Egymásra Találva

Minden a feje tetején |37.rész🏣|

~Könyörgöm Aidan mondd, hogy ez nem az amire gondolok! -Meredtem a fiúra, aki ekkor ismét visszanézett rám.- Miért nem szóltál!? -Sóhajtottam csalódottan.-

~Nem írtam alá és nem is tervezem. -Dobta vissza a lapot a helyére és csapta be a fiókot.-

~Aidan... Szerepet kaptál egy új filmre! Ráadásul elég nagyszabásúra... Ha nem gondolkodnál még rajta, elmondtad volna, úgyhogy ne hazudj a szemembe! -Fúrtam tekintetemet a fiú zavorodott zöld íriszei közé.-

~Nyilván azért nem mondtam el, mert nem fontos! -Ráncolta össze homlokát.- Ráadásul ezt még a történtek előtt kaptam, miután visszajöttünk a koncertről! -Magyarázkodott.- El akartam mondani neked, de aztán... -Akadt meg egy pillanatra.- Aztán közbejöttek a dolgok és nem akartalak még ezzel is stresszelni téged! -Mondta, mire én csak a padlóra meredtem.-

~Hol lesz a forgatás?... -Kérdeztem.-

~Mit számít az? -Rántotta fel vállait.-

~Hol lesz a forgatás? -Ismételtem meg kérdésemet.-

~A Woodland-i nemzeti park környéken... -Motyogta az orra alatt.-

~Az majdnem négyezer kilométer! -Nevettem fel erőltetetten.- Ennél még Torontó is közelebb volt!

~Tudom! -Fogott idegesen fejéhez.-

~El akarsz menni? -Néztem komoly tekintettel rá.-

~Tessék? -Ráncolta össze homlokát.- Nyilván nem! Nem foglak itthagyni, mert-...

~Rendben, akkor úgy kérdezem... Elmennél, ha én nem lennék? Ha nem lennénk együtt vagy nem történt volna mindez? -Meredtem rá, mire ő nem felelt, csak szótlanul néztük egymást.-

~De itt vagy és ez a lényeg... -Szólalt meg Aidan egy kis idő után.-

Láttam Aidanen, hogy nem akar most erről beszélni, úgyhogy nem is veséztem tovább a témát, de én valahogy nem tudtam elfelejteni... Hiszen ki tudja, hogy mennyi ideig tart a forgatás? Mi van, ha megint évekre el kell mennie?... És valószínűleg megint az lenne, mint mikor az Esernyő Akadémia forgatása volt, hogy csak fél évre jön haza és már megy is el ismét! De az is lehet, hogy még ennél is kevesebb időt tölthetne itt...

~Van kedved kiülni kicsit a tetőre? -Kérdezte a fiú kissé félve, mire én csak bólogattam.-

Úgyhogy egy zseblámpával a kezünkben és egy takaróval együtt kiültünk a tetőre, a csillagos eget bámulni. Aidan a határa feküdve dőlt le, én pedig a mellkasára hajtottam fejemet, miközben egyik karjával szorosan átölelt, s kezemet lágyan simogatta, amik teljesen libabőrössé tették testemet, ahogy a hűvös börőmet, a nyári hideg szellő miatt, forró tenyerével átmelengedte.

Jó érzéssel töltött el a fiú jelenléte, de mégsem tudtam egy pillanatra sem kiverni a fejemből azt a szerződést, ami most is ott hever Aidan fiókja mélyében... Aidan eddig minden szerepét megosztotta velem egyből, amit csak kapott... Oka van annak, hogy erről most nem szólt... És azt érzem, hogy ez az ok az, hogy el kell mennie...

......

Teltek a hetek... December elején járt már az idő. Lauren és Rob minden kérvényt benyújtottak Izi örökbefogadásával kapcsolatban, ezzel meggyorsították az összes folyamatot, amit csak lehetett.