Egymásra Találva

Miért érzem ezt? |14.rész💋|

Másnap épp úton voltunk Aidannel a partra, hogy levigyük azt a szerződést, amire tegnap Lauren megkért minket, ám én feletébb szótlan voltam, amit rövidesen Aidan is észrevett...

~Olyan csöndes vagy... -Jegyezte meg, miközben lopva rám pillantott, mire én csak hanyagul vállat vontam, s szememet egész végig csak az úton tartottam.- Figyu... ha ez a tegnap történtek miatt van én...

~Nem, nem amiatt. -Vágtam szavába egyhangúan, miközben továbbra sem néztem rá.-

Időközben megérkeztünk az említett helyre, ahol egy mosolygós, középkorú férfi fogadott minket, majd átadtuk neki a papírt.

~Nagyon hálás vagyok, hogy elhoztátok! -Nézett ránk mosolygós tekintettel.- Cserébe vigyétek el a SUP deszkámat. Egész napra a tiétek. -Mutatott maga mögé.- Sajnos csak ez az egy van készen, a többi karbantartás alatt áll. -Mondta kissé csalódottan.-

~Nem baj! -Mondta Aidan kedvesen.- Köszönjük szépen! -Fogott kezet a férfival, majd megfogta a deszkát, míg én az evezőt vittem utána, és kisétáltunk a partra.-

~Szóval... Akkor ketten kéne egy deszkán utaznunk? -Kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben letűztem a homokba az evezőt és rátámaszkodtam.-

~Úgy néz ki... -Nevetett fel a fiú, miközben lekapta a pólóját, ezzel megvillantva azt az eszeveszett felsőtestét.-

Nem Amy!! Térj észhez! Még mindig dühös vagy Aidanre, mert hazudott!! Ne ábrándozz!

Közben mindketten levettük a ruháinkat, így már csak a fürdőruha takarta a testünket.

~Oké... -Rántottam fel érdektelenül a vállamat.- De én irányítok. -Húztam ki az evezőt a homokból és ravasz vigyorral néztem a fiúra.-

~Az kizárt! Felejtsd el! -Nevetett fel, majd az evező után nyúlt, amit rögtön el is húztam előle.-

~De igen! -Rohantam oda a vízben úszó SUP deszkához, majd gyorsan felpattantam rá és elindultam vele be, a mélyebb részre.- Hát ha nem... Akkor itt maradsz! -Néztem hátra a parton álló fiúra, miközben kinyújtottam a nyelvemet, mire ő csak nevetve megrázta a fejét.-

~Azt már nem! Közös a deszka! -Mondta, majd utánam eredt, s még a sekély részen felverekedte magát a deszkára, amitől majdnem bele is estem a vízbe.-

~Ha bele esek miattad... Esküszöm, hogy megfojtalak! -Feleltem, miközben rá sem néztem a hátam mögött álló fiúra, csak előre meredtem a kék óceánt kémlelve, s lassú evezésben indultunk el egyre mélyebbre és mélyebbre.-

Teljes csend honolt... Ezt szerettem ebben a legjobban... Távol a város zajától, a nyílt vízen teljesen felszabadultnak éreztem magam.

Vettem egy mély, elégedett sóhajt, meg is feledkezve a mögöttem álló fiúról, addig a pillanatig, míg meg nem éreztem, hogy kezét lassan a derekamra csúsztatja, s ezzel testemnek teljes borzongást okozott, ahogy ujjai a fedetlen bőrömön cikáztak.

Lassan keze előre nyúlt, egyenesen az evezőre, majd éreztem, hogy közelebb lép, ezzel felsőtestével teljesen a hátamnak simult.

~Eszedbe ne jusson... -Feleltem, majd erősebben ráfogtam az evezőre.-

~Játsszhatjuk szépen, hogy ide adod az evezőt....de ha nem hagysz más valasztást... Akkor ezt nem úszod meg szárazon... -Felelte, s hangjából éreztem, hogy ravasz vigyort húz arcára.-