Egymásra Találva

Egymásra Találva? |60.rész🔐|

Aidan Szemszöge

Ott álltam a tengerparton a csillagos ég alatt, s szívem közben a torkomban dobogott...

Vajon el fog jönni?

Tylertől megtudtam, hogy Amy késő délutánig fog dolgozni ma, így jó esetben már hazaért és megtalálta a csokrot, amit a teraszán hagytam...

Meredten néztem a ragyogó csillagokat, s megállás nélkül csak egy kérdés keringett a gondolataimban...

Vajon megkaphatjuk egyszer a boldog befejezést?...

Azt hiszem ez itt a "most vagy soha" pillanat...

Gondolatmenetemből viszont, ekkor visszarántott egy lágyan csengő hang a hátam mögül...

Itt van...

Amy Szemszöge

Láttam, ahogy Aidan a víz partján állva kémleli az égboltot, így lassan közelebb sétáltam hozzá, majd egy lágy mosolyra húztam az arcomat...

Mindig is szerettem nézni, ahogy éppen valamin töri a fejét...

~Szia Aidan... -Szólítottam meg a fiút, mire az rögtön felém fordult.-

~Szia... -Húzott egy hálás mosolyt az arcára, amiért eljöttem.-

~Igazad van... -Néztem fel a csillagos égre.- Ezek a ragyogó ékkövek semmit sem változtak. -Néztem vissza a fiú íriszeibe egy széles mosollyal az arcomon.-

~Nem nézted mostanság őket? -Kérdezte meg, mire én nemlegesen megráztam a fejemet.-

~Egyedül nem olyan érdekesek. -Rántottam fel a vállamat, mire a fiú kissé elnevette magát.-

~Gyere. -Biccentett a fejével, majd elindult.-

A part teljes sötétségben honolt. Csupán az éjjeli csillagok voltak azok, amik a tenger vizéről visszatükröződve nyújtottak némi világosságot, a hold fényével együtt...

~Miért jöttünk ide? -Kérdeztem a fiútól kiváncsian, miután már egy ideje sétáltunk.-

~Mutatok egy helyet. -Mosolyodott el sejtelmesen, majd a kezemnél fogva tovább húzott.-

A kiváncsiságom engedett a kísértésnek, így szorgosan követtem a fiú lépteit a homokban, miközben továbbra is úgy fogta a kezemet, mint aki attól tart, hogy eltűnök az éjszaka sötétségében.

Végül a távolban megpillantottam egy bárt... A hely pedig nagyon ismerős volt, de a sötétség miatt már csak akkor jöttem rá, hogy hol is vagyunk, mikor odaértünk.

A bár tőlünk nagyjából tíz méterre lehetett, így viszonylag közel volt a vízhez. Aidan egészen addig húzott engem, míg el nem értük azt a részt, ahol a tenger hűs vize a lábunkat simítja, minden egyes sodrás után.

~Felismered, hogy hol vagyunk? -Kérdezte, miközben meredten a tenger felé pillantott.-

~Azt hiszem igen... -Néztem körbe.- Vagyis nem teljesen... -Pillantottam a hátam mögé.- Az a bár régen-...