Love For The First Sight

🦋Első fejezet🦋

A nevem Brooklyn Grey. Egy rendkívül átlagos életem van. 28 éves vagyok és sminkeléssel foglalkozom. Van egy kisebb saját stúdióm ahol a vendégeim fogadom. Nem, nem gazdag apuci vagy anyuci által lettem ennek a pompás helynek a tulaja, hanem saját erőből. A szüleim soha se támogattak, szerintük ha nincs diplomád halott ember vagy hát én beakartam nekik bizonyítani az ellenkezőjét. Fiatal korom óta dolgoztam, kezdetben csak kisebb diákmunkákat vállaltam, de mivel nem jutottam be az általam kedvelt egyetemre így mindent hátrahagyva elköltöztem, kitanultam a sminkelést. Szerencsére itt Amerikában tartanak az ilyen szolgáltatásokra igényt. A szüleimmel rég nem beszéltem, így fogalmuk sincs arról mire vittem. De lehet jobb is így. Mit is mesélhetnék még? A szerelmi életem? Maga a katasztrófa. Fiatalabb koromban taszítottam a fiúkat, fontosabbnak tartottam a tanulást. Soha se voltam a bulizós, városban császkálós fajta inkább otthon a kis szobámban töltöttem a szabadidőm. Szerettem zenét hallgatni, olyankor valahogy ki tudtam mindent zárni. Álmodozhattam egy olyan életről amire titkon vágytam. És igen visszakanyarodva, kapcsolatok...tehát ha volt is valaki semmi komoly. 28 éves vagyok és még nem voltam fiúval. De nem is éreztem a szükségét, talán mert a korombeliek a mai időkben agyi selejtek voltak? Nem találkoztam olyannal, akivel meg lett volna a kémia, de úgy is tudjátok mire gondolok. Tehát a kis átlagos életem nem mondom hogy tökéletes de szeretem. Azonban a sminkeléssel nem lehet egy biztos életre befektetni, rengeteg kisebb munkát vállalok ahol az ilyen szolgáltatásokra tartanak igényt. Így sikerült munkát kapnom stábstatisztaként ahol a sztárokat sminkelem ki az adott szerephez, illetve felvételek után igazítom a sminkjeiket. Nagyon sokszor nagyobb gálák, díjátadók alkalmával is engem kérnek fel egy egy alkalmi smink elkészítésére is így ezekért a munkákért több pénzt kapok. Rajtam kívül dolgozik itt egy másik lány is, aki szintén sminkeli a színészeket, színésznőket. Akármennyire is próbáltam barátságos lenni vele, valahogy úgy érzem ez a nő nem szimpatizál velem. A neve Sharon Carter, tudjátok ő az a tipikus csaj aki tökéletesen néz ki, biztos a gimnáziumban is minden pasi ő érte volt oda. Mindig tökéletesen áll a haja, a fogai fehérek, az öltözéke pedig mint egy díva. De megnyugtatott az a tudat, hogy akikkel én foglalkoztam nem azért jó pofiskodtak velem mert kirakom mindenem, hanem mert én, én voltam.
