Egymásra Találva

A tárgyalás |43.rész👩‍⚖️|

Aidan Szemszöge

Amy napokon át nem volt hajlandó hozzám szólni, miután úgy rákiabáltam... Vasárnap viszont már elegem lett abból, hogy napok óta ennyire csak ignorál engem...

Épp az ágyamon ülve gitároztam, miközben ő az asztalnál ülve gurigatott egy tollat, de bárhogyan is próbáltam koncentrálni arra, amit játszok... Egyszerűen képtelen voltam nem a lányra fókuszálni... Emiatt pedig több helyen is elrontottam a dalt, amitől halkan az orrom alatt szitkózodtam egyet, hiszen ekkor már minden türelmem elfogyott, erre pedig a lány kérdő tekintettel fordult felém.

Vettem egy mély sóhajt, majd letettem a gitáromat és mélyen a lány szemeibe néztem.

~Még mindig haragszol? -Kérdeztem, mire ő csak nemlegesen fejet rázott.- Akkor miért vagy ilyen szótlan? -Pattantam fel a helyemről, s mentem közelebb Amyhez.- Miért büntetsz a némaságoddal? -Kérdeztem tőle kétségbeesetten.- Amy nem hagylak el, ha ez az, amitől a legjobban félsz... -Tettem lassan kezemet az övére, mire láttam, hogy a lány szemei ismét könnybe borulnak.-

Ekkor váratlanul felpattant a székből, majd magához ölelt, olyan szorosan... Mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megtehetné... Szívem nagyokat dobbantott a lány cselekvésétől... Hiszen három napja hozzám sem ért...

~Túlságosan szeretlek... -Dünnyögte miközben fejét a mellkasomba nyomta, emiatt pedig hangja kissé eltompult, de tisztán értettem mondandóját.-

~Én is téged... -Simogattam lágyan a hátát közben, s egy lágy csókot nyomtam a feje búbjára.- Bármiről képes vagyok lemondani érted... -Feleltem, mire a lány elvált az ölelésünkből.-

~Hát nem érted? -Nézett rám értetlenül.- Nem akarom, hogy miattam mondj le mindenről... -Fúrta komoly tekintetét szemeimbe.-

~Majd lesz más lehetőség... -Néztem el a lány íriszeiből, hiszen tudtam, hogy valószínűleg ezennel a színészi karrieremnek befuccsoltak, ugyanis ma járt le a határidő a szerep jelentkezésére...-

Valószínűleg jövőhéten fel fog hívni Adam, a menedzserem, hogy felbontsa a szerződésünket és akkor viszlát színészkedés... Viszlát karrier...

~Aidan... Itt vagy? -Lóbálta meg előttem kezét Amy, mire rögtön visszatértem előbbi ábrándozásomból.-

~Persze... -Húztam egy erőltetett görbét ajkamra, majd ismét átöleltem a lányt.- Minden rendben lesz... -Suttogtam.-

.............

Amy Szemszöge

Elérkezett a tárgyalás napja. Őszintén az elmúlt hetek történései alatt sikerült összeszednem magam... Igaz, hogy még egy hónap sem telt el anya halála óta, már most teljesen más embernek érzem magamat, mint aki előtte voltam... Az életem mondhatni teljesen a feje tetejére állt és még korán sincs vége mindennek...

Igaz az a mondás, hogy a sok fájdalom, a nehézségek teljesen megváltoztatják az embert...

Kicsit félve, de határozottan állok neki a mai napnak... Rengeteg ellenérvet tudtunk összeszerezni, hogy Izi miért ne kerülhessen Johnhoz, kezdve attól, hogy három éve lelépett, minden szó nélkül és cserben hagyott minket, többszöri büntetést kapott a rendőrségen lopás ügyében, ráadásul azt is megtudtuk, hogy Jackson anyjával egy felettébb lepukkant albérletben élnek... Nagyon remélem, hogy ezek mind a mi javunkra fognak szólgálni majd és a mai napon és a bíróság végül nekünk kedvez... Izi pedig remélhetőleg a nagyihoz kerülhet majd...