Egymásra Találva

"Little Amy" |59.rész🌷|

Amy Szemszöge

Reggel a gondolataimban ostoroztam magam, hogy este mégis mekkora badarságot álmodtam!

Mégpedig azt, hogy lefeküdtem Aidannel!

Bolond álom... Meg kell hagyni...

Ahogy laposakat pislogva felébredtem, észleltem, hogy a párnámnál valami sokkal keményebb és melegebb dolgon fekszem...

Kinyitottam a szememet, s ekkor realizáltam, hogy az a bizonyos éjjel történt dolog nem álom volt! Ugyanis éppen Aidan félmeztelen mellkasán feküdtem... Vagyis a takaró miatt nem látom, de jobb is, hogyha nem tudom, hogy csak félig meztelen-e...

Mégis mi a franc ütött belém?

Félve, de felemeltem a takarómat, majd rájöttem...

Mind a ketten kurvára meztelenek vagyunk...

Nagyszerű!

Épp, hogy leengedtem a takarót, Aidan elkezdett mellettem mocorogni. Valószínűleg felébredt.

~Jó reggelt. -Szólalt meg csukott szemmel, s hangján érződött, hogy még nagyon fáradt.-

A reggeli rekedtes hangjától mindig kiráz a hideg. Persze a jó értelemben.

Én közben felültem az ágyon, miközben a takarót szorosan a mellkasomig húztam, hogy takarjam magamat.

~Baj van Hercegnőm? -Ült fel Aidan is a szótlanságom miatt.-

~Én... Én csak-... -Dadogtam.-

~Megbántad a tegnap estét? -Kérdezte összeráncolt homlokkal, míg láttam szemében, hogy kissé megbántottam őt a zavartságom miatt.-

~Nem tudom Aidan... -Nyöszörögtem tehetetlenül.- Egyszerűen csak... Annyi minden történt kettőnk között és össze vagyok zavarodva! -Mondtam el őszintén a gondolataimat. Nem akartam neki hazudni.- Lehet, hogy a tegnap este hiba volt! Nem tudom! Nem tudom, hogy mit akarok, nem tudom, hogy mit érzek és végképp nem tudom, hogy mi ez az egész most köztünk! Eltelt ez a másfél év nélküled és hiába, hogy fájt nélküled, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit akarok a jövőtől...

~Rettegsz attól, hogy újra eltűnök az életedből... -Mondta ki hangosan gondolatait, miközben meredten a szemembe nézett.-

~Aidan én-... -Kezdtem volna bele, de ekkor hallottam, hogy a másik szobából Nadia felsír.- Ne haragudj... Mindjárt visszajövök. -Csavartam magam köré a takarót, majd kislisszantam a szobából.-

Átérve Izi szobájába egyből felkaptam Nadia-t és ringatni kezdtem, mire Izi rögtön fáradt nyöszörgésbe kezdett a baba sírás miatt.

Végül tisztába tettem a kicsit, majd vissza is aludt. Én pedig visszamentem a szobámba, hogy beszéljek Aidannel.

Ám mire visszaértem... Aidan sehol sem volt.

Elment.

Idegesen az ajkamba haraptam, majd a homlokomat megtámasztva az ajtó keretnek, kétszer mérgesen beleütöttem, miközben próbáltam a feltörekvő sírásomat visszatartani a szemem összeszorításával.

A nap további részében hiába próbáltam leplezni... Messziről ordított rólam, hogy valami igencsak a kedvemet szegte...

Elvittem szokás szerint a gyerekeket oviba és bölcsibe, majd ismét munkába álltam a Blue Bottle-be, ugyanis még mindig kérdéses, hogy fogom befizetni az augusztus végi számlákat, úgy hogy két hét kiesésben vagyok, amiért kórházban feküdtem...