Egymásra Találva

Autós incidens |57.rész🚘|

Amy Szemszöge

Aidannel ezúttal már ténylegesen elindultunk hazafelé. Nem laktam túlságosan messze az hipermarkettől, ahol megálltunk, viszont a délutáni dugó miatt sokáig álltunk a kocsival egyhelyben, ami feletébb bosszantott, ugyanis már nagyon hiányzott Izi és Nadia is, akikre jelenleg Tyler vigyáz.

Ha így haladunk, estig sem érünk haza!

Egy mély levegőt kifújva dőltem hátra az ülésben, mire úgy tűnt, hogy Aidan minden egyes gondolatomat kiolvasta a fejemből.

~Nyugi. Mindjárt felkanyarodunk az autópályára és onnantól fogva már jobban fogunk menni! -Küldött felém egy biztató mosolyt, mire az én ajkam is halványan felgörbült.-

És igaza is lett Aidannek! Tizenöt perc sem telt el és már az autópályán voltunk! Viszont idő közben lassan el is kezdett sötétedni... Nem sokkal később pedig már csak az autók lámpái világították meg az utat és az a néhány lámpa, ami próbált fényt generálni az autópályán.

A kávémat még mindig nem tudtam teljesen meginni, ugyanis nem egy kis adagot kaptam Aidantől.

Ezek után biztos, hogy egy hétig nem fogok aludni!

Mindenesetre ismét elővettem az italt és lassan iszogatni kezdtem, ám a következő pillanatban a bal oldali sávból hirtelen, minden jelzés nélkül besorolt elénk egy hófehér BMW-s, mire Aidan rögtön jobbra fordította a kormányt, hogy ki tudja kerülni.

Hála az égnek ez sikerült is, viszont a váratlan jobbos kanyarnak hála kiöntöttem a kávémat, egyenesen Aidan ölébe.

~Baszki! -Szitkozódtam, majd gyorsan elkezdtem a táskámból papírzsepiket előhalászni.- Ne haragudj! -Nyöszörögtem kétségbeesetten.-

~Semmi baj Amy. Jól vagy? -Kérdezte aggódva a fiú, miközben lekanyarodott a leállósávba, majd leállította a motort.-

~Persze, csak... Ahh! Olyan béna vagyok! -Mérgelődtem, majd gyorsan elkezdtem a papírzsepikkel felitatni Aidan ruhájáról a kávét.-

Aidan Szemszöge

Amy kicsatolta az övét, majd áthajolva hozzám, elkezdte a ruhámról letörölni a kávé nyomokat. Kint viszont már sötét volt... Az autó benti sárgás lámpája pedig nem biztosított elég fényt ahhoz, hogy rendesen lásson, így mégközelebb hajolt az ölembe, mire éreztem, hogy a fejem egyre inkább lángogban kezd égni, ahogy a lány az ágyékomról próbálja eltűntetni a kávét...

Feletébb kínos és félreérthető volt a helyzet...

~Khm... -Köszörültem meg zavaromban a torkomat.- Amy... Azt hiszem rossz helyen nyúlkálsz... -Ültem feljebb az ülésen, ugyanis a lány cselekvésétől már képtelen voltam nyugton maradni.-

Látszólag Amy rögtön kapcsolt, ugyanis egyből felegyenesedett és az elején fal fehér, később pedig szinte rózsa vörös tekintettel pillantott a szemembe.

~Bocsi... -Nyöszörögte újra és már én kezdtem sajnálni, hogy ennyiszer kér bocsánatot.-

~Nincs semmi baj Hercegnő! -Nevettem fel, hogy kicsit oldjam a lány feszengését.- Ez csak egy ruha.