Egymásra Találva

Új remény |40.rész🧓🏻|

A tegnapi napunk a parton Aidannel csodálatos volt... Hosszú idő óta most kapcsolódtam ki először igazán ismét és nevettem önfeledten, ami őszintén már hihetetlenül hiányzott a lelkemnek...

Reggel Aidan lement a konyhába kávét készíteni, én pedig elkezdtem felöltözni. A kedvenc farmer shortomat akartam volna felvenni, de nem igazán tudtam azt összegombolni... Jobban megnézve a tükörben, mintha kicsit fel is szedtem volna egy két kilót... Csodás... Mostmár nem csak lelkileg összetört leszek, hanem dagadt is! Pedig ez volt a kedvenc nadrágom! Bár nem csodálkozom... Mostanában nem a mozgás volt számomra előtérben... Szívesebben gubbasztottam inkább egésznap Aidannel a szobában, miközben hallgattam, ahogy a fiú gitározik...

Végül csalódottan előtúrtam az egyik bővebb derekú rövidnadrágomat, majd lebattyogtam a konyhába, ahol már Aidan várt a pultnak támaszkodva.

~Tessék. -Tolta elém a kávéscsészét, mire én eltoltam azt magamtól.- Miaz? -Húzta fel kérdően egyik szemöldökét.- Pedig minden reggel iszol kávét.

~Tudom... De most inkább nem kérek... -Mondtam leszegett fejjel, mire a fiú összeráncolt homlokkal nézett rám.-

~Mégis miért? -Nevetett fel kissé.-

~Meghíztam! -Feleltem dünnyögve, mire a fiúból rögtön hangos nevetést tört ki, ami feletébb rosszul esett, így ott akartam hagyni, de a kezem után nyúlt és visszahúzott.-

~Honnan vetted ezt a badarságot hercegnőm? -Kérdezte, miközben a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.-

~Fel akartam venni a kedvenc farmer shortomat és nem tudtam összegombolni! -Dünnyögtem a fiúnak, mire ő csak elmosolyodott.- Úgy nézek ki lassan, mint egy bálna... -Mormogtam az orrom alatt úgy, hogy a fiú ne hallja, de úgy tűnt, hogy mégiscsak meghallotta panaszomat és ekkor tekintete morcos kifejezést öltött magára.-

~Vondd vissza, amit az előbb mondtál! -Felelte, mire én csak szemet forgattam.- Ne forgass nekem szemet! -Mondta kissé mérgesen.-

~Mert különben? -Fontam keresztbe magam előtt karjaimat, majd a fiúra mosolyogtam.-

~Ezért! -Felelte.-

Miközben kezét levezette derekamra, majd fejével közelebb hajolt, mint aki meg akarna csókolni, de végül ajkaim előtt megállt, s nem tette meg... Ehelyett elkezdte az oldalamat csikizni, mire rögtön felpattantam és hangos sikításba kezdtem. Próbáltam hátrálni, s ellökni magamtól a fiú kezeit, de elértem a konyha falát, így már nem volt többé menekülési lehetőségem.

~J-jó!! Vi-sz-sz-a von-vonooom! -Nyögtem ki nevetések között nehézkesen a mondatot, mire a fiú rögvest megállt.-

~Ezt már szeretem... -Mondta, majd ajkaimhoz hajolt, s lágy csókot nyomott rájuk.-

Ezután felhúzta a pólómat, majd lehajolt, s egy puszit nyomott a pocakomra, majd felegyenesedett.

~És ne gondold mégegyszer magadról azt, hogy kövér vagy, vagy nem vagy elég szép, megértetted? -Nézett rám komoly tekintettel.- Te vagy a legcsodálatosabb lány, akit csak ismerek... Minden porcikád gyönyörű, tetőtől talpig! -Mosolyodott el.- Minden egyes centimétert őrülten imádok rajtad! -Mormogta, miközben a nyakamhoz hajolt, majd lágy csókokkal kezdte behinteni azt.-