Egymásra Találva

Egy nap a parton |6.rész🏝|

Végül elindultunk Aidannel, majd a partra érve elengedtem Maxet, hogy tudjon szaladgálni, mi pedig Aidannel mezítláb kezdtünk el sétálni a felforrósodott homokparton.

~El sem tudod hinni, hogy mennyire hiányzott ez az egész. -Felelte a fiú vigyorogva, miközben az óceán fodrozodó vízére pillantott.-

Leültünk a partra és hosszas beszélgetésbe kezdtünk, míg Max a többi kutyával játszott. Néha-néha odajött hozzám és Aidanhez egy-egy simire, de már szaladt is vissza az újdonsült barátaihoz.

~Várod már a sulit? -Fordult felém mosolyogva a fiú.-

~Viccelsz? Tudod, hogy gyűlölöm. -Nevettem fel erőltetetten.- Sokkal jobb lenne, ha te is oda járnál még... -Feleltem leszegett fejjel.-

~Vagy, ha te is magántanuló lennél. -Vágta rá a fiú mosolyogva.-

~Tudod, hogy anya hallani sem akar erről.... -Válaszoltam dünnyögve.- Szerinte fontos, hogy emberek közé járjak és barátokat szerezzek, de egyszerűen nem érti, hogy azokkal az emberekkel nem akarok barátkozni, akik ott vannak.... Ők meg pláne nem akarnak velem ismerkedni...

~Gondolj bele, már csak ez az év van hátra, utána vége. -Mosolygott továbbra is.-

Aidan mindig olyan pozitívan látja a dolgokat. Ez pedig sokszor segít nekem, mikor én csak a sötétséget látom mindenben...

~De azért holnap elkísérsz az első napomon, ugye? -Néztem rá bájolgó tekintettel.-

~Rendesen megsértessz a kérdéssel! -Kapott durcásan a mellkasához.- Mintha nem kísérnélek el szinte mindennap. -Nevetett fel.-

~Kivéve, mikor forgatáson vagy. -Forgattam meg nevetve a szememet.- Ha már itt tartunk...-Kezdtem bele.- Van mostanában új film casting, amire tervezel elmenni? -Vetettem kérdő pillantásokat a fiúra.-

~Nézegettem pár szerepet, de egyik sem fogott még meg igazán. Plussz nemrég értem haza és most szeretnék egy kicsit a zenére fókuszálni, persze aztán ki tudja... lehet jön egy ajánlat vagy egy olyan szerep, ami megtetszik. De örülnék, ha itt maradhatnék Los Angelesben.

~Nah igen.... Annak én is örülnék. -Dőltem hátra a homokban, miközben kezeimet a fejem alá tettem, majd becsuktam a szememet, hiszen a nap vakító fénye miatt aligha tudtam nyitva tartani azt.-

Pár pillanat múlva, mintha a nap hirtelen eltűnt volna és már nem éreztem, hogy a szemembe sütne, így kinyitottam a szememet, ekkor megláttam, hogy Aidan idő közben felkelt, ezáltal eltakarta előlem a napot, majd lenyújtotta a kezét, hogy felhúzzon.

~Tényleg most akarsz aludni? -Nevetett fel, miközben felhúzott a földről.-

~Miért? Van jobb ötleted? -Kérdeztem tőle, miközben lesöpörtem magamról a homokot.-

~Ússzunk egyet. -Biccentett fejével az óceán felé mosolyogva.-

~Mi? Úgy érted, hogy most? -Kérdeztem enyhén vörös fejjel.-

~Igen, miért? Baj? -Nézett rám kissé furcsállóan.-

~Ha mondtad volna, akkor hoztam volna fürdőruhát... -Feleltem zavartan.-

~Gyerünk hercegnő! Már szinte senki nincs a parton! -Nézett körbe az üres partszakaszon.- Mindjárt lemegy a nap. Fehérnemű meg csak van rajtad, nem? -Kérdezte, miközben egy ravasz vigyort húzott az arcára, mire én csak unottan szemet forgattam.- Gyere! -Fogott meg a csuklomnál fogva, majd közelebb húzott a vízhez.-

Pár méterrel előtte megálltunk, majd Aidan egy mozdulattal lekapta magáról a felsőjét én pedig nagyokat pislogva néztem végig az igencsak kidolgozott felsőtestén, ami roppant sokat változott az elmúlt időben....

Végül zavartan én is elkezdtem lehámozni magamról a felsőmet... gondoltam addig sem látszik az elvörösödött fejem, de annyira ügyetlenkedtem, mert zavarba hozott Aidan látványa, hogy nem igazán tudtam levenni magamról a ruhadarabot. Szerencsétlenkedésemet látva a fiú odalépett elém, miután már csak az alsó nadrágja volt rajta, majd egy mozdulattal megszabadított az én felsőmtől is, miközben centikre álltunk egymástól.