Másnap reggel minden tökéletesen indult. A mai nap nem kellett dolgoznom, így ébresztő nélkül ébredtem ami talán felért egy születésnapi meglepetéssel. Nem, nem volt bajom a korán keléssel, azonban huzamosabb ideig a hajnal négykor való kelés megviseli a szervezetet. Jól esett a redőny kis résein beszűrődő napsugár fényeire ébredni. Örömmel nyugtáztam hogy a drágaságom, Bailey mellettem aludt. Ő egy golden retriever volt akit kiskorában fogadtam örökbe két éve. Rendkívül okos kutya, a legjobb barátom! Ahogy lassan kimásztam a puha ágyamból a fürdő felé vettem az irányt, hogy picit rendbe hozzam magam. Este a barátaimmal egy híres étterembe megyünk, Dave szülinapját ünnepelni. Így még délelőtt elintéztem az itthoni teendőket. Mostam, főztem, takarítottam. Nem sok időm van ezekre de azért igyekszem időm szakítani rá. Nagyon sokszor vagy rendelek kaját, vagy egy gyorskajálda egészségtelen cuccait tömöm magamba. Bár annak ellenére hogy egészségtelen igazán jó ízük volt így nem volt problémám azoknak a fogyasztásával se. Mivel este hétre foglaltunk időpontot így délután öt óra fele gondoltam gyorsan veszek egy fürdőt, hajat mosok. Szépen felöltöztem az estének megfelelően utána egy pici sminket dobtam magamra, annak ellenére hogy ez volt a szakmám valamiért magamra nem szerettem pakolni a különböző szépítő anyagokat. Öten mentünk ünnepelni a szülinapost így egy autóba befértünk. Mondjuk egy negyed óra sétálásra voltam a kiszemelt helytől de felajánlották hogy menjünk együtt hát akkor miért is utasítottam volna el? Elméletileg több híres ember is megfordult már ebben az étteremben, bár nem csodálom. Elég puccos helynek néz ki már így kívülről is. Hát amikor beléptünk nem is volt kétség tovább hogy az ilyen féle helyeket nem mondanám az én stílusomnak. Szeretem az átlagos, egyszerű helyeket ahol el lehet vegyülni. De ez pont nem olyan volt. Kicsit se. Mindenki elegánsan, flancosan ki volt csípve. Látszott hogy ide inkább olyan emberek járnak akiknek vastag a pénztárcája. De Dave 30. szülinapja volt így a legjobbat érdemelte. Ő neki mondjuk kifejezetten tetszettek ezek a helyek, nagy nőcsábász volt és itt bőven lehetett találkozni fiatal lányokkal akik apuci és anyuci pénze miatt élvezhetik az élet ezen csillogó és fényűző részét. A pincérnek jelezték a többiek, hogy ma egy szülinapossal érkeztünk így mindenből csak a legjobbat kérjük. Végülis egyszer élünk nem? Méreg drága pezsgő, kaviár, kacsamájtorta áfonyazselével, steak és a hasonló exkluzív ételek, italok sorakoztak az étlapon. De végülis meg is érték az árukat, eszméletlen finomak voltak. A csapat nyomta le a méreg drága és erősebbnél erősebb italokat, azonban én csak egy pohár pezsgőt fogyasztottam. Hisz ilyenkor nem illik, nem koccintani az ünnepelt személlyel. Imádtam a barátaim, rendkívül nagy formák voltak. Nagyon jól el lehetett velük beszélgetni, viccelődni, nem mondom a fiúk Dave, Louis, Tom szerették zavarba hozni a csapat női tagjait név szerint engem és Angelt, de szerencsére jól álltuk a próbákat. Épp Louis egy vicces sztorit mesélt hogy sikerült egy lány előtt teljesen beégnie, próbáltam visszafogni a nevetésem de nem sikerült így ahogy egy picit elfordítottam az arcom hátha elkerüli a szégyenben maradt férfi tag tekintetét, hogy mennyire jót nevetek a történeten, a szemeim találkoztak egy férfiéval. Tőlünk két óra irányába ült, egy nagyobb társasággal. Nem tudtam eldönteni hogy a pohár pezsgő szállhatott a fejembe de a szemeink ahogy összetalálkoztak úgy éreztem ezeket a szempárokat órákig képes lennék nézni. Elvesztem a tekintetében. Ahogy ő is az enyémben, majd lányos zavaromba arcomról lefagyott a mosoly és a barátaimra koncentráltam. Azonban az este folyamán a szemem sarkából sűrűn kerestem a borostás férfi igéző tekintetét. Szomorúan érzékeltem hogy a két óra irányába ülő társaság épp búcsúzkodik egymástól. Ahogy sétáltak kifele egy utolsó pillantást vetettem a férfi irányába aki mielőtt kilépett volna egy utolsó mosoly erejéig visszapillantott rám. Úgy éreztem a szívem azonnal kiakar ugrani a helyéről. Ez lenne az a híres szerelem első látásra?