habogtam - Csak haza hozott és ennyi. - válaszoltam zavarban. Valójában magam sem értettem, hogy miért jöttem zavarba, amikor Patrick szóba kerül.