Egymásra Találva

Szemtől szemben |51.rész👀|

Aidan Szemszöge

Lassan felegyenesedtem, miközben tekintetemet egy pillanatra sem törtem meg Amyvel...

Másfél év alatt rengeteget változott, s ahogy közelebb értem, jobban szemügyre vettem őt...

Ahogy már csak pár méter választott el minket, észrevettem, hogy sokkal vékonyabb lett, s arca is feletébb sápadtnak tűnt... Bár ezt talán a váratlan érkezésem okozhatta...

Hófehér bőrén pedig csak úgy megcsillant a sárgás, lemenő nap fénye.... De még így is...

Gyönyörű volt...

Amy Szemszöge

Nem tudtam, vagy inkább nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam a házunk előtt Aidant, ahogy Izabellt öleli magához...

Szívem hevesen dörömbölt... De nem a boldogságtól... Hanem inkább a feldúltság ösztönzött, ahogy a "miért"-ek cikáztak végig a fejemben...

Miért van most itt? Miért most jött? Miért?

Aidan közelebb sétált, s szavam továbbra is torkomba szorult a tehetetlenségtől... Nem mertem tekintetében sokat elidőzni... Egyszerűen féltem, hogy minden gondolatát kiolvasom belőle...

~Szóval tényleg igaz... -Kezdett el a fiú ajka enyhén remegni, miközben szemei könnyektől csillogtak.-

~Mégis mi? -Értetlenkedtem, mire ő lenézett a babakocsira, amiben a kicsi csöppségem aludt.- Könyörgöm ne tegyél úgy, mintha nem tudtál volna az egészről! -Ráztam meg a fejemet.- Megmondtad, hogy látni sem akarsz!

~Nem gondoltam komolyan... -Kapta el tekintetét rólam.- Esküszöm, hogy fogalmam sem volt arról, hogy terhes voltál... -Győzködött.-

~Ohh... Szóval csakis azért kerestél meg, hogy megbizonyosodj erről? -Ráncoltam össze a homlokomat.-

~Nem Amy! Én téged kerestelek! -Felelte, mire vallomása lelkembe ütött.-

~Izi, légyszi vidd be Maxet és a kicsit a házba. -Néztem a kislányra, aki csak bólintott, majd éppen, hogy elérve a babakocsi tetejét, bement a babával együtt a házba.-

~H-hogy hívják? -Kérdezte a fiú bizonytalanul, miközben nézte Iziék távolodó alakját.-

~Nadia... -Húztam félmosolyra arcomat, mire a fiú összeráncolta a homlokát.-

~Kreatív... -Nevetett fel a fiú.- Visszafelé olvasva Aidan... -Jött rá a dolog rejtekére.-

~Miért jöttél vissza? -Szegeztem a fiú felé kérdésemet, ezzel a lényegre törve.- Miért most?

~Nem tudtam hamarabb jönni... Ma reggel érkeztem Los Angelesbe másfél év után... Egyszerűen nem engedtek haza... A szerződés szigorúbban kötött oda, mint ahogy azt először gondoltam. -Felelt kérdésemre.-

A szerződés... Amit még én adtam fel a postán annak idején...

~És hogy találtál meg? -Ráncoltam össze homlokomat, ahogy fejembe ötlődött a kérdés.-