Love For The First Sight

🦋Tizenkilencedik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Reggel kicsit elgémberedve ébredtem. És egy idegen ágyban. Jesszus mi történt? Hol vagyok? Ültem fel az ágyban, próbálva rájönni mi történt. Majd megjelent Mr. Tökéletesség.
-Jó reggelt szépség!-köszönt nekem ahogy a kezében tartva egy bögre kávéval besétált a szobába.
-Jó reggelt! Ami a szépséget illeti ilyenkor kellően messze vagyok tőle!-vakartam meg a fejem.
-Tessék kávé!-nyújtotta a kezembe az életmentő italt, és leült az ágy szélére.
-Köszönöm! Ne haragudj, amiért itt aludtam! Nagyon fáradt lehettem ha hazáig már nem tudtam elmenni!-mosolyogtam zavaromba.
-Ne kérj bocsánatot! Nagyon édes vagy mikor alszol!-mosolygott én nekem meg a gondolatomba beugrott...együtt aludtunk volna?-Ismerem ezt az arcod!-mutatott az arcom felé nevetve.-Nyugi, a kanapén aludtam! Nem vagyok az a fajta férfi!-nyomott egy puszit a homlokomra. Ekkor ugrott be hogy tegnap csókolóztunk. Mégis minden ellenére nem egy erőszakos pasi aki többet és többet akar amint kapott egy apró szelet tortát.-Menj zuhanyozz le, van törülköző a fürdőbe, reggel elmentem neked ruhát venni remélem jó lesz méretbe azt is odaraktam! Csinálok addig valami reggelit rendben?-állt fel az ágyról, követtem én is.
-Chris!
-Tessék?-fordult meg, én meg egy apró csókot nyomtam a szájára. Meglepődött.
-Köszönöm!-mondtam neki, ahogy épp elváltak ajkaink. Elmosolyodott.
-Remélem minden este itt alszol, hogy reggelente ilyen csókokkal tudj meglepni!-mosolygott, amire én is elmosolyodtam.
-Ma már nem akarnám, hogy a kanapén aludj miattam!-mondtam neki ahogy elindultam a fürdő irányába.
-Pedig megéri! Ezek után még jobban!-kiabált utánam ahogy ő is a konyha felé vette az irányt.
Lezuhanyoztam, ami most eszméletlen jól esett. Chris meglehetősen jól tippelt ruha méret terén, mert tökéletes volt a ruha. Egy átlagos mégis gyönyörű ruha volt. Ahogy kisétáltam a konyhába, kicsit zavarba is voltam vajon tetszik e majd neki a ruha rajtam. Hisz csak ő vette nekem.
-Azta..! Lélegzetellálító vagy!-mondta a pult mögül.
-Nagyon szép ruhát választottál!-mosolyogtam rá ahogy a szemeibe néztem.
-Brooklyn mondani akarok valamit!
-Mond!-bár reméltem nem azt mondja hogy megbánta a tegnap estét és jobb lenne ha csak barátok lennénk. Lehet rájött még se érez úgy irántam?
-A tegnap esti dologgal kapcsolatban...!-kezdte én meg megijedtem. Valósak lennének az aggodalmaim?-Csak, azt akarom mondani hogy nagyon boldog vagyok amiért elmondtad hogy is érzel valójában irántam! És szeretném megkérdezni, hivatalosan...lennél a barátnőm?-jött zavarba. Én pedig legbelül ugráltam örömömbe. Chris komolyan azt szeretné ha hivatalosan is együtt lennénk? Úgy éreztem magam mintha megnyertem volna a lottót.-Mit mondasz?
-Szeretnék a barátnőd lenni!-futottam hozzá, örömömbe egy ölelésre. Éreztem hogy mennyire nehezen vett levegőt az előbb feltett kérdés miatt, és hogy most kezd el neki helyreállni a légzése. Ahogy kibontakoztunk az ölelésből az arcom kezei közé fogta és szenvedélyesen megcsókolt. Uramisten mit művel ez a pasi velem? A gyomrom mintha liftezne fel le.
-Mostantól nem kérek engedélyt arra hogy megfoghassam a kezed, hogy megcsókoljalak!-súgta ahogy elváltak az ajkaink. Egyre többször és többször vágytam a csókjára.
-Én se kérek!-mondtam, ahogy újra összeértek az ajkaink. Érződtek ezekből a csókokból mennyire vágytunk már egymásra egész végig és most nem győzünk betelni egymással.-De elfogok késni ha most nem indulok!-mosolyogtam ahogy lassan elszakadtunk egymástól.
-Elviszlek! Csak még egy utolsó csókot!-kérlelt én meg nem tudtam nemet mondani neki. Imádom ezt az érzést. Még soha se éreztem ilyet, de nagyon tetszik.
-Gyerünk!-mosolyogtam ahogy elindultam az ajtó felé.
-Meg se etted a reggelid!-nyúlt a kocsikulcsért.
-Oh, a desszert sokkal édesebb volt mint gondoltam! Teljesen jól laktam!-viccelődtem vele mire ő is elnevette magát.
-Ülj be!-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját.
Majd beült mellém, és indultunk is a munkába.
-Legyen szép napod!-mondtam ahogy egy apró puszit nyomtam az arcára.-Később találkozunk rendben?-szálltam ki a kocsiból. Ahogy sétáltam be a folyosón, szembe sétáltak velem kollégák akik ugyanúgy a film körül segédkeztek. Egyszer csak a kezem után nyúlt valaki. Chris volt az. Azzal az eszméletlen mosollyal az arcán a kezemet összekulcsolta az övével.
-Elfelejtetted hogy én is itt dolgozok?-nevetett Chris mellettem.
-Öhm...meg lehet hogy kiment a fejemből!-mosolyogtam zavaromba.
Minden szempár ránk szegeződött de engem és Christ se érdekelte. Nagyon boldog voltam, és ezt most senki se vehette volna el tőlem.
-Remélem ma te csinálod a sminkem!-súgta a fülembe.
-Ha sietsz esetleg gyorsan beleférsz az időmbe!-mondtam neki viccelődve amire elmosolyodott és a kézfejemre nyomott egy apró csókot.
-V.I.P vendégnek érzem magam nálad!
-Az is vagy!-mosolyodtam el. Majd elváltak útjaink. De az arcomról az istennek se tudtam volna levakarni ezt a boldogságot.