Nyeltem egy nagyot, miközben kezemmel takartam a felső részemet és álltam a fiú rezzenéstelen mosolygó tekintetét, majd láttam, hogy a Aidan szeme egy pillanatra a fekete csipkés melltartóval borított idomaimra téved, majd egy még szélesebb vigyort húzva újra a szemembe pillant.

~Mikor növesztettél ekkora melleket hercegnő? -Kérdezte egy kacér vigyort ejtve, mire erőből bele boxoltam a vállába.-

~Mikor lettél ilyen perverz paraszt? -Kérdeztem vissza enyhén méreggel töltött hangnemben.-

~Én csak kérdeztem! -Nevetett továbbra is.-

~Akkor növesztettem, amikor te ekkora egót! -Vágtam vissza egy vigyorral az arcomon.- Nekem legalább nőttek a méreteim, nem úgy mint neked. -Böktem egyik ujjammal a mellkasára, majd levettem a nadrágomat is és elindultam a vízbe.-

~Mégis honnan veszed, hogy mekkora? -Nézett sértődötten alsó tájékára, mire hangos nevetésben törtem ki, ezután elindult ő is a vízbe.-

Közben Max is próbált csatlakozni hozzánk, de végül meggondolta magát és a partról ugatott egy darabig felénk, majd kis idő múlva ezt feladva, a parttól nem messze összekuporodott egy árnyékos helyen, s várt, hogy mikor jövünk vissza Aidannel.

Végül órákon keresztül a vízben úszkáltunk és beszélgettünk, miközben nagyokat nevettünk.

Egyszercsak megpillantottam Jacksont, ahogy a haverjaival sétálgat a parton, miközben feltűnően minket néztek.

~Szerinted mit akarhat? -Kérdezte Aidan.-

~Nem tudom.... de nem is érdekel. -Vontam vállat unottan.- Mármint a haverjai társaságában nem vagyok hajlandó beszélni vele... -Feleltem, miközben a víz aljára pillantottam, ami olyan tiszta volt, hogy láttam, ahogy a kis halak cikáznak a lábunk között.-

Ezután tekintetemet ismét a partra vezettem, viszont ekkor már sem Jacksont, sem a haverjait nem láttam sehol. Visszafordultam Aidanhez, aki csak csendben nézett rám. Gondolom sejthette, hogy nincs túlságosan jó kedvem, hisz Jackson azóta sem keresett engem.... lehet csak ennyi voltam neki? Egy csók... már az is lehet, hogy el is felejtette...

Mindenesetre nem akartam, hogy ez mindkettőnk kedvét szegje, így egy váratlan pillanatban a kezemmel egy jó adag vizet fröcsköltem Aidanre, ami tetőtől talpig eláztatta.

~AMY!!! -Kiabálta dühösen a nevemet, miközben a szeméből dörzsölte ki a vizet, én pedig csak hangosan nevettem.-

A következő pillanatban pedig éreztem, hogy egy rahedli vízmennyiség zúdul rám, amitől egyből abbahagytam a nevetést és morcos pillantásokat vetettem a fiúra, aki elégedett fejjel vigyorgott rám, majd mindketten elkezdtünk nevetni és megállás nélkül egymásra zúdítottunk annyi vizet, amennyit csak tudtunk.

Idő közben már majdnem teljesen besötétedett, így elindultunk a partra, ahol Max várt minket farok csóválva.

~Szia kis haver. -Hajoltam le hozzá, mikor kiértünk, hogy megsimogassam.-

~Hé Amy.... -Szólt Aidan aggodalmas hangon.-

~Igen? -Egyenesedtem fel, majd a fiúra néztem.-

~A ruháink..... eltűntek... -Közölte velem, mire kikerekedett szemekkel kezdtem el kapkodva körbenézni... aztán tudatosult bennem, hogy Aidan nem viccelt.... és valaki tényleg elvitte a ruháinkat.-

~Baszki... -Hagyta el ajkaimat halkan a szó.-

Sziasztok!☺️
Tudom, kicsit sokat kellett várni a következő részre. Elég sűrűek a mindennapjaim + mostanában kicsit elment a kedvem az írástól ( a sok körülöttem levő dolog miatt. ) De igyekszem hozni nektek a részeket, ha nem is mindennap, de heti rendszerességgel többet is!🥰

Tényleg igyekszem olyan részeket hozni, amik nem unalmasak, hanem izgalmasak, de ehhez több idő szükséges, hogy tényleg meg tudjam írni tartalmasra!☺️

Köszönöm, hogy elolvastad és találkozunk a következő részben!☺️