Love For The First Sight

🦋Negyvenkettedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Tehát jól láttam amit láttam. Brooklyn volt aznap este is ott Sebastiannel. Eddig se volt könnyű a helyzetem, de ezek után egyre jobban úgy érzem megfulladok. Így is nehezen tudom vissza fogni magam hogy Brooklynt ne húzzam magamhoz közel, hogy ne öleljem szorosan. Erre belépett a képbe a legjobb barátom. Ilyen pokoli szerencsém is csak nekem lehet. Folyamatosan kattogtak a gondolataim itthon. Majd a csengő ébresztett fel az álmomból.
-Tessék!-nyitottam ki az ajtót.
-Jó estét, meghoztam a pizzáját amit rendelt!-mondta a futár.
-Sajnálom de én nem rendeltem semmilyen pizzát.
-Maga Chris Evans nem? Várjon válaszolnia se kell! Biztos maga az mert őrült nagy rajongója vagyok!-mondta lazán a srác, amire Chris elmosolyodott. A futár először egy csepp érdeklődést se mutatott, de úgy látszik csak menő módon akarta álcázni a dolgot.
-Én vagyok, de tényleg nem rendeltem semmit!
-Pedig a barátnője adta ezt a címet!
-Barátnő?-nézett fura szemekkel Chris.
-Aki személyesen jött be megrendelni! Egy gyönyörű barna hajú, vékony lány! Még üzenetet is írt a dobozba!
-Mi?
-Ha pedig még se a maga barátnője rendelte és tényleg tévedés, örüljön végül is ingyen kapott egy gőzölgő pizzát!-nyomta Chris kezébe a dobozt.-Viszlát Amerika kapitány!-köszönt el tőlem a srác. A gőzölgő pizzával a kezembe indultam a konyhába. Majd ahogy kibontottam megjelent az üzenet.
,,Jó étvágyat a pizzádhoz! A kedvencedet kértem! Köszönöm a reggelit! Brooklyn."
Még mindig egy ártatlan, angyali teremtés ez a lány. Minden tettével ezt bizonyítja. Eszembe jutott hányszor pizzáztunk együtt. Behajtva a dobozt, a kezembe vettem és elindultam a kijárat felé. Hirtelen indíttatásból jött ötletem támadt. Kocsiba ültem majd ahogy megérkeztem a célhoz bekopogtam.
Majd Brooklyn mosolygó szemeivel találkoztam.
-Chris?-nézett rám.
-Nincs kedved esetleg pizzázni?-kérdeztem tőle ahogy a meleg pizzát mutattam a kezemben. Elmosolyodott.-Már ha nem zavarok!-mondtam neki mosolyogva. Hezitált.
-Gyere!-nyitotta ki az ajtót előttem. Én pedig ismerve az irányt mentem a konyha felé.
-Hű, ez aztán a...!
-...kupi!-nevette el magát.-Ne haragudj nem számítottam rá hogy vendégem lesz! És még nem volt időm rendbe szedni a házat amióta vissza jöttem!
-Itt semmi se változott!-mondtam halkan mosolyogva.
-Tévedsz! A kávesdobozom lassan életre kelt három év alatt! És rengeteg kis picike háziállatom lett amit nem győzök vadászni! És...rengeteg minden ami cserére vagy renoválásra szorul!-mondta ahogy a nappaliba indult a létra irányába.
-Három év alatt azért ezek a dolgok teljesen normálisak!-mondtam neki ahogy követtem őt.
-Nem gondoltam hogy ennyi munka lesz vele!-indult volna fel a létrán de megállítottam.
-Ki akarod cserélni az égőt?
-Igen, kialudt! Elég sötét miatta itt a tér!
-Add csak! Megcsinálom!-indultam fel a létrára.
-Nem dolgozni jöttél emlékeim szerint!
-De pont jókor jöttem! Mert legalább tudok segíteni! Mond miben segítsek és már csinálom is!
-Hihetetlen vagy!-nevette el magát.
-Még mindig annyira szép a mosolyod...!-mondtam halkan.
-Hogy?
-Semmi, nem érdekes!-tereltem gyorsan.
Rengeteg mindenbe tudtam Brooklynnak segíteni. Boldog voltam amiért segíthettem. Ahogy végeztünk a terasz lépcsőjére kiültünk úgy mint régen és elkezdtük a pizzánkat elfogyasztani.
-Még mindig isteni pizzát készítenek!-mondta ahogy beleharapott a pizzába.
-Mesélj!-mondtam neki ahogy ránéztem.
-Miről?
-Milyen volt ez a három év?
-Eleinte szörnyen nehéz...de utána nagyon megszerettem Sydneyt! Most itt érzem magam nagyon furán!
-Vissza akarsz menni...?-félve kérdeztem ezt meg tőle.
-Ha vége a forgatásnak, folytatom ott az életem ahol abbahagytam!
-Tudod hogy rengeteg lehetőséged lenne itt is befutni! Így is sokan ismernek már, de itt igazán feltörhetnél a csúcsig!
-Annyira nem vágyok arra a nagy rivalda fényre!-mosolyogta el magát.-Nem mondom, hálás vagyok amiért lehetőségem adódott ebbe a szakmába belecsöppennem mert nem gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom! De nem vágyom arra a mindent elsöprő sikerre!
-Pedig az nehéz lesz! Láttad már kivel szerepelsz egy filmben?-viccelődtem vele mire elnevette magát.
-Oh el is felejtettem! Mr.Evanssal szerepelek egy filmben!-játszotta el a tapsikoló, boldog lány szerepét.
-Most komolyan ennyire örülsz nekem vagy inkább a pokolba kívánod hogy mi ketten egy filmben vagyunk?-kérdeztem elnevetve magam az előbbi kis játékán.
-Erre soha se fogod megtudni a választ!-kacsintott rám.
-Te most komolyan szórakozol velem?-nevettem el én is magam.
-Nem! Én? Miért tenném?-mosolyogta el magát.-Na de te is mesélj! Hisz te vagy most már a nagy Chris Evans akinek a neve mindenki számára már ismerős! A lányok istene, és a fiúk példaképe! Milyen az élet?
-A lányok istene? Te miről beszélsz?-nevettem el magam ahogy ezeket hallottam.
-Aj, tudod te! Láttad te mennyi lánynak van nyálfolyása miattad?
-Brooklyn...te most komolyan miről beszélsz?-már szakadtam a nevetéstől.
-Jesszus Chris! Te ennyire csukott szemmel jársz? Nem látod hogy bármelyik lány mit megadna ha egyetlen egy percre veled lehetne?
-Bármelyik?
-Bármelyik!
-Te is?-kérdeztem vissza de féltem a választól.
-Én szerencsés voltam, nagyon szerencsés hogy az életem része voltál és vagy!-mosolyodott el. Ez az a Brooklyn akibe beleszerettem. Nem olyan mint a többi lány.
-Mi van...ha én nem csak az akarok lenni most neked aki vagyok?
-Ezt hogy érted? A barátom vagy!-nevette el magát.
-Barát, de nem olyan barát...! Szeretnék újra az a szerencsés férfi lenni aki a kezedet foghatja!
-Chris...te is tudod hogy nem működne! Hisz most mondtam hogy ha ennek vége én vissza megyek Sydneybe!
-De mi van ha most mégis működni fog?
-Chris...!
-Brooklyn te már nem érzel úgy mint én? Én a három év alatt egy percre se tudtalak elfelejteni téged! Neked sikerült?