Egymásra Találva

Egy kör a városban |2.rész🏙|

Aidannel éjszakába nyúlóan beszélgettünk, de még így sem sikerült mindent elmesélnünk egymásnak, és mivel a fáradtság győzött mindkettőnk felett, így visszamentünk a szobánkba, végül álomra hajtottuk a fejünket.

Másnap reggel viszonylag korán ébredtem, annak ellenére, hogy este sokáig voltam fent, mert egyszerűen annyira örültem, hogy Aidan végre hazajött, hogy egy pillanatot sem akartam elvesztegetni az ittlétéből, ugyanis ki tudja, hogy mikor kap legközelebb szerepet, valamilyen új filmben vagy sorozatban és akkor újra elmegy hosszú időre.

Elvégeztem a reggeli rutinomat, majd kimásztam a tetőre, s felhúztam Aidan ablakát, amit az éjjel nem zárt le, úgyhogy könnyedén be tudtam mászni a szobájába, ekkor láttam, hogy a hétalvó még javában az igazak álmát alussza.

Egy ideig mosolyogva néztem, ahogy alszik, s egy pillanatig hezitáltam, hogy felkeltsem-e, hisz olyan aranyos volt, de muszáj lesz...

Ezt a szép hagyományomat nem törhetem meg most, csak azért, mert tegnap jött haza, így felugrottam az ágyára és elkezdtem ugrálni rajta, ezzel hamar felébresztve őt.

~Amyyyyy!!! -Nyöszörgött fáradt hangon a fiú.- Ahhh basszus, elfelejtettem lezárni az ablakot.... Torontóban sosem kellett! -Nevetett fel, miközben kezét az arcába temette.-

~Hát... akkor máskor tanulsz belőle... -Nevettem én is, miközben tovább ugráltam.-

~Najó, ebből elég. -Mosolyodott el a fiú, majd hirtelen megfogta a lábaimat és kihúzta őket alólam, mire hangosan felsíkítottam és durván az ágyra huppantam, ezután mindkettőnkből hangos nevetés tört ki.-

~Mi ez a hangzavar? -Nyitott be hirtelen Aidan anyukája.-

~Lauren! -Kiáltottam a nő nevét boldogan, majd kipattantam az ágyból és odarohantam hozzá, hogy megöleljem.-

~Gondolhattam volna! -Nevetett fel.- Legalább végre nem nekem kell újra Aidant keltenem! -Nevetett mégjobban, mire a fiú csak sértődött fejet vágott és visszatette fejét a párnájába.-

~Na azt már nem! -Feleltem, majd elindultam a fiú felé, közben Aidan anyukája magunkra hagyott minket.-

Végül lehúztam a fiúról a takarót.... csak egy dologgal nem számoltam.... hogy Aidan egy szál alsóban aludt.... Gyorsan eltakartam a szememet és magas hangon egy hosszúra elnyújtott "bocsiiii-t" ejtettem, mire a fiú elnevette magát. Persze Aidannel sokat jártunk közösen a tengerpartra, úgyhogy láttam őt már fürdőnadrágban.... csak most hirtelen ez váratlanul ért...

~Köszi hercegnő... -Szólított a régi becenevemen, amitől mégvörösebb lett az arcom.- Mostmár nem tudok vissza aludni.... Nyertél... -Húzta vissza magára a takarót, mire elvettem kezeimet a takarásból és szótlanul, paradicsomvörös fejjel álltam a fiú előtt.- Csak adj fél órát, hogy össze szedjem magam. -Forgatta meg nevetve a szemeit, végül beleegyezően bólintottam és visszamásztam a saját szobámba, miközben a fejem továbbra is kínomban égett.-