Egymásra Találva

Megbocsájtás? |29.rész🔓|

Aidan Szemszöge

Amy kiviharzott a szobából, s hallottam, ahogy becsapja maga mögött a bejárati ajtót...

Én pedig csak továbbra is ott álltam, mint valami idióta, teljesen döbbenten és csak próbáltam összerakni a történteket...

Össze voltam zavarodva, de egy dologban biztos voltam... Nem veszíthetem el Amyt...

Amy Szemszöge

Egyszerűen mérhetetlen harag, s elkeseredés tombolt bennem egyszerre... Hogy lehet, hogy Aidan ilyen szinten nem bízott bennem, hogy azt hitte, egy másik sráccal kavarok?

Feldultan jártam Santa Rosa utcáit, egyszerűen csak szükségem volt arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet, ám ez a tömött, zsúfolt utcákon kicsit sem ment...

Mindenesetre a hosszúra elnyújtott sétámba, javarészt ki tudtam adni magamból a bennem felgyülemlett feszültséget, így már nem voltam olyan zaklatott, mint az indulásom előtt, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem igazán figyeltem, merre is megyek; csak mentem, amerre a lábam vitt, így idővel azt vettem észre, hogy teljesen eltévedtem a városban...

~Király... -Mormogtam az orrom alatt.-

Mobilnet persze pont nem volt a telefonomon, Aidant meg nem hívhattam fel... Tyler meg épp dolgozik... Mégis hogy jutok haza?

Sóhajtottam egy nagyot elkeseredésemben, mikor egy ismerős hang szólított meg.

~Amy!! De jó újra látni! -Jött felém vidáman Chris, s mikor odaért, átölelt.-

Chris az egyik közös ismerősünk Aidannel. Régen ők is Los Angelesben laktak a családjával, majd ideköltöztek pár éve, mikor az apja egy jobb munkalehetőséghez jutott.

~Ezer éve nem láttalak! -Néztem rá mosolyogva, hisz jó volt ennyi idő után ismét látni.-

~De jó kedvedben vagy! -Húzta széles vigyorra arcát.- Látom rendeződtek a dolgok Aidannel. -Vonogatta fel szemöldökét, utalva valamire, mire én értetlen pillantást vetettem rá.-

~Mégis honnan tudod, hogy mi Aidannel-... -Mutogattam a kezemmel össze vissza, arra utalva, hogy hogyan szerzett tudomást a kapcsolatunkról.-

~Aidan nem mondta!? -Nézett rám döbbenten, mire nemlegesen megráztam a fejemet.- Kis szeleburdi gyerek. -Rázta meg nevetve a fejét.- A koncertje után átjött hozzám és együtt iszogattunk...

~Hogy mi? Aidan egész este nálad volt? -Kérdeztem, mire a fiú zavarodottan nézett rám.-

~Igen, aztán kicsit túl ittuk magunkat a kelleténél és megkért, hogy hívjalak fel téged, mert ő már olyan szinten ki volt ütve, hogy a telefonját sem tudta használni... A többit meg már úgyis tudod, hiszen-...

~Nem hiszem el!!! -Vágtam a fiú szavába, miközben kezemmel a homlokomra csaptam.- Ez most komoly? -Néztem a fiú szemébe, aki látszólag semmit nem értett a kiakadásomból.- Chris, kérlek legyél velem őszinte!

~Az egész így történt, miért hazudnék? -Értetlenkedett a fiú.-

Ezt követően pedig elmeséltem neki a történteket.