Egymásra Találva

Beszélgetős este |5.rész🌌|

Estefelé átmentem Aidanhez, miután a nagyszülei már elmentek, s míg ő az ágyon ülve gitározott, én a székében dőlöngéltem csendben előre... hátra...

Végül Aidan megunta, hogy ilyen szótlan vagyok és abbahagyta a gitározást, mire kérdően rápillantottam.

~Miért hagytad abba? -Kérdeztem a fiútól.-

~Mi a baj Amy? -Kérdezte, miközben maga mellé tette a gitárt és rámnézett.- Egész délelőtt nem is láttalak, aztán mióta átjöttél egy szót sem szóltál. -Nézett rám aggódó tekintettel.-

~Mert.... -Kezdtem bele.- Jacksonnal voltam... -Feleltem leszegett tekintettel.-

~Mi? -Kérdezte Aidan döbbenten.-

~Reggel el akartam menni deszkázni, de pont összefutottam vele az utcán, mikor indulni készültem, így aztán közösen elmentünk az alagútba, ahol aztán megtanított nekem pár új trükköt, majd miután elfáradtunk, leültünk pihenni a földre, de aztán Jackson elkezdett kérdezősködni rólad és rólam, végül pedig megcsókolt, de aztán...-Daráltam le hadarva, fénysebességgel a storyt, ám Aidan félbeszakított, mikor ehhez a részhez értem.-

~JACKSON MEGCSÓKOLT?? -Kérdezte emelt hangon, mire meglepődtem a reakcióját látva.-

~Igen.... -Feleltem lesütött szemmel.-

~És miért vagy ilyen rosszkedvű? Hiszen ezt akartad, nem? Már nem is tudom mióta vagy belé szerelmes. -Felelte egyhangúan, vállat vonva, ami kissé rosszul esett, ugyanis mindig piszkált azzal, hogy mikor fogok összejönni Jacksonnal és most, mikor végre történt köztünk valami, olyan mintha Aidan nem is örülne neki.-

~Aztán hirtelen megjelentek Jackson
bunkó haverjai és elkezdtek beszólogatni nekünk, meg említettek valami Lucy nevű csajt, is, aki valószínűleg Jack legutóbbi "szerzeménye" volt, én pedig le akartam lépni, ekkor az egyik srác rácsapott a fenekemre és....

~Hogy mit csinált? -Kérdezte Aidan ingerülten, majd felpattant a helyéről.- Esküszöm neked eltöröm a kezét, ha mégegyszer ilyet mer tenni! -Felelte, miközben hangját teljesen elárasztotta a düh.-

Nah igen.... Aidan feletébb védelmező típus velem szemben.... Mindig is próbált rám vigyázni és sosem engedte, hogy bárki is bántson engem...

~Aidan, nyugi! -Léptem oda a fiúhoz, majd dühös tekintetébe néztem, amik meglágyultak, mikor mélyen íriszébe pillantottam. Végül vett egy mély sóhajt és látszólag megnyugodott, majd visszaült az ágyra.-

~Akkor te és Jackson most... -Kezdett bele, de nem fejezte be mondatát.-

~Hát....igazából nem tudom.... -Vontam vállat.-

~Amy... szerintem ez nem jó ötlet.... te is tudod, hogy Jackson milyen... Én már rég nem járok abba a suliba, de látod, a hírneve még így is eljut hozzám... -Nézett rám aggódva.-

~Ura vagyok a helyzetnek... -Feleltem magabiztosan, de belül teljesen bizonytalannak éreztem magamat.-

Aidan Szemszöge

Fura volt Amy viselkedése és egyben az enyém is.... Nem tudom miért váltott ki belőlem ilyen heves reakciót az, hogy Amy csókolózott Jacksonnal.... Igaz, mindig cukkoltam őt azzal, hogy mikor jönnek már össze, de sosem gondoltam bele, hogy mivan ha ez tényleg megtörténik...

Amynek ezelőtt soha nem volt barátja, így nem gondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha járna valakivel... de most így, hogy van rá esély, hogy összejönnek Jacksonnal.... valami hihetetlenül fura érzés kapott el... Nem igazán éreztem még ezelőtt ehhez hasonlót...

Lehet nem vagyok még felkészülve arra, hogy Amynek barátja legyen? Ráadásul egy olyan srác, mint Jackson.... Nincs jó érzésem a dologgal kapcsolatban... Nem akarom, hogy Amy is csak egy újabb "trófea" legyen Jackson polcán.... Ő ennél sokkal többet érdemel...

