Love For The First Sight

🦋Nyolcvanegyedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Marynek hála az érzelmi hullámvasútról képtelen voltam leszállni. Minél előbb el kell mennem innen. Folyamatosan ez járt a fejembe.
-Brooklyn!-ébredtem fel a gondolataimból a konyha közepén.
-Tessék!
-Min gondolkoztál el ennyire?-mosolygott rám. Ne mosolyogj rám...kérlek.
-Csak...remélem nem felejtettem el semmit elintézni Sydney előtt!
-Ennyire menni akarsz?-megváltozott a tekintete.
-Jó lesz a környezetváltozás! Hiányzik is picit már az a város!-ahogy kimondtam megszólalt a csengő. Miért is ne erősítene mindig minden rá a döntéseimre?
-Te mit keresel itt? Elmondtam mindent aznap!-hallottam Chris hangját majd meghallottam a női hangot...az életünk elrontójának hangját.
-Csak beszélgessünk!-hallottam mennyire erőszakos.
-Nem! Tönkre tetted az életem! A munkát is csak azért fejeztem be hogy a csapatot ne hagyjam cserbe! Nem miattad!
-De Chris!
-Szívem merre raktad a bort amit a vacsihoz vettünk?-léptem az ajtóhoz pont úgy mintha minden rendben lenne.
-Brooklyn?-nézett rám Nicole.
-Oh, helló boszorkány!-mondtam gúnyosan.
-Mi?! Mit mondtál?-láttam ahogy vörösödik a feje.
-Szívem hol a bor?-tereltem gyorsan ahogy Christ átöleltem.
-A...második szekrénybe raktam!-jegyezte meg.
-Remek! Nem jössz? Vagy...munkával kapcsolatos?-kérdeztem.
-De jövök!-jegyezte meg.
-Chris kérlek!-folytatta Nicole.
-Nincs semmi amiről beszélnünk kellene!
-Az a éjszaka nem véletlen történt meg!-kiabálta és képtelen voltam ezt nem meghallani.
-Nicole!-szólt rá mérgesen.
-Mindketten akartuk egymást nem emlékszel?
-Nem! Ha hiszed ha nem fogalmam sincs mi történt azon az éjszakán!-lett egyre idegesebb Chris.
-Vajon mi? Vadult estünk egymásnak már a klubban is, alig akartak az ajkaink elválni! Utána egyenest a hotelszobádba vittél ahol egy felejthetetlen szeretkezésben volt részünk!
-Mi a francról beszélsz?-kiabált vele Chris. Őszinte voltam...fogalmam sem volt kinek hihetek. Miért találna ki valaki ilyen történetet? Akármennyire is tudom, hogy tetszett neki a férjem lehet hogy valaki ennyire gonosz legyen? De ha tényleg történt valami köztük Chris miért nem ismeri be? Mi van ha tényleg lefeküdtek csak annyira részeg volt, hogy semmire se emlékszik? Eleget hallottam. Becsapva az ajtót zártam le a beszélgetést a két személy között.-Brooklyn...!
-Megfájdult a fejem tőle!-mondtam ahogy visszabicegtem a konyhába.
-Brooklyn!
-Hol mondtad a bort?-kerestem a szekrénybe az üveget.
-Brooklyn!-folyamatosan a nevem mondta.
-Nincs is itt!-nyitottam a második szekrényt.-Te hazudtál?-de hirtelen a szekrény becsapódott előttem.
-Brooklyn rám figyelnél kérlek?-hallottam a hangját. Közel volt hozzám, túl közel. A lélegzetét éreztem a nyakamnál. Óvatosan fordultam meg és a szempár pont előttem volt. Menekülési utamat elzárta a kezeivel, biztosra ment.-Kérlek hallgass meg!
-Miért? Ki maradt valami piszkos részlet abból a napból?
-Brooklyn!
-Chris...miért nem hagyjuk?-néztem a szemeibe.-A mi történetünknek vége! Hogy újra egy pár legyünk szinte teljesen ki van zárva! Folytatni akarod?
-Fogalmam sincs mi történt akkor azon az éjszakán, de...szinte biztosra tudom, hogy lehettem akármennyire is részeg, akkor is mindvégig csak te jártál a fejembe!
-Chris részegen teszünk és mondunk dolgokat amiket józanon nem! Ez lehet pont az a szituáció...! Ott volt a szobádba...te félmeztelenül, ő a kis köntösébe...!
-Én...a francba...!-engedte el a pultot ahogy látszott az idegesség lassan felőrli.
-Kérsz teát....?-kérdeztem. Tudtam hogy attól mindig le tudott nyugodni.
-Jelen pillanatba másra lenne szükségem!-hagyott ott ahogy a kertbe ment. A lépcsőn ült a fejét eltemette a kezeibe. Nem csak az én szívem tört azon a napon darabokra hanem az övé is. De akármennyire is próbálok felejteni...még most képtelen vagyok rá. Egy sóhaj után, egy bögrével a kezembe indultam a teraszra ahogy mellé ültem és a bögre teát felé nyújtottam.
-Idd meg...ez a kedvenced!-jegyeztem meg neki!
-Nem kérem...!-nem nézett fel.
-Tudod Chris....őszinte leszek veled! Bár úgyis tudod, hogy ami a szívemen a számon...! Akármennyire is próbálom elfelejteni ami történt, képtelen vagyok a memóriámból kiölni a képet! Ezért nem tudok új esélyt adni...! Valójában lehet az égiek se egymásnak szántak minket nem?-mosolyodtam el.-Legyünk...barátok! Barátok akiknek van közös múltja de ennek ellenére számíthatnak egymásra!
-Barátok...? Szerinted azok vagyunk?-nézett rám.
-Legyünk azok!-mosolyogtam rá.-Valójában fogalmam sincs mi lenne számunkra a legjobb! Végleg elengedni egymást vagy...barátként megpróbálni tovább élni!
-Te is tudod hogy nem tudlak elengedni...nem?
-Akkor ne engedj...légy egy jó barátom akire számíthatok!
-Brooklyn...!
-Hidd el továbbra sincs semmi hátsószándékom a válással kapcsolatban!-nevettem el magam.
-Már azt hittem!-mosolyodott el.-De ugye tudod...hogy te leszel így is úgyis számomra az egyetlen?-a szemei őszinteséget sugároztak.
-Barátok nem mondanak ilyeneket!-ütöttem meg a vállát.
-Ezt még nem a barátod mondta!
-Kicsit hiányozni fogsz!-döntöttem a fejem a vállára.
-Te is nekem...!-támasztotta a fejét az enyémnek, majd egy apró csókot nyomott a fejem búbjára.