Egymásra Találva

Békülés? |10.rész👩🏻‍🤝‍👨🏼|

Miután Aidan elment, odasétáltam az ablakomhoz, ekkor láttam, hogy Jackson épp most ér haza. Megtámaszkodtam az ablakkeretnél és figyeltem a fiút... Ekkor hirtelen megfordult és egyenesen az én ablakomra nézett, mire ijedtemben rögvest leggugoltam, ezzel mégkínosabb helyzetbe hozva magamat, hiszen egyértelmű, hogy már észrevett, így szép lassan felemelkedtem és kinéztem az ablakon, hogy vajon ott áll-e még a fiú, és igen... természetesen ott volt... azzal a levakarhatatlan vigyorral a képén...

Láttam, hogy karba tett kézzel mosolyog a szerencsétlenkedésemet látva, majd elővette a telefonját és villám sebességgel kezdett el gépelni rajta valamit...

Összeráncolt homlokkal néztem a fiú cselekvését, majd hirtelen a telefonom zúgására lettem figyelmes, mire rögvest kikaptam a készüléket a farzsebemből és láttam, hogy egy új üzenet érkezett Jacksontól.

~Tudom, hogy tahó voltam ma...
Bocsánat...🥺😞 Jóvátehetem?🙄

Mivel?...🙄

~🛹🛹??

~Rendben...5 perc és lent vagyok.

Tudom... Tudom... Most sokan a fejeteket fogjátok, hogy "Amy... mégis miért adsz egy újabb esélyt ennek a tahónak?" És tök jogos...
De hatodik óta tetszik... Pont ma van 6 éve, hogy először jött az iskolánkba és először pillantottam meg őt, ahogy az utcán deszkázik végig, bár akkor még kissé esetlenül... és most itt lenne a lehetőségem, hogy legyen közöttünk valami! Soha nem volt még barátom és nagyon vágyom már arra, hogy valaki tényleg szeressen... és hiszem, hogy Jackson a kemény külső mögött, belül egy teljesen másik embert rejt...

Leosontam halkan a lépcsőn, úgy hogy anyám ne hallja, majd az előszobába érve felkaptam a deszkámat és kirobogtam a bejárati ajtón.

Az utcára érve láttam, hogy Jackson már vár, s mire odaértem, szóra nyitotta a száját, de rögtön felemeltem az ujjamat, ezzel belé fojtva a szót.

~Akkor vagyok hajlandó beszélni veled, ha előbb érsz le a partra, mint én. -Kacsintottam a fiúra, majd ledobtam a deszkámat és elsüvítettem vele.-

~Hé! Ez tökre nem ér! -Kiabált utánam, de miután realizálta, hogy nem foglalkozom a hisztijével, rögvest utánam eredt.-

Párszor sikerült beelőznie és a végefelé tényleg azt hittem, hogy le fog győzni, de végül sikerült nekem kiérnem hamarabb a partra, ezzel ismét leverve Jackson magas egóját.

~Aaaa sajnálom, úgy tűnik, ma mégsem beszélünk... -Néztem a fiúra, miután ő is megérkezett.-

~Szarok bele... -Rántotta fel a vállát, majd a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.-

Hosszasan csókolta ajkaimat, de... nem éreztem semmit... A legelső csókunk a pályán szenvedéllyel teli volt, hisz akkor eszeveszetten szerelmes voltam belé... Ez volt a negyedik csókunk, azóta pedig jobban megismertem Jacksont és mintha minden egyes alkalommal egyre kevesebbszer akarnám a dolgot... De lehet csak kezdek hozzá szokni ehhez... nemigaz?

~Azt mondtam, hogy nem beszélünk... -Néztem morcos tekintettel a fiúra.-

~Én nem is beszéltem... -Húzott egy elégedett vigyort az arcára, mire szemet forgattam.- Figyelj... tényleg sajnálom a mai dolgot... Faszparaszt voltam, csak tényleg eszeveszetten bírlak és féltékeny voltam Gallagherre..