Egymásra Találva

Az igazság |28.rész🔍|

Aidan Szemszöge

Mikor letettem a telefont.... valami nagyon nem stimmelt nekem.

~Megoldottuk haver!!! -Ujjongott Chris, majd kezét megemelte, hogy lepacsizzak vele, de én csak meredten bámultam magam elé szédelegve, továbbra is az alkohol hatása alatt állva.- Most mi a baj? -Nézett rám értetlenül a fiú.-

~Soha nem hívott cukorfalatnak. -Ráncoltam össze a homlokomat.-

~Ezen vagy kiakadva? -Nevetett fel.- Ja, Ja vágom, mert általában biztos apucinak hív téged. -Bökött oldalba a fiú nevetve, mire én mosolyogva szemetforgattam.-

Ezután jobbnak láttuk, ha nyugovóra térünk, bár én haza akartam menni Amyhez, de Chris erősködött, ha még akarom Amyt valaha látni, ne ilyen állapotban induljak el vissza, a hotelbe. Úgyhogy nehezen, de beadtam a derekamat, s a fáradtsággal és a tudatlanságig ivott elmémmel együtt végül elaludtam.

Amy Szemszöge

Remegő kézzel és összeszedetlen beszéddel hívtam fel Tylert, ugyanis képtelen voltam ilyen állapotban magamtól hazajutni... Végül a fiú szerencsére eljött értem, s miután összeszedett a lépcsőházból, hazavitt...

Egész úton egy szót sem szóltam, csak meredten bámultam ki a kocsi ablakán, a sötét tájon merengve, és úgy éreztem, hogy a lelkem is pont oly sötét most, akárcsak az éjszaka...

Hazaérve a telefonom eszeveszett csipogásba kezdett, mire megnyitva azt, számtalan új cikket hozott be a hírfolyam, "Aidan Gallaghernek új barátnője lett?" néven... És az összes képen ő és Jennifer volt... Ahogy a színpadon énekelnek...

Minden cikk romantikusnak és elbűvölőnek írta le a párosukat, ahogy a színpadon közösen énekelnek... Ráadásul azóta már Jennifert is megkeresték telefonon, aki megerősítette a hírt, hogy együtt vannak Aidannel...

Azt hiszem, ha eddig úgy éreztem magam, mint akinek kést forgatnak a szívében... Most valahogy azt érzem, hogy ezt a kést kitépték a mellkasomból... A szívemmel együtt...

Búskomor fejjel ültem le az ágyra, miközben ismét feltört belőlem a sírás, mire Tyler egyből odajött hozzám.

~Hé hé hé! -Jött oda a fiú, majd kezemnél fogva felhúzott, s szorosan magához ölelt.- Ne sírj... Lehet így lesz a legjobb. -Simította meg fejem búbját lágyan.-

~Nélküle? -Szipogtam, miközben letöröltem a könnycseppjeimet.-

~Itt vagyok melletted, bármi is történjen... -Húzott féloldalas mosolyt arcára, miközben biztatóan vállamra helyezte kezét.- Szerintem jót tenne neked egy alvás... -Nézett végig fáradt arcomon.-

~Itt maradsz velem?... -Kérdeztem nyöszörögve, mire a fiú kissé elgondolkodott.- Kérlek... -Biggyesztettem le alsó ajkaimat.-

~Rendben, itt maradok. -Húzott kedves mosolyt az arcára.-

Bedőltem az ágyba, majd Tyler leült mellém és ott maradt addig, amíg el nem aludtam...

Ám cseppet sem tudtam jól aludni. Megállás nélkül rémálmok gyötörtek, s sorozatban többször is felébredtem... Az ötödik ilyen eset után, már képtelen voltam visszaaludni, sújabb sírásba kezdtem, amire Tyler is felkelt, majd átjött hozzám a nappaliból, ugyanis ő eddig ott aludt.