Egymásra Találva

Összeveszve |42.rész🗣|

Miután Sarah nagyi távozott, utána elmentünk lefürödni Aidannel, s lassacskán el is aludtunk összebújva... Vagyis helyesbítek... Csak Aidan aludt el... Nekem egyszerűen nem jött álom a szememre...

Mi van ha itt kell hagynom őt?...

Egyszerűen ez a gondolat motoszkált megállás nélkül a fejemben...

Bárhogyan is forgolódtam, sehogy sem volt kényelmes feküdnöm, így gondoltam kikászálódom az ágyból, végül leültem Aidan íróasztala elé. Felkapcsoltam az asztalán levő lámpáját, hogy ne korom sötétben üljek, magam elé merengve, hanem akkor már legyen egy kis halvány fényem, ami bevilágítja a szoba azon részét, ahol éppen tartózkodom, de nem ébreszti fel Aidant... Amint a lámpa fénye felgyulladt, Max egyből felpattant a helyéről, kérdő tekintettel rámpillantva, hogy mégis mit csinálok én hajnali kettőkor az asztalnál ülve...

Válaszképp csak a szám elé tettem ujjamat, csendre intve őt, úgy minthogyha értené kérésemet, végül visszatette buksiját a fekhelyére, de továbbra is nyitott szemmel figyelte, hogy mit csinálok...

Hogy mit csinálok?

Őszintén még én sem tudom... Csak meredtem magam elé, végül lassacskán tekintetem az íróasztal fiókjára tévedt...
Halkan kihúztam azt, hogy véletlenül se ébresszem fel a mély álmokban alvó fiút, majd megpillantottam benne azt a szerződést, ami még a legutóbbi vitánkat generálta köztem és Aidan között... Azóta is ott hever a fiók mélyén változatlanul, úgy ahogy Aidan azt aznap éjjel bedobta oda...

Nagyot nyelve futottam végig ezúttal már részletesen a papír tartalmát, s láttam, hogy December 19.-e a határidő rajta...

Ekkor hallottam, hogy a fiú nyöszörög valamit, mire ijedten felé kaptam tekintetemet, de szerencsémre még mindig aludt, s csak álmában mormogott valamit.

Rápillantottam az asztalon levő naptárra... December 16.-a, csütörtök hajnal van... Tehát vasárnapig dönthet Aidan arról, hogy elfogadja-e a szerepet vagy sem...

December 20.-án lesz Izi tárgyalása, Hétfőn... Addig pedig még annyi minden változhat... Ha esetleg a dolgok végül úgy alakulnak, hogy nekem el kéne mennem, akkor Aidan már nem fog tudni úgy dönteni, hogy mégis elfogadja az ajánlatot...

Meredten néztem a papírlapot, majd tekintetem átvándorolt az én szerelmemre, aki pár méterrel arrébb aludta az igazak álmát, mit sem sejtve arról, hogy én éppenséggel még mindig fent vagyok...

Aidan Szemszöge

Reggel laposakat pislogva ébredtem fel, de szememet továbbra is csukva tartottam... Átfordultam a másik oldalamra, hogy az én kis szerelmemet magamhoz húzzam, de egyszerűen sehol sem éreztem Amy szuszogó testét magam mellett...

Kinyitottam a szemeimet, majd körbenéztem a szobában, de csak egy szempár nézett vissza rám, az pedig nem volt más, mint Max...

~Hé kishaver... -Szólítottam meg Maxet, miközben kikeltem az ágyból, ő pedig rögtön felém fordította fejét.- Hol a kis gazdid, Hmm? -Tettem fel bugyuta kérdésemet neki, s lehajoltam megsimogatni füle tövét.-

Felöltöztem, majd lementem a földszintre, hátha lent van Amy, de sehol sem találtam őt...

Fura... Nem szokott csak így eltűnni...