Egymásra Találva

Találkozás |50.rész🫀|

Felmentem a közösségi médiára és pillanatok alatt megtaláltam Tylert... És igen, feltehetitek a kérdést, hogy miért nem Amyt kerestem meg egyből... Próbáltam... De ő soha nem szeretett szerepelni a közösségi oldalakon, így felesleges volt utána keresnem, hisz egy aktív felhasználót sem találtam...

Egész életében kerülte azt, hogy mi zajlik ezeken az oldalakon... Miattam... A rajongóim mindigis tudták, hogy Amy a legjobb barátom és számtalanszor próbálták őt megkeresni mindenhol... Ő pedig nem kért ebből.

Felhívtam Tylert, s miután megtudta, hogy én hívtam, hallottam a hangjából, hogy kételkedik bennem és bizonytalan... De végül megadta a címét és legnagyobb meglepetésemre ismét Los Angelesben lakik.

Nem tétováztam és rögtön elindultam a megadott címhez, majd bekopogtattam a ház ajtaján.

~Szia Tyler... -Köszöntem a fiúnak.-

~Szia Aidan... -Köszönt kicsit egyhangúan.-

~Tudsz... Tudsz bármit Amyről? -Kérdeztem meg kissé félve.-

~Miért érdekel? -Fonta keresztbe maga előtt a kezeit.-

~Tyler figyelj... -Vettem egy mély sóhajt.- Én... Én tudom, hogy az ismerettségünk nem indult túl jól... Sőt... Teljesen borzalmasan, vagy inkább rémesen! Ami persze az én hibám volt. -Kezdtem bele.- De szükségem van rá... Könyörgöm... Muszáj megtalálnom Amyt, mert azt érzem, hogy megfulladok ezen a Földön, ha tovább is nélküle kell élnem... -Csuklott el a hangom a mondat végére, majd egy nagy levegőt véve összeszedtem magamat.- Nem bonthattam fel a szerződést, amit Amy a hátam mögött feladott... Még haza sem engedtek... Esélyem sem volt megkeresni őt...

~De volt esélyed arra, hogy lélekben mellette legyél. -Felelte a fiú komor hangnemben és igaza volt.-

~Ez igaz... Ezt a részét tényleg elbasztam... -Néztem el egy pillanatra a fiú tekintetéből.- Igaz, hogy Amy terhes volt? -Néztem fel ismét a fiúra, mire ő teljesen ledöbbent.-

~Aidan... Mi azt hittük, hogy tudtál róla. -Ráncolta össze homlokát, mire én feszülten elkezdtem az orrnyergemet masszírozni, miközben nemlegesen megráztam a fejemet, s csak igyekeztem felfogni a tényt, hogy tényleg igaz volt, amit anyáék mondtak.- Baszki... -Mormogta az orra alatt a fiú.- Gyere be... Szerintem bent beszéljünk tovább... -Karolt vállon Tyler, s vezényelt be a házukba.-

Mindent elmeséltem neki a történtekről, hogy milyen félreértések keletkeztek és ő is mindent elmondott, hogy mi történt...

~Ilyen szerencsétlen helyzet a világon nincs... -Fogta fejét Tyler.-

~Hát úgy tűnik mégis van. -Ütögettem homlokomat az öklömmel.-

~És... Fiú vagy lány? -Kérdeztem meg bizonytalanul Tylertől.-

~Kislány. -Válaszolta egy féloldalas mosollyal az arcán, mire éreztem, hogy a gondolattól egyszerre szakad és olvad meg a szívem.-

Van egy lányom...

~És most mi terved? -Kérdezte meg végűl.-

~Vissza kell szereznem őt Tyler... -Néztem komoly tekintettel rá.- Jóvá kell tennem mindazt, amit elrontottam... Szükségem van rá... Szükségem van a címére...