Egymásra Találva

Régi barát |48.rész👱🏻‍♂️|

Térdeim már nem bírták tovább és egyszerűen a szoba közepén összerogytam... Úgy éreztem, hogy még a leghangosabb kiáltásom sem adná vissza azt a fájdalmat, amit lelkem mélyén éreztem... Egyszerűen csak minden reményt elvesztettem.

De kénytelen voltam tovább küzdeni... Bármennyire is fájt és bármennyire is fel akartam adni az egészet... Nem tehettem. De nem magam miatt... Hanem az ártatlan kicsi gyermek miatt, akit a szívem alatt hordozok... Nem tehetem ezt vele... Erősnek kell maradnom még akkoris, ha az egész világ hátat fordít nekünk...

Itt leszek kicsim... Vigyázni fogok rád addig, míg a szívem az utolsó ütemet el nem hagyja...

Mindenképp meg akarom tartani a gyereket... Hiába én hagytam ott Aidant, ettől függetlenül még mindig hiányzik és a szerelmem iránta még továbbra is megvan... Annak ellenére, hogy jelen pillanatban azt kívánom, bár minden érzésem, s emlékem vele kapcsolatban egy varázsütésre köddé válna...

De mégis... Egy részem azt akarja, hogy örökké szerethessem és, hogy soha ne engedjem el... De a sors úgy tűnik máshogy ítéltette meg a mi történetünket... Ez a kicsi gyermek pedig a szívem alatt, az utolsó darab... Ami Aidanből maradt mellettem...

Nem veszíthetem el...

Aidan Szemszöge

Legszívesebben elmondtam volna Amynek, hogy mennyire fontos nekem és mennyire hiányzik... De tudtam, hogy azzal, hogy elment... Többé már nem lehetünk egymáséi...

Ahogy eltelt ez az egy hónap, fejben igyekeztem összerakni magamat... És sikerült is! Valamennyire...

Rá kellett jönnöm, hogy az ő helyében én is ugyanígy döntöttem volna...

Ettől függetlenül fáj... Fáj... és ez a fájdalom csak rosszabbodni fog akkor, ha továbbra is tartom vele a kapcsolatot... Nem sírhatok otthon fájdalmamban, még akkor sem, ha azt érzem, hogy a szívem kiszakadt a helyéről és minden pillanatában egy vérző, üres seb tátong rajta. Mert köt a szerződés egy olyan szerephez, amihez igenis oda kell tennem magam... De nem fog menni, ha Amy továbbra is az életem része marad... Nem szeretném, hogy a forgatáson pedig ez az egész meglátszódjon... El kell engednem...

Lehet így lesz a legjobb...

Mikor meghallottam a vonal túlsó feléről a hangját, szívem teljesen összeszorult... Hiszen az ő hangja volt az, amire még egy hónappal ezelőtt reggel keltem, s az ő szerelmes csókja volt az, amit este utoljára kaptam, mielőtt álomra hajtottam a fejemet...

Mégis ezeket az érzéseket a bennem levő csalódottság és düh apróra nyomja össze... És életem legnehezebb szavait kimondva, elutasítottam őt...

Amy Szemszöge

Este végül felhívtam Tylert, ugyanis ő volt az utolsó reményem, aki némi életet lehelhet belém... Tudott mindenről... Tudott a tárgyalásról, arról, hogy elköltöztünk és azt is, hogy milyen csúnyán váltunk el Aidannel egymástól...

~Annyira sajnálom ezt az egészet Amy... -Sóhajtott a vonal túlsó feléről Tyler.-

~Én tényleg próbáltam neki elmondani... De úgy tűnik, hogy már hallani sem akar rólam... -Feleltem letörten.-

~És Aidan szüleivel nem próbáltál meg beszélni? -Kérdezte a fiú.- Hiszen velük nagyon jó kapcsolatod van.

~Tudom... De egyenlőre össze akarom szedni magamat... -Szipogtam az ágyon ülve.-