Egymásra Találva

Utazás a rendezvényre |23.rész✈️|

Másnap reggel, mire észbekaptam már a repülőn ültünk, anyával, Izabellel és persze Aidannel, úton Santa Rosa felé.

Én anya mellett ültem, míg Aidan Izabell mellett utazott, ami igazából cseppet sem zavart, látva a kislány boldogságát, hogy mennyire örül annak, hogy Aidan mellett ülhet. Nekem ez a mosoly mindent megér. Ráadásul Aidan is nagyon jól szórakozik mindig Izi társaságában.

Miután megérkeztünk, átvettük a hotel kulcsait, majd a rendezvényhelyszínre szóló VIP kártyáinkat, amivel bárhova bemehetünk. Ezután elindultunk, hogy elfoglaljuk a szobáinkat.

Anya és Izabell az első emeleten, míg én és Aidan a harmadik szinten kaptunk szállást.

Épp a bőröndömet húztam magam után anya mellett, miközben Aidan és Izabell kicsit előrébb jártak tőlünk, mivel Aidan felvette a nyakába Izabellt és így mentek előttünk.

~Hogy lehet az, hogy te és Aidan egy szobában vagytok? -Kérdezte anyukám halkan, mire én meg is feledkeztem erről.-

~Öhm... így foglalták le a szobát... -Vágtam rá gyorsan.- Nem kellet ezért fizetnünk, mert Aidant meghívták. -Egészítettem ki a mondandómat.-

~Aludhatsz nálunk is, ha gondolod. -Vetette fel az ötletet anyukám.- Van a szobánkban még egy pótágy.

~Aidan a legjobb barátom... Sokszor aludtunk már egymásnál... -Nevettem fel zavartan, mire anya láthatóan gyanakvó tekintettel méregetett engem.-

Basszus miért érzem azt néha, hogy mindenről tud és csak arra vár, hogy elmondjam neki?

Aidannel felmentünk a szobánkba, majd nekiálltunk kipakolni.

~Félek, hogy le fogunk bukni. -Mondtam, miközben a bőröndöm előtt ültem, s adogattam a dolgaimat Aidannek, aki pedig tovább tette azokat a szekrénybe.-

~Figyelnünk kell, hogy lehetőleg ne kerüljünk a sajtó figyelme elé. -Mondta a fiú, mire egyetértően bólintottam, de láttam rajta, hogy valami továbbra is aggasztja.-

~Aidan... -Szólítottam meg a fiút, mire kérdően rámnézett.- Tudom, hogy van még valami... -Néztem mélyen zöld íriszeibe, mire ő vett egy mély sóhajt.-

~Olyan jó lenne, ha elmondhatnánk mindenkinek. Kicsit olyan érzés, mintha hazudnék a rajongóimmak. Legszívesebben világgá kűrtőlném, hogy mennyire boldog vagyok veled. -Nyúlt le kezeimért, majd felhúzott álló helyzetbe.- De tudom, hogy nagy botrányt okozna az egész és nem akarom, hogy a sok toxic ember zaklasson téged. -Nyomott a fejem búbjára egy puszit.- Csak nyugodt életet szeretnék kettőnknek. -Húzott egy féloldalas mosolyt arcára.-

~Én is ezt szeretném. -Támasztottam meg kezeimet mellkasán.- De tudod, hogy én abszolút nem vagyok fent egyik közösségi média platformon sem, pont emiatt. -Nevettem fel kissé.-

~Tudom, de én igen és rossz lenne látnom ezeket. -Felelte, mire nyomtam ajkaira egy puszit, ő pedig lágyan elmosolyodott.-

Szeretem Aidanben, hogy ilyen védelmező és gondoskodó velem. Biztonságban érzem magam mellette mindig. Jól esik, hogy ennyire törődik velem és tényleg érzem, hogy fontos vagyok neki.

Ezek után folytattuk a pakolást, majd mielőtt lementünk volna, előtte átöltöztünk. Én egy kék egyberuhát vettem fel, alatta egy fekete hosszúujjú pulóverrel, míg Aidan pedig egy sötétkék pulcsit választott és egy kék farmert.

~Gyere! Anya most írt, hogy elindultak Izivel körülnézni. -Fogtam kézen a fiút, majd magam után húztam és elindultunk a hotel recepciós részéhez, ugyanis anyáékkal ott találkoztunk.-