Egymásra Találva

Merre tovább? |15.rész🤔|

Aidan Szemszöge

Akkora egy barom vagyok! Azt hiszem most csesztem el a barátságomat Amyvel... Mit gondoltam? Nem gondolkodtam! Csak egyszerűen olyan közel volt hozzám és nem tudtam visszafogni magamat... Nem hittem, hogy ilyen szinten sikerült a legjobb barátomba beleesnem... Vagyis... lehet mostmár csak a volt legjobb barátomba... Ennek nem szabadott volna megtörténnie!

Végül csalódottan mentem ki a partra, s vittem vissza a deszkát, majd a ruháimat összeszedve elindultam ...

Hazaérve a csalódottságom enyhe méreggel volt keresztezve, amiért ilyen hülye voltam, s a szobámba érve hangosan bevágtam magam mögött az ajtót, amivel csak azt sikerült elérnem, hogy nem sokkal később, anyukám kopogtatott rajta, mire egy mély levegővétel után odasétáltam és kinyitottam az ajtót.

~Aidan, minden rendben? -Kérdezte összeráncolt homlokkal.-

~Persze, minden csodás... -Feleltem kissé talán bunkó stílusban.- Csak egyedül akarok lenni... -Motyogtam, miközben egy pillanatra sem néztem a szemébe.-

~Mondd el, hogy mi bánt... -Próbálkozott tovább, de most totálisan nem erre volt szükségem.-

~Mondtam, hogy egyedül akarok lenni! -Emeltem meg kissé a hangomat, majd ismét bevágtam az ajtót, s ráfordítottam a zárat.-

Nem akartam így beszélni anyukámmal... Nagyon szeretem őt, de most abszolút nem vágyom társaságra és semmiféle jó tanácsra... Tudom, hogy aggódik értem, de most azzal segít a legtöbbet, ha nem faggat a témáról...

Elővettem a gitáromat, hogy játsszak rajta egy kicsit. A zenével a legegyszerűbb kifejezni minden érzelmedet, ami benned van és gondoltam segít majd elfeledtetni a mai napot, de egy pillanatra sem tudtam kiverni a gondolatomból azt az átkozott csókot... Amy rózsaszín, puha, cseresznye ízű ajkait... Amit legszívesebben megállás nélkül csókolgatnék...

Amy Szemszöge

Másnap reggel felkelve éreztem, hogy szinte minden végtagom pokolian fáj, hiszen egész éjjel csak forgolódtam és nem tudtam döntésre jutni az érzéseimmel kapcsolatban...

Össze voltam zavarodva teljesen, és emellett hatalmas bűntudat is nyomta a lelkemet... Soha nem éreztem még ezelőtt olyat, mint mikor Aidan megcsókolt... Azt hittem, hogy Jacksonnal az első csókom volt szenvedéllyel teli, de most... Most éreztem igazán, őszintén, hogy akarom a dolgot... Szörnyű belátni, de azt kívánom bár újraélhetném a pillanatot, mert Aidan úgy csókolt... mint ahogy ezelőtt még senki soha...

De ő a legjobb barátom... és kapcsolatban vagyok... Ohhh Istenem... Jackson tutira meg fog ölni! Aidan meg biztos totál dühös rám, hisz hogyne lenne az? Csakúgy elrohantam, otthagytam őt a parton válaszok nélkül... De az is lehet, hogy csak a pillanat hevében történt az a egész és Aidannek nem jelentett semmit... Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után...

Fáradt léptekkel baktattam le a lépcsőn... valószínűleg úgy nézhettem ki, mint akit agyon vertek... hát lelkileg valahogy tényleg úgy is éreztem magam...

Leérve ismerős hang ütötte meg a fülemet. Anyukám és Lauren épp a konyhában kávéztak, mikor betoppantam és pont hallottam, ahogy valamit Aidanről beszélnek.

~Rémesen nézel ki... -Nézett végig anyukám rajtam, mikor meglátott.-

~Köszi anya, neked is jó reggelt! -Erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd elkezdtem lefőzni a kávémat, végül csatlakoztam én is az asztalhoz.-

~Jól érzed magad Amy? -Kérdezte Lauren.-

~Persze... tökéletesen vagyok... -Vontam vállat.-

~Nekem nem úgy tűnik... -Húzta meg száját anyukám.-

~Mégis miért? -Kérdeztem, miközben belekortyoltam az kávémba.-

~Nem vártad meg míg lefő a kávé és most a bögrédből jelenleg a kávéfőzőből kijövő mosogatóvizet iszod... -Felelte.-

Mondatát hallván rögtön vissza is köptem az egészet bögrébe, majd fintorogva eltoltam magamtól a csészét, mire anyukámék hangos nevetésben törtek ki.

