Egymásra Találva

Jennifer? |24.rész👱🏻‍♀️|

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Aidan fel alá sétálgat a szobában, mire lassan felültem, s miután kitöröltem az álmosságot a szememből, megszólítottam a fiút.

~Hé, Aidan! -Cikázott a fejem jobbra, balra, ahogy tekintetemmel követtem az idegesen járkáló fiút.- Mi a baj? -Kérdeztem meg, mire végre megállt és rámnézett.-

~Nem találom a pengetőmet. -Nézett rám feszülten, majd tovább kezdett keresgélni.-

~Várj, segítek! -Mondtam neki, majd kipattantam az ágyból és nekiálltunk megkeresni a pengetőjét.-

Tíz perc keresgélés után végül meg is találtam azt, az ágy mögé beesve, valószínűleg a tegnapi pakolás alatt hagyhattuk el. Ezután Aidan végre megnyugodott, majd miután összekészültünk, lementünk reggelizni és elindultunk Aidannel a színpadhoz, hogy beállítsuk a hangokat és a fényeket a színpadnál.

Aidan épp a hangokat állítgatta, miközben én a gitárját hangoltam, mikor odajött hozzánk egy elénk rózsaszín hajú lány.

~Szia Aidan! -Köszönt a fiúnak, észre sem véve engem.-

~Szia Jenni! -Köszönt vissza Aidan a lánynak mosolyogva.-

~Segítsek valamiben? -Állt szorosan a fiú mellé.-

~Megvagyok vele, de köszönöm. -Válaszolt kedves hangon Aidan, mire én hallkan köhintettem, jelezve, hogy még mindig itt vagyok.- Ohh... Amy, ő itt Jennifer. -Vette a lapot Aidan és bemutatott a lánynak, aki angyali mosollyal vigyorgott rám.- Jenni, ő itt-...

~Amy, a legjobb barátod, tudom. -Vágott a szavába Jennifer.- Láttalak párszor Aidan livejában. -Egészítette ki mondandóját.-

~És honnan ismeritek egymást? -Kiváncsiskodtam.-

~Jennifer a szervezőnek a lánya, akitől a meghívást kaptam. -Felelte Aidan.- Tegnap a megbeszélésen találkoztunk.

~Az én ötletem volt, hogy hívjuk meg Aidant is a fesztiválra... -Nevetett fel a lány.-

~Értem... -Válaszoltam ennyit, majd visszatértem a gitár behangolásához, miközben a szemem sarkából láttam, hogy a lány teljesen rá van tapadva Aidanre.-

Nem vagyok féltékeny típus. Aidannek sok rajongója van, de az már nem fér bele nekem, ha ilyen szinten rátapadnak. Aidan pedig nem is reagál semmit sem a dologra, ami méginkább felidegesített.

~Hé Amy! -Kiabált ekkor a színpad széléről Tyler, mire Aidan rögtön a fiú felé fordult.- Ráérsz most? -Kérdezte, mire egy pillanatra Aidanre néztem, aki csak rezzenéstelen arccal nézett rám, majd visszafordultam Tyler felé.-

~Persze. -Válaszoltam, majd letettem a gitárt.- Nem baj, ha elmegyek? -Kérdeztem Aidantől, mire ő megrázta a fejét.-

Ezután elmentünk sétálni Tylerrel. Ma már sokkal többen voltak a rendezvényen, mint tegnap, ugyanis ma kezdődött el hivatalosan a fesztivál. Nem győztünk cikázni az ember tömeg között, hogy ne menjünk neki senkinek és persze a sok rohangáló kisgyereket is ki kellett kerülnünk, akik sokszor ész nélkül futkároztak össze-vissza, szülői felügyelet nélkül.

~Ki volt az a srác, akivel ott voltál? -Kérdezte Tyler, mikor egy nyugisabb részhez értünk, ahol kevesebb ember volt.-

~Jah... ő Aidan... tudod, meséltem róla neked nyáron. -Mondtam a fiúra nézve.-

~Ooo igen, megvan! A legjobb barátod, aki Torontóban volt forgatni, mikor te még a kávézóban dolgoztál. -Felelte Tyler.- Egész nyáron azt mondogattad, hogy mennyire várod már, hogy hazajöjjön. -Mosolyodott el kedvesen a fiú, ahogy az emlék eszébe jutott.-