Love For The First Sight

🦋Hetvenhetedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Szörnyű fejfájással keltem. Mint akit jól fejbevágtak az előző este. A hasogató fejfájásra még a telefonom csörgése is rásegített.
-Helló...!-vettem fel, ahogy a kis teraszom irányába indultam friss levegőért.
-Hercegnő! Nem mondtad, hogy ennyire rosszul bírod az alkoholt!-nevetett Sebastian a másik oldalon.
-Menj a francba!-mosolyodtam el.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-A fejfájást, hányingert leszámítva remekül, soha jobban!
-Sikerült este valamire jutnotok Chrissel?
-Chrissel?-kérdeztem vissza.
-Tudod, tegnap volt a jótékonysági est! Végig egymás mellett voltatok, csak azért reméltem jutottatok valamire!
-Egész este?-képszakadásaim voltak. Nem emlékeztem tisztán a tegnapi napra.
-Végig melletted volt! Ha jól láttam még haza is együtt indultatok!-hallottam egy apró kuncogást a telefon végén.
-Sebastian...te most miről is beszélsz?-próbáltam összekaparni az emlékeim.
-Basszus, ne csináld! Komolyan semmire se emlékszel?-nem akarta elhinni...de még én se. Fogalmam sincs mi történt tegnap köztem és Chris között.
-Csak képfoszlányok! Emlékszem, hogy találkoztunk...de a további részletek elég homályosak! Addigra már vagy a második pohár pezsgő lehetett bennem!-ismertem magam. Tudtam, hogy szörnyen viselem az alkoholt és onnantól kezdve nem vagyok önmagam.
-Milyen érzés volt?-kérdezte.
-Micsoda?-nem értettem a kérdést.
-Mellette lenni újra?-nem tudom miért kavart fel ez a kérdés de nem tudtam rá válaszolni.-Brooklyn?!
-Biztonságba...biztonságba éreztem magam...!-még ha nem is emlékszem az estére, tudtam hogy lehetek akármennyire is magam alatt az alkohol miatt, Chris mellett nem kell félnem.-Seb...én nekem mennem kell!-fogott el újra a sírás.
-Rendben! Majd beszélünk, oké?
-Oké!-mosolyodtam el könnyekkel a szemembe.-Szia Seb!-raktam le a telefont.-Francba Brooklyn! Mi a fenét csinálsz?-kérdeztem önmagam. A csengő zavart meg.-Mi az isten van ma itt?-kérdeztem kicsit idegesen. Majd aput láttam meg az ajtóban.-Szia apu!-nyugodtam meg.
-Szia bogaram!-ölelt meg.-Ezt itt találtam a kilincsedre akasztva!-nyújtott át egy zacskót.
-A kilincsemen?-kérdeztem vissza ahogy belenéztem.
-Mi az?-kérdezte ahogy bentebb mentünk.
-Gyógyszer...fejfájásra és hányingerre!-jegyeztem meg.
-Gyógyszer? Kitől kaptad?-kérdezte ahogy az asztalra helyezett egy tányér süteményt.
-Mindegy...!-jegyeztem meg, de tudtam a választ.-Amúgy köszönöm a rózsát, jobb kedvem lett tőle!-mosolyogtam rá.
-Rózsa? Kicsim miről beszélsz?-mosolyodott el apu.
-A rózsáról...a lábtörlőn!-néztem rá.
-Én...sajnálom kicsim, hogy csalódást okozok de ez nem én voltam!
-Mi a fene folyik itt...?-fogtam a fejem a kezem közé.
-Mi a baj?-aggódott értem.
-Apu ne haragudj de nekem mennem kell elfelejtettem, hogy elígérkeztem egy találkozóra!
-Jaj, menj csak! Én se akartam zavarni csak sütöttünk otthon édesanyáddal süteményt, gondoltam hozok!
-Nagyon kedvesek vagytok! Puszilom anyát is!-léptünk ki az ajtón.
-Átadom! Vigyázz magadra kicsim!-adott egy puszit az arcomra.
-Vigyázok, ti is vigyázzatok magatokra!-kiabáltam utána.-Mi a fene folyik itt?-zártam be az ajtót ahogy hangosan gondolkoztam.
-Jó reggelt Miss Grey!-üdvözölt mosolyogva Harry és Doris ahogy a reggeli sétájukból hazaérkeztek.
-Jó reggelt Doris, Harry!-mosolyogtam rájuk.
-Megtalálta magát a fiatal jóképű férfi?-kérdezte huncut mosollyal Doris.
-Fiatal, jóképű férfi? Engem?-nevettem el magam.-Biztos engem keresett?
-Ismeri magát! Valami barátja lehetett!-jegyezte meg Harry.
-Ugyan már Harry!-ütötte meg a karját.-Tisztán látszott hogy mennyire oda van Brooklyn kisasszonyért az a férfi! A szemei csillogtak ahogy a nevét meghallotta!
-Elnézést de nem igazán értem most kiről is beszélünk!-egyre jobban összezavarodtam.
-Egy magas, fess, izmos fiatalember kereste magát! Olyan ismerős volt...de nem tudom honnan!-gondolkozott Doris.
-Jaj Doris! Neked mindenki annyira ismerős!-nézett rá Harry.
-Nem véletlen voltam híres fiatal koromba!-jegyezte meg széles mosollyal, amire elmosolyodtam. Valahogy így képzeltem el régen magunkat Chrissel is. Boldogan, önfeledten...együtt megöregedve.
-Mégis az én feleségem vagy!-vágott vissza Harry.
-Ezért alszol te nyugodtan mindennap!
-Így van!-nyomott egy apró puszit Doris feje búbjára.
-Ne haragudjanak de nekem mennem kell!-kértem elnézést.
-Menj csak Brooklyn!-mosolygott rám Doris.
-Viszlát!-rohantam le a lépcsőn. A fejembe nyüzsögtek a gondolatok. A rózsa, a gyógyszer, a fiatal férfi aki engem keres? Mindegyiknél csak egy ember jutott az eszembe. Ki akartam deríteni mi a fene folyik itt. Így épp jól jön a színésznői tapasztalatom nem de? Elővettem a telefonom és egy sms-t küldtem. Azonnal csörgött a telefonom. Igazán lélekben összeszedettnek kellett lennem hogy ne bukjak le.-Helló!-vettem fel, kisebb részeges beütéssel a telefont.
-Brooklyn! Jól vagy?-hallottam a férfi hangot a telefon másik végén.
-Oh, cuki fiú!-kezdtem a színészkedést.
-Brooklyn? Te ittál?-hallottam az aggodalmat a hangjában.
-Nem!-mosolyodtam el.-Forog minden, de menő!-nevettem el magam.
-Brooklyn merre vagy?
-Forog...és forog!
-Francba!-hallottam a telefon másik végén. Majd megszakadt a vonal. Itt ülök a padon, a kezeim támasztják a fejem és nem tudom mi a fene folyik itt. Azonban erre én se számítottam.-Brooklyn!-hallottam a hangot ami előbb telefonon keresztül dobogtatta a szívem hevesen.
-Chris?-álltam fel.
-Brooklyn....annyira aggódtam érted!-húzott magához. Megremegtem. Újra éreztem a mellkasát ami fel-le mozgott, ahogy kapkodott a levegő után. Az a kellemes illat, ami csak neki van.-Miért csinálod ezt?-nézett rám. A szemeim szüntelenül őt nézték.-Miért iszol? Ez nem te vagy!
-Akkor ki vagyok?-kérdeztem.
-Ha....mindezt miattam csinálod! Kérlek ne tedd! Kérlek! Ne tedd tönkre magad! Ha mindez az én hibám...ígérem megpróbálok távolságot tartani tőled! Csak ne...ne csináld ezt magaddal!
-Akkor miért törődsz még mindig velem...? Már nem vagyok a feleséged...!
-Még nem mondták ki a válásunkat...!-jegyezte meg, lehajtott fejjel.
-Mert ha kimondják...elengedsz?
-Ez...!
-Elengedsz majd?
-Nem akarom, hogy bajod essen...! Úgy látszik...nem vagy biztonságban mellettem...!-valójában tévedett. Mellette éreztem magam a legnagyobb biztonságban. Nem tudom milyen cselekedetből...de közelebb léptem hozzá ahogy a kezeim az oldaláról lassan a hátára vándoroltak és szorosan bújtam újra hozzá. Hezitált, de a védelmező karjai szorosan tartottak engem.-Miért van az, hogy ha iszol...közel engedsz magadhoz?-kérdezte. Ha tudta volna hogy teljesen józan voltam...vajon akkor is így ölelt volna át?