Love For The First Sight

🦋Kilencvenhetedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

A boldogságunk a napokban leírhatatlan. A pici híre bearanyozta újra az életünk. Eleinte azt terveztük, hogy nem mondjuk el a családnak még, várunk egy kicsit de ki tudja ezt a csodálatos hírt magába tartani? Igazából ha tehettem volna azonnal szétkürtöltem volna a világnak a hírt, hogy apa leszek. Hogy a család hogy fogatta? Eleinte el se akarták hinni. De aztán őszintén örültek neki, még a férfi családtagok is megkönnyezték a baba érkezését. Brooklyn otthon van míg én munka miatt pár órára elkényszerültem otthonról. Azt tervezem, hogy fél időtől Brooklyn mellett leszek és segítem mindenbe. Igaz ő azt mondta nem kell, de mellette akarok lenni. Hazafelé a telefonom után nyúlva azonnal őt csörgettem.
-Szia!-hallottam a hangját.
-Szép jó reggelt világ legcsodálatosabb feleségének!-köszöntöttem.
-Már tizenegy óra!-hallottam ahogy elnevette magát.
-Akkor is a legcsodálatosabb feleség vagy!
-Hogy van a világ legcsodálatosabb férje?-kérdezte.
-Mással is beszélsz telefonon?-szórakoztam vele.
-Te bolond! Szerinted hány férjem van?
-Remélem csak én!
-Van egy nagyon édes, egy nagyon szexi, nagyon vad, nagyon érzéki....soroljam még?
-Négy férj? És még van folytatás?
-Oh, végtelen a sor!
-Kezdek féltékeny lenni!-játszottam vele.
-Nekem meg kezdesz hiányozni!
-Ezt melyik férjednek mondod?
-Az egyetlennek!-édes. Borzasztóan édes.
-Te is hiányzol, nagyon! És a pici is!
-Mikor jössz haza?-kérdezte.
-Már autóba ülök, úton feléd!
-Ugye nem vezetés közbe hívtál?-hallottam aggódik. Igen, amióta a pici úton van dupla figyelmet fordítunk mindenre hogy ne történjen semmi baj se velünk, se a pici kis csöppségünkkel.
-A parkolóba vagyok! Ne izgulj!
-Megnyugodtam!-jegyezte meg.
-Kérsz valamit kicsim? Vigyek haza valamit?-kérdeztem.
-Téged!-elmosolyodtam.
-Mást?
-Csakis téged!
-Boltból se kérsz semmit? Vagy a cukrászdából?-minden kívánságát lestem.
-Mr. Evanst kérem!
-Értem, tehát egy Mr. Evanst!
-Pontosan!
-És melyiket? A szexi, az érzéki, a vad vagy az édes változat érdekel?
-Amelyik nagyon szeret!-az összes Evans játszott a listán.
-Mind őrülten szeret!-válaszoltam.
-Én is őrülten szeretem!
-Annyira meg akarlak csókolni...!-jegyeztem meg.
-Akkor siess haza! Hozzád akarok bújni!
-Megyek már!-mosolyodtam el.-Addig is a világ legszexibb, legédesebb, legszebb, legcsodálatosabb, legkedvesebb...!
-Elég!-szólt közbe.
-....az én egyetlenem! Nagyon vigyázz magadra!
-Vigyázok, ülök a kanapén és téged várlak!
-Szeretlek!
-Én is szeretlek!-hallottam a választ. Miután leraktuk a telefont, mégis úgy éreztem meg akarom lepni őt valamivel. Így a kedvenc cukrászdájából a kedvenc sütijét vettem, majd a virágostól a kedvenc virágját, a kedvenc bonbonjával. A hátam mögött rejtegetve őket léptem be az ajtón ahogy megpillantottam Brooklynt könyvvel a kezében a kanapén. A szemei azonnal megpillantottak és csillogni kezdtek. Annyira gyönyörű. Ahogy felállt, megpillantottam a növekedő pocakját ami egyre jobban jelezte számunkra, a családunk bővülni fog. Ezt persze Dodger és Bailey is érezte mert folyton Brooklyn körül voltak és ha alkalmuk volt rá apró szaglást hajtottak végre a pocakja körül. Ez is valami érzék a kutyáknál?