~Tessék, itt az enyém. -Tolta oda anyukám a kávéját.- Majd én főzök le magamnak egy másikat, te pedig szerintem maradj ma itthon, nem kéne így ma iskolába menned. -Simított végig a fejem búbján, majd felállt és elindult a konyhába.-

Elkezdtem kortyolgatni ezúttal már ténylegesen a kávémat, mikor észrevettem, hogy Laurennek nincs túl jó kedve...

~Öhm... Hallottam, hogy Aidanről beszéltetek... -Kezdtem bele, miközben félénken a kávémat kezdtem el kavargatni.- Valami baj van?... -Néztem fel a nő szemébe, aki látszólag meggyötört tekintettel nézett vissza rám.-

~Nem tudom... -Húzott egy féloldalas mosolyt az arcára, mire értetlenül pislogtam rá, majd folytatta mondandóját, hogy megértsem.- Mióta visszajöttünk Torontóból, azóta Aidan olyan furán viselkedik...

~Furán? Hogy érted, hogy-....

~Biztos csak a munka miatt. -Tért vissza anyukám egy kávéval, majd leült mellém.- Aidan a korához képest nagyon elfoglalt, biztos elég stresszes néha neki ez az egész.

~Igen, ezt én is sokszor látom rajta, de így még soha nem viselkedett... -Mondta Lauren aggódva, én pedig csak csöndben szürcsöltem a kávémat, miközben próbáltam láthatatlan lenni.-

~Akkor lehet csak a hormonjai dolgoznak benne... -Kuncogott fel anyukám, mire rögvest félrenyeltem a kávémat és hangos köhögésbe kezdtem.-

~Jól vagy Amy? -Kérdezte Lauren, mire mindketten értetlen pillantást vetettek rám.-

~Persze... csak nagyon fáj a torkom... -Kezdtem el direkt köhögni.- Biztos beteg lettem... -Folytattam a műsort.-

~Ezért mondom, hogy jobb lesz, ha itthon maradsz. -Mondta anyukám, mire egyetértően bólintottam.-

~Amúgy te nem vettél észre semmi furát Aidanen? -Húzta össze szemöldökét Lauren és szinte a lelkemig hatoló pillantást vetett rám, mint aki tudná az összes titkomat.- Legjobb barátok vagytok, neked biztos, hogy elmondaná, ha bántja valami.

~Nem... nem vettem észre semmi furát Aidanen... -Hazudtam neki.- Nem is mondott semmit arról, hogy bármi problémája lenne... Most viszont szerintem felmegyek a szobámba, mert tényleg nem érzem túl jól magamat... -Vakartam meg zavartan a tarkómat egy kínos nevetés közben, majd elköszöntem tőlük és visszabaktattam a szobába.-

Az egész délutánt a szobámban töltöttem az ágyba kuporodva és próbáltam rájönni, hogy mitévő legyek... Beszélnem kéne Aidannel... de mivan, ha ezek után látni sem akar? Hogy cseszhettük el ennyire a barátságunkat?

Emellett ott van Jackson... Neki is el kéne mondanom valahogy az igazat... de félek, hogy hatalmas balhé lesz még ebből... és legutolsó sorban félek az érzéseimtől... hiszen az a csók, köztem és Aidan között, tisztára mosta immár minden érzelmemet a fiú iránt...

Sziasztok!🥰
Itt is van a következő rész!☺️ Sajnos ismét eljött a péntek...🥺 Hihetetlenül gyorsan szaladnak a hetek és megint csak hétfőn fogunk legközelebb találkozni!🥺❤️ Próbáltam nem "gonoszul" befejezni ezt a részt...😂 De mégse legyen unalmas és legyen min a hétvégén gondolkodnotok, hogy vajon hogy fog dönteni a két kis főhősünk.☺️

Hétfőn találkozunk!🥰 Szép hétvégét mindenkinek!❤️