Egymásra Találva

Barátság vége |18.rész🔐|

Aidan Szemszöge

Egy pillanatig csak döbbentem álltam, majd észhez térve rögtön Amy utána rohantam. Egyszer már veszni hagytam a dolgot és hagytam, hogy otthagyjon... Ez nem történhet meg újra! Ráadásul látom rajta, hogy valami nem okés vele, így pedig pláne nem hagyhatom őt egyedül!

Felhúztam a szobája ablakát, s bemásztam rajta, majd beérve hangos sírás ütötte meg a fülemet, ekkor pedig megláttam, hogy Amy az egyik sarokba kuporogva sír, a térdeit maga alá húzva, s szorosan átkarolva. Vettem egy mély sóhajt, majd lassan odasétáltam és leültem elé, majd finoman végigsimítottam a kezén, mire lassan felemelte a fejét, s vörösre sírt íriszeivel mélyen belepillantott a szemeimbe.

~Ne haragudj... Tudod, hogy milyen fasz tudok lenni néha... -Töröltem le ujjammal az egyik legördülő könnycseppjét.-

~Igazad volt... Jacksonnal kapcsolatban... -Mondta a lány egy erőltetett nevetés közepette, majd figyelmes tekintettel néztem rá, mire elmesélte a történteket.-

.........

~Basszus Amy... Annyira sajnálom... -Húztam szorosan magamhoz a lányt.- Legszívesebben mégegyszer megverném azt a férget... -Szorítottam ökölbe mérgemben a kezemet.-

~Hogy érted, hogy mégegyszer? -Nézett rám értetlenül, majd kezét finoman a megrepedt ajkamhoz érintette, s összeállt neki a kép.- Ma ott jártál Jacksonnál... -Kezdett bele, miközben íriszét ajkaimról a szemembe vezette.- Te voltál az, aki csöngetett... Verekedtél vele? -Nézett rám féltő tekintettel.-

~Én csak... -Vettem egy mély levegőt.- Féltettelek és nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, ezért mentem át... Jackson pedig azt hazudta, hogy lefeküdtetek, ami miatt olyan dühös lettem rá, hogy behúztam neki egyet... de aztán én is kaptam tőle...-Mondtam leszegett fejjel.-

Amy Szemszöge

Döbbenten hallgattam, amit Aidan mondott és egyszerűen eszméletlen hálás voltam neki, mert ha ő nincs, akkor nem tudom, hogy hogy vakarom le magamról Jacksont és ki tudja mit csinált volna velem...

~Köszönöm. -Öleltem át szorosan a fiút.- Őszintén nem az fáj, hogy megcsalt... magamtól is rájöttem, hogy nem passzolunk össze és szakítani akartam vele... Csak az fájt, hogy egy játékszer voltam, amit kihasznált...

~Annyira sajnálom hercegnő... -Simított végig az arcomon.-

~Mihez kezdenék nélküled Aidan?... -Vettem egy mély sóhajt.- Nálad jobb barátot nem is kívánhatnék... -Mondtam a fiú szemeibe nézve, egy halvány mosollyal, majd kisebb csönd állt be közénk, s csak mélyen elvesztünk egymás tekintetébe.-

~Nem... -Törte meg a köztünk lévő csendet Aidan.- Nem lehetünk többé barátok... -Folytatta, mire összezavarodott tekintettel néztem rá.- Nem akarok többé a barátod lenni...

~Mi ezt meg mégis-... -Kezdtem el értetlenül hadoválni, de Aidan nem hagyta, hogy végigmondjam és rögtön az ajkaimra tapadt, ezzel szenvedélyes csókcsatát indítva közöttünk. Nyelvét végigvezette alsó ajkaimon, bejutást kérve, amit meg is adtam neki, ezzel elmélyítve a csókunkat.-

Egy pillanatra elvállt az ajkaimtól csak, hogy a szemembe nézve a reakciómat firtassa, de erre csekély időt sem hagytam neki, ugyanis rögvest viszonoztam előbbi cselekedetét és mohón a finom, puha ajkait ostromoltam enyéimmel, addig, míg a levegő hiány miatt szét nem váltunk.