Hálából vagy érzelemből? |58.rész🤔|

2.5K 127 18
                                    

Aidan Szemszöge

Csókunkból elvállva mélyen a lány szemeibe néztem, s csak abban reménykedtem, hogy nem kever le nekem a következő pillanatban egy hatalmas pofont.

Bár lehet, hogy még az is jobb lett volna, mint az, hogy csak szótlanul nézett a szemeimbe. Húzva engem gyötrelmesen a válaszával...

Miért büntet a szótlanságával?

~Hiába próbálsz menekülni tőlem Amy... -Kezdtem bele halkan, szinte suttogva.- Te is tudod, hogy nem tudsz elég távol kerülni tőlem, hogy ne tudnálak szeretni... Mert nincs az a távolság, ami gátat szabhatna annak, ha két ember őszintén szereti egymást. Még akkoris, ha ezt egyikük sem akarja belátni... -Hajoltam olyan közel a lány arcához, hogy a mondat végére szavaimat már ajkaira suttogtam.-

~Aidan én-... -Dadogott zavartan.-

Látszott rajta, hogy igyekszik a megfelelő szavakat megtalálni... De talán ő sem tudja igazán, hogy mit is akar, ami enyhe bizonytalansággal töltött el...

~Annyi mindent tettél értem Aidan az elmúlt hetekben... -Kezdett bele végül a lány, majd kicsit hátrébb hajolt tőlem.- Neked is vissza fogok fizetni mindent, amit az elmúlt hetekben anyagilag finanszíroztál nekem... És a gyerekeknek. -Terelte a témát.-

Most csókoloztunk egy fél perce a kanapén ülve és ő tényleg most erről szeretne beszélni? Hát legyen...

~Felejtsd el! -Nevettem fel, miközben kiittam a maradék bort is a poharamból.- Nem vagyok hajlandó tőled pénzt elfogadni!

~Hát... -Kezdett bele mosolyogva mondandójába, miközben letette a dohányzóasztalra a poharát.- Akkor fizetek másban.

Felelte, majd egyik lábát átdobta a derekam fölött, mire enyhe pír szökött fel az arcomra cselekvésétől, majd mikor pihe súlyát az ölembe engedte, egy elégedett sóhaj hagyta el az ajkaimat. Közben karját a vállaimom átdobva a nyakam köré fonta, majd bájolgó mosolyával a szemeimbe nézett.

Valaki csípjen meg! Biztos, hogy csak álmodok!

Nem vártam tovább és rávetettem magam a lány ajkaira, mire rögtön érzelmes nyelvcsatában törtünk ki.

Képes az ember kétszer szerelembe esni? Kétszer, ugyanabba az emberbe? Vagy talán a tűz soha nem is aludt ki közöttünk? Csak a cseppnyi parázs várt arra, hogy egy újabb szikra lángra gyújtsa?...

Éreztem, ahogy a lány elkezdi a csipőjét mozgatni az ölemben, mire az elhatalmasodott vágy kettőnk között egyre inkább elvakított. Ezt pedig a lány nyögései sem könnyítették meg...

Egy pillanatra elvállt az ajkaimtól, mire csalódottan felnyögtem a hiányától, ő pedig csak felkuncogott, majd mélyen a szemembe nézett...

~Hiányoznak a pillangóim, amik akkor repkednek a gyomromban, mikor a közelemben vagy... -Vallotta be érzelmeit, nekem pedig több sem kellett.-

Egyik kezemet a derekára, míg másikat a feneke alá helyeztem, majd felálltam a lánnyal együtt a kanapéról és elindultam vele a szobája felé.

A szobába érve, óvatosan ledöntöttem őt az ágyra, majd lekaptam a fekete pólómat és a földre dobtam, míg a lány ugyanezt tette.

Végignéztem gyönyörű felsőtestén, amit mindössze a piros csipkés melltartója fedett előlem.

Fölé hajolva ismét nyelvcsatába kezdtünk, míg kezemmel elkezdtem megszabadítani őt a rövid farmer shortjától, majd levéve azt róla észrevettem, hogy kezével az ágy mellé nyúlva kivesz valamit a táskájából. Ám, amikor megláttam, hogy mi is az, mérgesen mordultam ajkai közé.

