Egymásra Találva

Az igazság |17.rész😔|

Amy Szemszöge

Átérve Jacksonhoz rögvest a szobájába mentünk fel. Az ő szobája is az emeleten van, csakúgy, mint az enyém. A ház elég kifinomult és elegáns stílusú volt, ez alól csak a fiú szobája volt kivétel, ami inkább nézett ki egy nukleáris atomkatasztrófa helyszínének, mintsem egy szépen berendezett szobának.

Leültünk az ágyára, majd elkezdtünk nézni egy filmet.

~Amúgy akartam kérdezni valamit. -Törte meg a köztünk levő csendet a film nézése közben, mire kérdően ráemeltem tekintetemet.- Szűz vagy még? -Ért váratlanul a kérdése, mire csak értetlenül pislogtam.-

~Miért érdekel? -Ráncoltam össze a homlokomat.-

~Csak mert a barátnőm vagy... -Vonta fel a vállát.- Gondoltam nem lenne probléma, ha ezt tudom az elején... Érted... -Nézett fel íriszeimbe.-

~Jah...persze... értem... -Feleltem szaggatottan.-

~Nos? -Vonta fel mosolyogva egyik szemöldökét.-

~Mivel te vagy a legelső barátom, így nem nehéz kitalálni szerintem a választ. -Vontam vállat, majd visszafordultam és néztem tovább a filmet.-

~Nem kell ahhoz kapcsolatban lenned, hogy egy jó éjszakád legyen. -Nevetett fel, mire csak megforgattam a szememet.-

Kis idő múlva éreztem, ahogy Jackson lassan a combom belső részére csúsztatja a kezét, majd szép lassan egyre feljebb és feljebb vezette azt.

~Mit csinálsz? -Fogtam meg a fiú kezét az utolsó pillanatban, még mielőtt olyan helyre ért volna, aminek nem igazán örültem volna.-

~Szerinted? -Húzta perverz vigyorra arcát.- Mondtam, hogy van egy meglepetésem. -Felelte, majd lenyomott az ágyra és fölém magaslott, s elkezdte nyakamat erősebb csókokkal ostromolni.-

Tudtam, hogy mit akar, nagyon jól tudtam, de éreztem, hogy az én részemről ez nem fog menni... De képtelen voltam megszólalni... egyszerűen egy hang sem jött ki a számon. Éreztem, ahogy keze végigcikázik a testemen, egyre nagyobb szorongást okozva ezzel...

~Jackson... -Ejtettem csak ki ennyit a számon, mert több nem tudta elhagyni ajkaimat.-

Ekkor hirtelen megszólalt a csengő, mire a fiú morgolódva lemászott rólam.

~Mindjárt visszajövök. -Felelte dühösen.-

Eközben én felültem az ágyon, s a telefonomat elővéve megnéztem a nyakamat, amin egy hatalmas szívás nyom maradt...

~Baszki... -Szitkozódtam halkan, majd visszatettem a telefont a zsebembe.-

Ránéztem a kezemre, amin ott lógott a kedvenc karkötőm, amit még Aidantől kaptam kiskoromban... Egy gyönyörű aranyszínű karötő, amin egy "A" betűs medál volt, ami mindkettőnk nevét szimbolizálta...