Egymásra Találva

Randi nap |19.rész💞|

Másnap reggel laposakat pislogva ébredtem Aidan karjai között, s legelőször azt hittem, hogy a tegnapi nap csak egy álom volt, de végül megnyugodtam, mikor a mély álmokban levő, szuszogó fiúra pillantottam, hogy ez a színtiszta valóság...

Mosolyogva néztem a fiút, miközben fejemet a mellkasán támasztottam és egyszerűen soha nem gondoltam volna, hogy mi valaha is egy pár leszünk... Még kicsit fura... hiszen Aidan 17 évig volt a legjobb barátom és most hirtelen már többek vagyunk ennél...

Gondolatmenetemet megtörte a fiú nagy sóhajtása, ami az ébredését jelezte, így még félálmában nyomtam egy gyors puszit a homlokára, majd kipattantam az ágyból és Maxel együtt lerobogtam a lépcsőn, egészen a konyháig, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt.

Kis idő múlva, hirtelen két kezet éreztem meg a derekam köré fonódni, majd nem sokkal később a tulajdonosa, teljes testével a hátamnak simult.

~Mit csinálsz? -Kérdezte kissé fáradt hangon, miközben lágyan nyakam hajlatába csókolt, amivel egész testemet kellemes borzongással töltötte el.-

Aidan érintése valami olyat váltott ki belőlem, amit ezelőtt még soha nem éreztem. Keze lágyan cirógatta derekamat, végül egy hosszú ölelésre húzott a hátam mögött, amit egy halk nevetéssel díjjaztam.

~Így soha nem fog elkészülni a kávé. -Fordultam a fiú felé, majd kezeimet a nyaka köré fontam.-

~Nem érdekel... csak te érdekelsz... -Mondta mosolyogva, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira.-

Végül sikerült elkészítenem a két kávét, majd felbaktatva az emeletre, kiültünk mindketten a tetőre.

~Gyönyörű a kilátás innen mindig... -Jegyezte meg Aidan.-

~Csak Jacksonék háza ne rondítana bele.. -Tettem még hozzá, mire Aidan halkan felnevetett.-

~Amúgy szerinted el kéne mondanunk a szülőknek, hogy mi?... -Kezdett bele.-

~Anya múltkor nagyon kiakadt, mikor megtudta, hogy kavarok Jacksonnal... Nem akarok megint összeveszni vele és ha egy ismeretlen srác miatt így kiakad, mit szólna, ahhoz hogy a legjobb barátommal jöttem össze? -Mondtam a fiúra nézve.-

~Igen, ez igaz. -Értett velem egyet.- Ráadásul én sem akarom, hogy nagy felhajtást csináljanak a dologból vagy esetleg máshogy viselkedjenek veled a szüleim, mint eddig, csak azért, mert a barátnőm lettél. -Felelte a fiú.-

~Akkor... Ez maradjon a mi kis titkunk? -Húztam széles vigyorra arcomat, majd kisujjamat nyújtottam a fiú felé, mire viszonozta előbbi cselekedetemet, végül ujjainkat egymásba fontuk.-

~A mi kis titkunk. -Ismételte meg, majd kacsintott egyet.- Van kedved elmenni valahova? -Vetette fel az ötletet egy kis idő után.-

~Hova? -Néztem rá gyermeki kíváncsiságtól túlfűtve.-