Love For The First Sight

🦋Tizennegyedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Az adománygyűjtő rendezvény remekül sikerült. Rengeteg adomány összegyűlt amellyel gyermekeket tudnak majd megsegíteni. Ez örömmel töltött el.
Maryvel remekül elbeszélgettem, de hamar elfáradt. Így Chris a karjaiban cipelte ki az autóig az unokahúgát. Édes volt ahogy vigyázott rá. Chris utána nem jött vissza pedig valamiért a szívem mélyén reméltem hogy még látom, de így ezt feladva kezdtem a cuccaim összepakolni. Azonban hirtelen megjelent mögöttem ez a csodás férfi.
-Jesszus megijesztettél!-kaptam a mellkasomhoz.
-Ülj le!-mondta én meg nem igazán értettem mit szeretne most.-Csak ülj le!
Mint a jó kislányok szót fogadtam, így leültem a székre. Ő pedig az asztalon lévő festék készletemet válogatta.
-Mit csinálsz?-mosolyogtam mert nem értettem mit szeretne.
-Te is megjelöltél engem, én is megfoglak téged!-mondta ahogy elővett egy fekete festéket.
-Van választási lehetőségem?-kérdeztem tőle mire csak megrázta a fejét, hogy nincs.
Beadva a derekam, tartottam neki oda a kezem.
-Csukd be a szemed!-mondta én pedig bármit mondott bármilyen kérést, kérdés nélkül teljesítettem.-Kész! Kinyithatod a szemed!
Ahogy kinyitottam a szemem a kézfejemen vettem észre egy rajzot. Ugyanolyan csillagot kaptam mint amit én rajzoltam, és egy C.E monogrammot beleírva.
-A C.E monogrammot mire kaptam?-néztem rá kíváncsian.
-Arra, hogy az én csillagom vagy!-mondta én meg szerintem ott haltam meg. Egyre bátrabban mutatta ki Chris a felém táplált érzelmeit, ami nem mondom hogy nem esett jól, de olyan zavarba tudott hozni hogy tíz kilométeres távolságból is ki lehetett volna szúrni a vörös fejem.
-Mióta lett a bátor Chris a csapatkapitány?-kérdeztem miközben próbáltam zavaromba nem elájulni.
-Amióta úgy érzem, te neked az érzéseid se közömbösek irántam!-válaszolt teljesen őszintén. És igaza volt. Minél több időt töltünk együtt egyre jobban erősödnek az érzéseim. De valamiért féltem beismerni, így játszottam a hülyét.
-Nem tudom miről beszélsz!-mosolyogtam rá.
-Nem baj, megvárom amíg úgy érzed képes vagy kimondani! Nem siettetlek!
-Aranyos vagy!
-Dee ha most véletlen azt mondanád Chris én téged igazán nagyon nagyon kedvellek azért se haragudnék meg!-nevette el magát a végére.
-Chris!-szóltam rá.
-Csak vicceltem! Csak vicceltem!-emelte védekező állásba a kezeit.-Mikor végzel amúgy?
-Összepakolok és kész vagyok!-mondtam neki ahogy felálltam és elkezdtem a sminkes, festékes cuccaim összepakolni..újra.
-Van kedved esetleg jégkásázni? Fagyin gondolkoztam de tudom hogy a jégkása a mindened így arra gondoltam elmehetnénk!
-Csak ha én fizethetek most!-mondtam neki határozottan.
-A-a! A férfiaknak illik! Engem még így neveltek a szüleim!
-Sok férfi társadnak adhattak volna nevelési tanácsadást!-viccelődtem vele.
-Akkor ezt igennek vehetem?
-Igen, annak!-mosolyogtam rá.
-Akkor segítek, és mehetünk is!
-Rendben!
Chris segített a cuccaimat elpakolni, illetve így a táskát beraktuk a kocsijába. Ahogy mellette ültem eszembe jutott az első utunk amikor annyira zavarba voltam hogy beszélni se beszélgettem vele. Most meg egyszerűen hiányzik ha nem hallom a hangját, ha nem látom a mosolyát.
A tengerpartra mentünk, miután megkaptuk a hideg hűsítőt elindultunk a part felé sétálva mezítláb a homokba. Kellemes érzés volt. Ahogy elfogyasztottuk a jégkásánk, még sétáltunk. Gondoltam szórakozok vele így szembefordultam vele, rámosolyogtam és arra kértem kapjon el. Azonban be kell látni ő egy eléggé sportos alkat így nem sok esélyem volt elmenekülni előle. Így körülbelül egy perces fogócska után, egy apró rossz mozdulattal a homokba fekve kötöttünk ki. Elkapott. Ahogy a kezeim a mellkasát fogták, hogy egy apró távolságot tartsak köztünk, szembe találtam magam a szemeivel. Furcsa érzés kapott el, a torkomba dobogott a szívem. Zavarba jöttem amit észrevett és elmosolyodott. Az ajkaimat figyelték azok a csodás íriszkék szemek mégis nem volt erőszakos. Egy apró puszit nyomott a homlokomra. Így esélye se volt a szívverésemnek helyreállnia.
-Mit művelsz te velem?-kérdezte ahogy továbbra is a szememmel szemezett, és lassan simogatta a hajam.
Nem tudtam válaszolni. Hisz még én se tudtam egyáltalán ő mit művel velem. Ilyen érzés lenne a szerelem? De hisz, voltam már szerelmes mégis az közelébe se volt ennek. Most lennék életemben először szerelmes? És az ilyen hasonló gondolatokkal cikázott a fejem.