Egymásra Találva

Melletted Örökké? |55.rész🏥|

Végül, amint megnyugtattam Nadia-t, gyorsan kikaptam a csomagtartómból egy farmerrövidnadrágot és egy szürke pólót, majd visszahuppanva a kocsiba, elindultam az óvoda felé.

Mégis, hogy bírja ezt Amy mindennap?

Odaérve kitettem Izit... Szerencsére ebédre pont oda értem vele...

Az tök jó... Nem?

Csak egy picit késtem el talán... Ezután pedig Nadia-t is elvittem a bölcsődébe, majd utamat először nem a kórház felé vettem, ugyanis van még előtte egy kis elintézni valóm...

Amy Szemszöge

Feszülten vártam egész nap, hogy Aidan bejöjjön hozzám...

Vajon jól boldogul?...

Végül délután három környékén ért be, mire én már feletébb ideges voltam.

~Merre voltál ilyen sokáig? -Pattantam fel az ágyból, amint belépett az ajtón.-

~Neked is szia. -Ráncolta össze a homlokát.-

~Ne haragudj... -Vettem egy mély sóhajt.- Csak annyira aggódtam... Minden rendben ment? -Kérdeztem, mire Aidan nem válaszolt egyből, csak úgy tűnt, mintha valamin nagyon törte volna a fejét.- Aidan? -Szólítottam meg.-

~Mi? -Rázta meg a fejét hirtelen.-

~Azt kérdeztem, hogy minden rendben ment? -Ráncoltam össze gyanakvóan homlokomat az előbbi reakcióját látva.-

~Persze! -Nevetett fel kissé.- Minden... Tök simán ment... -Vakarta meg a tarkóját.-

~Elkéstél az óvodából. -Vágtam hozzá első gondolatomat, miközben keresztbe fontam magam előtt kezeimet.-

~Mi? Hogy én? -Mutatott döbbenten magára.- Pfff... Baromság. -Legyintett nevetve, mire én résnyire húztam a szemeimet.- Na jó. Lehet, hogy egy kicsit elkéstünk. -Harapott bele kissé alsó ajkába.-

~Hogy érted, hogy kicsit? -Néztem még morcosabban a fiú felé, mire láttam tekintetéből, hogy már a teljes rémület kezd úrrá lenni rajta.-

~Hát... Oda értünk... -Kezdett bele, majd megköszörülte torkát.- Ebédre... -Csukta be a szemét a mondat végére, várva, hogy leordítsam a fejét, de ehelyett hangos nevetésben törtem ki, mire a fiú értetlen tekintettel nézett rám.-

~Bocsi... Ne haragudj... -Nevettem tovább.- Csak olyan vicces fejet vágtál. -Tettem a szám elé a kezemet, hogy próbáljam takarni, hogy mennyire jól szórakoztam a fiún.-

~Szóval ilyen viccesnek találod, hogy elkéstem Izivel az óvodából? -Fonta keresztbe maga előtt karját egy széles vigyorral az arcán.-

~Nem, de most a nyár miatt csak délután van óvoda. Így nem késtetek el. -Kuncogtam tovább, mire láttam, hogy a fiú fal fehér lesz.-

~Szóval akkor hiábavaló volt a reggeli kapkodásom? -Vágta be a durcát.-

~Hát, ha csak délután értél oda velük, akkor nem. -Húztam széles mosolyt az arcomra, miközben tovább szúrkálódtam a fiúval, mire ő csak vigyorogva szemet forgatott.-