~Miért van ilyen a táskádban? -Vontam kérdőre a kezében levő óvszeres dobozt látva, mire ő a hátán feküdve megtámaszkodott a könyökén, hogy közelebb hajoljon hozzá.-

~Ohh... Szóval kérdőre vonsz rögtön? -Vonta fel incselkedve a szemöldökét.- Én valami olyasmire számítottam volna, hogy azt mondod, hogy "De figyelmes vagy Amy" vagy "De aranyos tőled, hogy ilyen elővigyázatos vagy" -Felelte, s szinte nevetséges, hogy pont ugyanez a párbeszéd hangzott el annó közöttünk, az első együttlétünk alkalmával.-

Csak nyilván, akkor én voltam az, aki ezeket a lány fejéhez vágta akkor. De most úgy tűnt... Fordult a kocka.

~Vagy esetleg te készültél? -Pimaszkodott tovább, mire én nevetve megráztam a fejemet.- Egyébként bontatlan. -Kuncogott fel, majd a kezembe nyomta.-

~Akkor ideje orvosolni a helyzetet. -Válaszoltam, majd kivettem a kezéből a dobozt és kibontottam.-

Mégjobban felcsigázott a gondolat, mikor rájöttem, hogy valószínűleg ezt vehette ma a boltban, mikor megálltunk hazafelé.

Megszabadultam a nadrágomtól és az alsómtól, míg Amy kivett egy óvszert a dobozból, majd kibontotta a csomagolását, végűl felhúzta ágaskodó férfiasságomra a gumit, mire keze érintésétől, hátradöntve a fejemet engedtem el kellemes nyögésemet.

~Mindig is imádtam, hogy ilyen hatással vagyok rád. -Kuncogta a lány, mire ismét ránéztem, majd a két kezénél fogva visszanyomta őt a matracra.-

Nyakát finom csókokkal hintettem be, majd egy mozdulattal kicsatoltam a melltartóját. Végigpusziltam nyaka minden pontját, s olyan óvatos voltam vele, mintha csak ez lenne az első alkalmunk együtt... Vigyáztam rá, mint egy porcelán babára, s igyekeztem a legtöbbet megadni neki, amit csak nyújthatok...

Lágyan végig pusziltam nyakán, majd arcélén, addig, amíg ajkaim nem jutottak el az ő ajkaihoz. Kezeimet közben levezettem alsóneműje pereméhez, majd ujjamat végighúzva a szélén vártam a lány végső beleegyezésére.

~Szavak nélkül egy lépéssel sem megyek tovább Hercegnőm... -Suttogtam ajkaira.-

~Csak érezni akarom, hogy itt vagy velem... Hogy olyan közel vagy hozzám, ahogy régen is... -Felelte sóvárogva, miközben mélyen a szemembe fúrta tekintetét.-

Vajon tényleg így gondolja az egészet?... Vagy csak a megivott alkohol az, ami mindkettőnk elméjét elborítja olyannyira, hogy pár pillanat választ el attól, hogy alattam nyögdécseljen?

~Nem foglak többé itthagyni Amy... Esküszöm... -Suttogtam a lánynak, miközben éreztem, hogy szívem majd kiugrik a helyéről az izgalomtól és a szeretettől, amit a lány iránt érzek.-

Egyik kezét lassan a tarkómra helyezte, majd lehúzott magához, hogy ajkaimba csókoljon, míg csipőjét türelmetlenül férfiasságomhoz nyomta, mire én egy mozdulattal megszabadítottam őt az utolsó zavaró ruhadarabtól, miközben csókunkat egy pillanatra sem törve meg, hatoltam belé őrjítő lassúsággal, mire mind a ketten egyszerre nyögtünk egymás szájába...

Amy Szemszöge

Minden egyes mozdulata olyan gyöngéd és szenvedélyes volt, mintha minden pillanatban attól tartana, hogy egy erősebb érintésétől akár összetörök.

Lelkemnek pedig jól esett, hogy így vigyázott rám. Ahogy kapkodva fújtatta a levegőt, minden egyes kifújással azt éreztem, hogy hálát ad azért, hogy ezen az estén, igaz nem először, de ennyi idő után újra nekiadtam magamat...

Egymásra TalálvaHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin