Love For The First Sight

🦋Nyolcvanötödik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Nézem. Nézem ahogy az a nő aki a világot jelenti nekem egyre jobban távolodik tőlem. Lassan elvesz a tömegben és akármennyire is próbálom megtalálni őt egy utolsó pillantásra...elvesztettem. Ülök a kocsiban a gondolataim ezer felé nyüzsögnek. Lehet el kellett volna mondanom utoljára neki, hogy szeretem? De azok után ami történt...vajon hogy fogadta volna ezt? A kormányra dőltem. Nem akartam hogy véletlenül is bárki is meglásson ahogy az érzelmeimmel hadilábon állok. Pár perc múlva ahogy kicsit összekaptam magam a kocsikulcs után nyúltam, már épp indítanám az autót mikor a szemem a szembe álló nőre téved. Néz engem, én pedig őt és egyre nehezebben kaptam levegőt. Lassan kiszálltam a kocsiból, ahogy felé sétáltam.
-Mi-minden rendben?-kérdeztem aggódva.
-Képtelen vagyok rá....!-mondta könnyes szemmel.-Akármennyire is próbálkozom...nem megy!
-Brooklyn....!
-Még...még mindig szeretlek és...a francba!-mondta.-Próbáltalak nem szeretni...nem akartalak szeretni de nem megy....!
-Brooklyn...!
-Csak mond azt hogy még te se léptél túl rajtam!-remegett meg a hangja ahogy a könnyek csordultak le az arcán.
-Gyere ide!-húztam szorosan magamhoz.
-Ne haragudj....!-szorította a kabátom.
-Te ne haragudj!-öleltem szorosan. Nem akartam elengedni. Féltem, hogy ha elengedem akkor felébredek az álomból.
-Szeretlek...nagyon szeretlek!-mondta ahogy a mellkasa fel-le ereszkedett levegőért kapkodva.
-Én is szeretlek! Nagyon szeretlek!-nyomtam egy puszit a feje búbjára.-Nagyon szeretlek!
-Nem akarok sírni, mert valami iszonyat csúnya vagyok olyankor!-mosolyodott el ahogy a szeméből a könnyeket törölte.
-Te soha se vagy csúnya! Nálad szebb nőt még életemben nem láttam!-fogtam közre az arcát ahogy képtelen voltam eltüntetni a mosolyt az arcomról.
-Nem akarnál újra megcsókolni úgy mint odabent?-kérdezte egy apró nevetés mellett. Egy apró mosoly kúszott az arcomra ahogy az ajkai után hajoltam. Végre újra érezhettem azt az édes csókot. Ajkaink lassan elváltak és szerintem bátran kijelenthetem hogy mindkettőnk szíve hevesen vert.-Hideg van!-jegyezte meg.
-Gyere!-fogtam meg a kezét és egyenesen az autóhoz sétáltunk. A bőröndjét a csomagtartóba helyeztem és kinyitottam neki az ajtót. Ahogy beszálltam mellé azonnal megéreztem az egész autóban azt az édeskés illatot amit annyira imádok. Az ő illatát.-Tudod...ha annyira Sydneybe szeretnél menni...én képes vagyok téged követni oda!
-Mi?-nézett rám.
-Költözzünk Sydneybe! Ha Sydney az a hely ahol élni szeretnél...akkor éljünk ott!-képes lettem volna bármire hogy ez az egész működjön köztünk.
-Menjünk haza!-mondta egy édes mosollyal az arcán.
-Istenem, el se hiszem, hogy újra az enyém vagy!-néztem őt szüntelenül. Szerelmes vagyok belé, őrülten szerelmes. Egész úton egy pillanatig se engedtem el a kezét.
-Dodger! Bailey! Anya itthon van!-ölelgette meg a szőrmókokat. Azonnal farokcsóválással és nyaldosással jelezték boldogságukat.-Kinek hiányoztam?-beszélt hozzájuk.
-Nekem!-válaszoltam.
-Igen?-állt fel széles mosollyal, ahogy a nyakamat átkarolta.