-Itt a világ legcsodálatosabb felesége!-mondtam széles mosollyal.
-Itt pedig a világ legcsodálatosabb férje!-sétált felém.
-Várj!-szóltam rá, mire hirtelen megállt.
-Jesszus, jó híred van vagy rossz hír?-láttam az aggodalmat az arcán.
-Semmi ilyen!-nyugtattam meg azonnal.
-Megkönnyebbülés!-fújta ki a levegőt.
-Ezt itt neked hoztam!-vettem elő a bonbont a hátam mögül, míg a másik kezembe továbbra is relytegettem a sütit és a virágot.
-A kedvenc bonbonom?-csillogtak a szemei.
-Várj! Még nincs vége!
-Nincs?-lepődött meg. Majd előhúztam a süteményt a hátam mögül.
-Ne!-húzta meg az e betűt a végén.
-A kedvenced!-mondtam széles mosollyal.
-Dagadt leszek mire szülök...!
-Mindig is te leszel a legszebb! Ezért is hoztam neked még ezt!-rántottam elő a virágot.
-Te...!-állt el a szava.
-Meg akartalak lepni!
-Sikerült!-sétált hozzám. A komódra helyezve az ajándékokat, karolta át a nyakam ahogy ajkaink találkoztak.
-Sajnos a szexi Mr. Evans nem volt készleten, de holnapra ígérték!
-Te mindig szexi vagy!-gyengéden a hajamba túrt.-És nagyon, nagyon édes!
-Meg akarok nektek mindent adni!
-Csak rád van szükségünk, semmi másra!-ölelt át.-Te vagy minden boldogságunk oka!
-Szeretem mikor többesszámba beszélsz!-mosolyodtam el, ahogy egy apró csókot nyomtam a nyakára.
-Maradhatnánk így egy kicsit még?-kérdezte.
-Mit szólsz ha a kanapén tartunk egy összebújós napot?-kérdeztem. Ő pedig lelkesen bólintott. Az összebújás előtt mint a napi rutin része, most is egy lábmasszást adtam neki, még ha nem is mondta tudtam, hogy ez sokat jelentett neki. A karjaim között tartva gyengéden simogattam a haját.-Remélem ha lányunk lesz tőled örökli a csodaszép haját!
-És ha fiú lesz? Legyen kopasz?-viccelődött.
-Helyes srác lesz pont mint a nagyapái!
-Idióta!-ütött mellkason.-Remélem rád fog hasonlítani! Minden mértékben!
-És?
-Mi és?-nézett fel rám.
-Milyen nevet néztél? Láttam reggel a gépen, hogy neveket nézegettél!
-Még korai!-helyezkedett vissza a mellkasomra.
-Na! Hallani akarom!-tényleg érdekelt ő milyen nevet választana a picinek.
-Kylien, Grayson ha fiú, ha kislány Sarah Jessica, London, Alana?
-Bele kell húznunk!-mosolyodtam el.
-Miért?-mosolyodott el ő is ahogy meghallotta az apró nevetést ami elhagyta az ajkaim.
-Mert mind gyönyörű és szeretném ha a gyerekeinket így hívnák!
-Öt gyerek? Én félek már attól is hogy az elsővel hogy fogunk megbírkózni!-nevette el magát.-Szerinted jó szülők leszünk?-nézett fel rám.
-Tudod, ha nem rólad lenne szó lehet aggódnék! Ismerve magam amilyen gyerekesen tudok néha viselkedni, tudom, hogy még nekem is fel kell nőni a feladathoz, de tudom hogy te csodálatos anyuka leszel és remekül fogod kezelni az egészet!
-Engem kifejezetten megnyugtat, hogy te veled csinálhatom végig ezt az egészet!-mondta ami igazán jól esett a szívemnek.-Nagyon szeretlek, Chris!
-Én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg. Úgy érzem készen állunk a picire.