~Hé Aidan, itt vagy? -Lóbálta meg a lány a kezeit az arcom előtt, mire megráztam gyorsan a fejemet, hogy visszatérjek a gondolatmenetemből.- Min gondolkodtál? -Kérdezte, összeráncolt homlokkal.-

~Jahh.... én csak... azon gondolkodtam, hogy nincs-e kedved lemenni holnap a partra? -Dobtam fel gyorsan az ötletet.- Jó rég voltam már lent.

~Ez szuper ötlet! -Csapta össze tenyerét Amy ugrándozva.- Visszük Maxet is? -Vonta fel egyik szemöldökét mosolyogva, kérdő pillantásokat rám vetve.-

~Még szép! -Nevettem a lány lelkesedését látva.-

~Akkor holnap még találkozunk! -Felelte mosolyogva, majd egy váratlan cselekvést tett, ugyanis hirtelen közelebb lépett hozzám és nyomott egy puszit az arcomra, majd az ablakhoz sietett, de még mielőtt kimászott volna rajta, visszafordult.- Holnap keltelek. -Kacsintott rám, mire felnevettem.-

~Esélytelen! -Kiabáltam utána.- Bezárom az ablakot!! -Nevettem mégjobban, majd odaléptem az ablakhoz és becsuktam azt.-

Amy Szemszöge

Másnap reggel, mikor mentem volna Aidant ébreszteni, realizáltam, hogy nem viccelt az este és tényleg bezárta az ablakot... Még jó, hogy ennyivel nem tud lerázni és ezért mégrosszabb ébresztésben lesz része, mint eddig.

Lerobogtam a lépcsőnkön, majd kimentem a házból és bekopogtam Aidanékhez, rövidesen pedig Lauren nyitott nekem ajtót, azzal a megszokott mosolygós tekintetével.

~Csak nem bezárta az ablakot? -Kérdezte nevetve, mikor meglátott engem az ajtóban, én pedig csak mosolyogva szemet forgattam.-

~Miért hiszi azt, hogy ti nem fogtok beengedni a bejárati ajtón? -Kérdeztem nevetve.-

~Tudod, a fiúk sosem gondolkodnak logikusan. -Nevetett fel újra, utána biccentett a fejével, hogy menjek be.-

El is indultam rögvest az emeletre, közben köszöntem Robnak, aki az ebédlőben ült a reggeli kávéját iszogatva, s éppen az aznapi újságot olvasta.

Amilyen halkan csak tudtam, felmentem az emeletre, majd a lehető legóvatosabban nyomtam le a kilincset, Aidan szobájának az ajtaján és lábujjhegyen az ágyhoz osontam, de ekkor láttam, hogy Aidan ágya üres.

~Mi? Mégis hova...-

~MOST MEGVAAAGY!!! -Ragadta meg a vállamat a hátam mögött Aidan, amitől annyira megijedtem, hogy teljes hangerővel kezdtem el sikítani a rémülettől.-

~TE NEM VAGY NORMÁLIS!! -Fordultam meg és ütöttem bele a fiú mellkasába, aki egyszerűen képtelen volt abbahagyni a nevetést.- Seggfej... -Motyogtam bosszúsan, alig hallhatóan.-

~Mit mondtál? -Kérdezett vissza a fiú, miközben abbahagyta a nevetést.-

~Semmit... -Feleltem dünnyögve.-

~De! De igen! Hallottam! -Nézett rám vigyorogva.-

~Azt mondtam, hogy egy se-...-Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Aidan elkezdte csikizni az oldalamat, ami miatt hátra estem az ágyra, ő pedig a csipőmre ült, hogy ne tudjak menekülni.- AIDAN NEEE!!! -Sikítoztam nevetve.-

~Addig nem hagyom abba, amíg nem kérsz bocsánatot.... -Nevetett mégjobban, élvezve a kínzásom minden pillanatát, én pedig közben próbáltam erőtlenül ellökni a kezét az oldalamról, persze teljesen sikertelenül.-

~J-jó b-bo-cs-án-naat!! -Nyögtem ki nehézkesen a sajnálkozásomat, mire a fiú abbahagyta és leszállt rólam.-

~Nézd meg mennyire késésben vagyunk miattad! -Forgatta meg mosolyogva a szemeit.-

~Fhuu Aidan ezt egyszer még nagyon visszakapod! -Feleltem bosszúsan, majd mindkettőnkből kitőrt a nevetés.-

~Na gyere, menjünk! -Mondta nevetve, miközben felhúzott az ágyról, majd elindultunk.-