-Nagyon hiányoztál!-bújtam hozzá.
-De Chris!
-Hm?-néztem rá.
-Attól beszélnünk kell!-komoly lett a hangja. Megrémisztett.
-Rendben, persze! Beszéljünk!-indultunk a nappali irányába.-Ha arról az éjszakáról akarsz még mindig akkor esküszöm, hogy nem emlé....!-kezdtem de a szavamba vágott.
-Mikor akartad elmondani?-kérdezte de nem volt komoly mint azelőtt.
-Öhm...miről is van szó?-vakartam meg a tarkóm.
-Hogy nem írtad alá!
-Hogy?
-Hogy nem írtad alá a válást!-nevette el magát.-Mikor akartad elmondani?
-Te ezt honnan tudod?-lepődtem meg.
-Tehát te tényleg nem írtad alá!
-Én...!
-Sajnálom, amiért én aláírtam...eléggé dühös és mérges...és talán csalódott voltam akkor....!
-Kicsim....!
-Nem érdekel az az éjszaka....egyáltalán nem! Ha meg is történt...inkább felejtsük el! Szerencsére mindenkinek vannak rossz döntései így ezt nevezhetjük annak is!
-Száz százalékig kijelenthetem hogy ez teljes mértékben az volt!
-Rendben!-játszott a kezemmel végig.-Egy valamit én is kérdezhetek?
-Persze!
-Kivel volt randid?-nagyon érdekelt. Nem tudom miért de tudni akartam.
-Nem ellenfeled!
-Brooklyn! Kérlek!-néztem rá. Ő minden válasz helyett a telefonjához nyúlt és tárcsázni kezdett egy számot.-Ugye most...ugye most nem?-hallottam ahogy kicsengett a telefon.
-Szia! Azon gondolkoztam hogy nincs kedved valamikor a héten újra egy olyan ebédre összeülni?-hallottam a kérdést. Ideges voltam, de miért is ne lettem volna. Ez a normális reakció.-Nem, nem mentem el...valami vagy inkább valaki itt tartott!-jegyezte meg mosolyogva.-Rendben! Akkor majd hétvége felé találkozunk! Én is szeretlek!-megfagyott a vér is bennem. Szeretlek? Mi? Akkor most csak játszott velem?-Rendben! Vigyázok! Szeretlek! Puszi apu!-nyomta ki a telefont. Hirtelen az előbb elhangzott párbeszéd játszódott le a fejembe.
-Apu?-kérdeztem vissza.
-Miért? Tényleg azt hitted randizni kezdtem valakivel?-nyomott egy puszit az arcomra. Édes volt...borzasztóan édes.
-Én...! De akkor miért mondtad hogy egyforma az ízlésetek?
-Mert ő is kedvel téged!
-Miért? Te is csak kedvelsz?-azonnal megrázta a fejét.
-Szeretlek! Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek!-hajolt az ajkaimért.
-Nem is tudom, hogy tudtam volna nélküled élni!-simítottam ki egy hajat az arcából.
-Egyikünknek se ment volna...csak óriási áldozatok árán!
-Majdnem elfelejtettem!-álltam fel ahogy a zsebemet kezdtem matatni.
-Mit keresel?
-Mindjárt....meg is van!-vettem elő a zsebemből az apró tárgyat.-Ez...az ujjadra való!-mutattam a kezemben lévő gyűrűt.
-Te magadnál hordtad?
-Reménykedtem az utolsó pillanatig!
-Tehát nem veszel el újra feleségül!
-Mi?
-Azt mondtad részegen hogy elveszel feleségül! De mivel a papírt nem írtad alá így megúsztad!-nevette el magát.
-Add a kezed!-mondtam széles mosollyal és azonnal az ujjára húztam a karikagyűrűt. Egy apró csókot nyomtam a kézfejére.-Ennek itt a helye!-néztem a kis ékszert.
-Ahogy nekem is melletted!
-Igen...ahogy nekem meg melletted!