Love For The First Sight

🦋Huszonhatodik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Hosszú ez a mai nap. Brooklyn elment a filmes gárdával, külső helyszínekre jeleneteket felvenni. Így a nap nagy részében távol van tőlem. Hiányzik. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem. Hisz eddig is tudtam, hogy kedvelem. Ez nem is volt kétség. Mégis egyre jobban úgy érzem ha távol van tőlem becsavarodok. Ez normális? Nehezen értettem meg az érzéseket amelyek a fejemben és a szívemben kavarogtak. Mivel Brooklyn későn végez, és tudom ha most arra várnék mikor végez, mikor láthatom esetleg újra a nap végére tényleg elvesztem az eszem. Apukámmal nagyon sok időt töltök, szeretek vele beszélgetni. Nagyon jó tanácsokat is tud adni, amiket megpróbálok megfogadni.
-Szia apa!-köszöntem neki, ahogy a teraszon ült és a reggeli újság mellett fogyasztotta a kávéját.
-Szia fiam! Hogy vagy?-mosolygott rám apukám.
-Jól és te? Van valami izgalmas hír amit olvasol?-kérdeztem tőle ahogy leültem mellé.
-Semmi, minden reggel azért lapozom át az újságot hogy ha van róla benned szó azt eltegyem majd az unokáimnak emlékbe!
-Unokáidnak? Apa még picit az messzebb van!-nevettem el magam. De meglehetősen jól esett az, hogy apa gyűjti a rólam készült cikkeket.
-Miért? Keress már magadnak valami belevaló lányt!-tette le az újságot a kezéből, majd a szemüvegét is az asztalra helyezte.
-Az igazat megvallva, van valaki...!
-Hogy mi?-csillantak fel apa szemei.-Ki az? Csak nem az a Sharon nevű hölgyemény akinek egyszer bemutattál minket a stúdióban?
-Nem, apa nem ő! Ő is ott dolgozik! Egy igazán különleges lány...!
-Ez remek fiam!-lelkesedett apukám tekintete.-Mesélj már hogy találkoztatok!
-Azt hittem az ilyenek, csak anyut érdeklik!-mosolyodtam el.
-Á, dehogy! Csak anyu előtt nem mutatjuk! Hisz hogy nézne már ki ha azért izgulnánk, milyen lányt sikerült összeszedned? Nem, fiam! Olyankor mutatnod kell, hogy igen ez az én fiam! Nem esett messze a fájától!
-Kösz apu, ez igazán jól esett!-nevettem el magam, mert nem tudtam apukám érti e egyáltalán most mit mondott.
-Na mesélj! Milyen a lány?
-Egy étteremben láttam őt meg először, és már akkor nehezen tudtam levenni a szemem róla! Utána kiderült hogy ő is a stúdióba dolgozik és végülis onnantól kezdve minden ment a maga módján!
-Kedves lány?
-Csupa szív! Annyi szeretetet ad, hogy azt leírni nem tudom! Ezért is vagyok itt apu mert őszintén olyan furán érzem magam!
-Furán? Hogy érted hogy furán?
-Normális az apa, hogy ha nincs velem még ha csak egy pár percre is távol van, úgy érzem hogy megbolondulok a hiányától? Hogy ha minden egyes percben csak vele lennék? Ezek olyan fura érzések, másnál még így nem éreztem! De úgy érzem bekattanok!
-Fiam, erre csak egy szó van! Szerelem!
-Voltam már szerelmes apa!-mondtam neki, továbbra is kutatva mi történik velem.
-Biztos hogy az szerelem volt?
-Mi lett volna?
-Egyszerű vonzalom!
-Miért mi a különbség?-néztem rá értetlenkedve.-Lehet hogy most is csak azt érzem?-azonban ahogy feltettem ezt a kérdést, jelzett a telefonom. Brooklyn az. Ahogy megnyitottam az üzenetet hevesebben vert a szívem. ,,Hiányzol, alig várom hogy láthassalak!❤". Ez az üzenet minden ellenkezésem ellenére mosolyt rántott az arcomra.
-Na ez a különbség!-mutatott rám az öreg.
-Mi?-néztem fel a telefonból.
-Egy szimpla üzenet nem vált ki ilyen reakciót az emberből! Te szereted őt!
-Persze, hogy szeretem! Ez eddig se volt kérdés! Az érzéseim nem értem!
-Hogy éreznéd magad ha most azt mondaná neked ez a különleges lány hogy vége? Ennyi volt?
-Hogy?-kérdeztem vissza.
-Hogy éreznéd magad?
-Én...én nem tudom! Én nem akarom hogy vége legyen!
-Miért?-kérdezett vissza gyorsan apa én pedig minden gondolkozás nélkül azonnal rávágtam a választ.
-Mert szeretem őt!-ért utól engem a válaszom. Igaza van...szerelmes vagyok!
-És ezt elmondtad neki is?
-Tudja hogy kedvelem! Nagyon is!
-Nem ezt Chris! Kimondtad neki hogy szereted?-és ahogy apa ezt megkérdezte tőlem, tudtam mit kell tennem. Gyorsan felálltam a helyemről, autóba ültem és indultam a forgatás helyszínére. Épp végeztek mikor láttam hogy Joe vele beszélget.
Miután meglepetést okozva léptem Brooklyn mellé, izgulni kezdtem. Szerencsére Joe még kicsit feltartott így fejben még elképzeltem, hogy teszem meg a vallomást. Néztem ahogy pakol, és továbbra se tudtam másra gondolni mintsem hogy magam mellett akarom őt tudni. A gondolataimból az ő hangja zökkentett ki. És az eső. Szakad az eső és én itt állok, mozdulatlanul.
-Táncolj velem!-kiabáltam a kocsi irányába ahol engem várt.
-Mivan? Chris neked elgurult a gyógyszered?-nevette el magát.
-Miért? Gyere már!-nyújtottam ki felé az egyik kezem.
Egy kis hezitálás után, odarohant hozzám.
-Komolyan most akarsz táncolni?-próbált volna védekezni az eső ellen. A kezeim az arcát közre fogták és csak néztem őt. Itt az idő.
-Szeretem az esőt...! Szeretem a hajad, szeretem a szemed...szeretem az ajkad...szeretem ahogy nevetsz...szeretem ahogy könnyen zavarba jössz...szeretem hogy ennyi szeretetet adsz!-megálltam...de tudtam, hogy az érzéseim nem tévednek.-Szeretlek Brooklyn! Szeretlek!-ismételtem meg.
-Én is szeretlek, Chris!-mondta a szakadó eső közepette.-Nagyon, szeretlek!
Én pedig eszméletlen boldog voltam. Igaza volt apunak ez nem olyan mint máskor. Ez nem szimpla vonzalom. Szerelem. És ahogy előttem állt ez a földreszállt angyal, nem bírtam tovább. Szenvedélyesen csókoltuk egymást a szakadó esőben....talán már nem is annyira utálom az esőt.