Egymásra Találva

Deszkás esés |12.rész🛹|

Teltek a napok és Aidannel azóta sem beszéltünk.... A fájdalmamat és a fiú hiányát Jackson társaságával próbáltam enyhíteni, de ez sem segített... Sőt... egyre rosszabbul éreztem magam, főleg mikor Jack tahó haverjai is körülvettek minket...

Most itt ülök az alagútnál és nézem a lelátóról, ahogy a srácok deszkáznak, miközben mélyen elmerültem a gondolataimba, amiből végül Jackson legbunkóbb haverja, Zack zökentett ki...

~Hé Jack... azt hittem a barátnőd ennél nem lehet unalmasabb... -Kiabálta hangosan a fiú.- Ennyi erővel egy vén nyanyát is hozhattál volna randira, lehet abba is több életkedv van, mint ebbe a szukába... -Folytatta tovább a gúnyolásomat, miközben rezzenéstelen arccal néztem rájuk, ahogy a többi srác elkezdd nevetni.-

Nem lehetek annyira gyenge, hogy megalázkodom előttük, azzal, hogy elkezdek sírni... Pedig megvolt hozzá kellően a lelkiállapotom jelenleg, de erősnek kell mutatnom magamat velük szemben.

~Fogd be Zack! -Mondta nevetve Jackson, majd felém fordult.- Gyere baba, mutasd meg, hogy mit tudsz... -Biccentett fejével a pályára.-

Őszintén semmi kedvem nem volt most deszkázni, de ha ez az ára annak, hogy Zack leszálljon rólam, hát legyen.

Még előtte gyorsan ránéztem a telefonomra és láttam, hogy anyukám írt egy SMS-t, amiben az állt, hogy ma Aidanéknél vacsorázunk... Basszus... El is felejtettem, hogy szombat van... de talán így lesz lehetőségem végre beszélni Aidannel...

Felálltam a helyemről, majd felkaptam a földről a deszkámat és a pályára sétáltam. Odaérve, letettem a deszkát és elindultam. Mentem pár bemelegítő kört, majd ráfordultam az egyik ívelt elemre és az volt a tervem, hogy elég lendületet szerezve felgurulok rá és egy 180 fokos fordulatot véve lejövök róla.

El is indultam, éreztem, hogy tökéletes lendületet sikerült szereznem és épp a levegőben fordultam át, mikor hirtelen a kerítés mögött megpillantottam Aidant, ami annyira kizökkentett, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és lefelé menet leestem a deszkáról, ezzel az elem tetejéről, egészen az aljáig sikerült lebukfenceznem... Földet érve, láttam a szemem sarkából, hogy Aidan a kerítést megkerülve berohan a pályára.

~Ohh bazdmeg... -Szitkozódtam, mire a fejemhez kaptam, s elemelve a kezemet onnan láttam, hogy friss vér borítja az ujjaimat.-

~Úristen Amy, minden rendben? -Rohant oda Aidan és fénysebességgel hajolt le hozzám, mire a fiút látva csak könnybe lábadt a szemem, s szorosan magamhoz öleltem.-

~Szép volt Amy!!! -Kiabált oda nekem Zack és elkezdett tapsolni.-

~Kussolj seggfej! -Vált el ölelésünkből Aidan és rivallt mérgesen a fiúra, mire a többi srác hangos "húúú"-zásba kezdett.-

~Jackson, nem is tudtam, hogy ilyen nagylelkű vagy... -Fordult Zack az említett felé, aki épp felénk tartott.- Osztozol a szukádon? Mióta pályázol a szétkúrt lányokra? -Nevetett tovább.-

~ELÉG!!! -Kiabált rá Jackson, amitől a fiú rögvest abbahagyta a nevetést.- Jól vagy? -Nézett le rám, mire én csak félve bólintottam.-

~Szerintem jobb lesz, ha hazamegyünk. -Súgta oda Aidan.-

~Majd én hazaviszem. -Nézett farkasszemet a fiúval Jackson.-

~Látom az előbb is nagyon sikerült rá vigyáznod. -Felelte gúnyosan Aidan, majd felállt, s közelebb lépett Jacksonhoz.-

~Nem az én hibámból esett el te gyökér! -Lökte kissé hátra Jack a fiút, mire Aidan rögtön elindult felé.-

~FIÚK!! ELÉG!! -Kiabáltam rájuk, még mielőtt egymásnak mennek és nagyobb baj történik.- Szerintem jobb lenne, ha Jackson vinne haza kocsival... Most nem biztos, hogy jó ötlet gyalogolnom...