Izgulok. Borzasztóan izgulok. De végül is ez a normális reakció ha az ember egy életre elkötelezi magát az mellett a személy mellett akit a világon is jobban szeret nem? Mindent precízen elterveztünk, próbáltam mindenbe segíteni Brooklynt mert természetesen neki több ízlése van a dolgokhoz mint nekem. De az egész időszak boldogsággal töltött el, mert legalább addig is együtt voltunk. Őszintén alig várom, hogy elém sétáljon. Különleges lesz, mert apukám fogja az oltárhoz kísérni. De várom hogy a kezembe adják a kezét amit egy életen át fogok fogni szorosan és el nem engedni. Itt állok és várom, hogy megpillantsam a csodaszép menyasszonyi ruhájában. A szívem hevesen lüktet, alig akar a mellkasomban maradni. -Izgulsz?-súgta mellettem Scott. -Nagyon!-mosolyogtam rá izgalmamba. Izzad a tenyerem. Hol van már? Már annyira látni akarom őt. Már most borzasztóan hiányzik pedig még egy nap se telt el hogy utoljára láttam azokat a csodás szemeit. Majd megjelent. Egy meseszép ruhában.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy felém sétált képtelen voltam visszafogni magam. A szemeimet a könnyek kezdték mosni. Tudtam, a pillanat amire már annyira vágytunk végre elérkezett. Felém sétál ahogy végre egymást megpillantjuk egy csodás mosolyt küld felém, amire én is ugyanígy reagálok. Majd a kezeim közé adták a kezét amit szorosan fogtam. -Gyönyörű vagy!-súgtam halkan amire ő elmosolyodott. -Szeretlek!-súgta vissza. -Én is szeretlek!-majd a pap elkezdte a szöveget. Őszintén szólva fogalmam sincs miről beszélt mert végig az előttem álló nőt figyeltem aki ugyanúgy izgult mint én. Éreztem. De annyira lélegzetelállító volt, hogy képtelen voltam koncentrálni. De ő ezt tudta mert halkan kuncogott mikor észrevette mennyire elkalandoztak a gondolataim. -Chris, fogadod e az előtted álló Brooklyn Greyt feleségedül?-kérdezte a pap amire én gondolkodás nélkül feleltem, boldogan. -Fogadom! -És te Brooklyn Grey fogadod férjedül az előtted álló Christopher Robert Evansot? -Fogadom!-válaszolta egy édes mosollyal. -Akkor házastársaknak nyílvánítalak titeket! Megcsókolhatod a menyasszonyt!-én pedig boldogan húztam szorosan magamhoz ezt az édes teremtést, ahogy az ajkaink találkoztak. -Szeretlek Mr. Evans!-mondta ahogy elszakadtak ajkaink. -Én is szeretlek Mrs. Evans!-őszintén el se hiszem, hogy végre a feleségem lett. Ez annyira hihetetlen. De imádom, hogy az én nevem hordja.-Annyira meseszép vagy!-súgtam ahogy a nyakhajlatomba bújt. -Anyukád sokat segített nekem!-nézett most már a szemembe. -A királynőm vagy!-csókoltam meg a kézfejét. -Alig várom hogy kettesben legyünk!-mondta széles mosollyal. -Még előtte ezt a bolond társaságot le kell itatnunk!-mondtam nevetve ahogy arra gondoltam mekkora buli áll még előttünk. Sok munkatárs, barát jött el az esküvőnkre így biztosan tudtuk, hogy az after party egy felejthetetlen élmény lesz. És nem csalódtunk. Eszméletlen csapat, eszméletlen helyszínen egy igazán ütős hangulatot idézett elő. Alig álltunk már a lábunkon. Fél úton Brooklyn már mezítláb folytatta a táncot a táncparketten. Boldog volt. Önfeledten mosolygott és én minden egyes alkalommal csak egyre jobban beleszerettem abba a csodás mosolyába. Ő a feleségem. Az egyetlenem. -Chris! Gyere táncolni!-kiabált az irányomba én pedig annak ellenére, hogy fáradt voltam boldogan mentem a feleségemhez még egy körre hogy együtt táncoljuk át az éjszakát. Őszintén fogalmam sincs mikor végeztünk a buliban. És arra se milyen nap van. Egy biztos...Brooklyn itt van mellettem és én képtelen vagyok a mosolyt levakarni az arcomról. Csak nézem őt és nem tudom, hogy lehetek ennyire szerencsés.-Sokáig nézel, elolvadok!-dünnyögte ahogy a szemeit nem nyitotta ki. -Honnan tudod hogy téged néztelek?-kérdeztem tőle ahogy megsimogattam az arcát. -Miért? Nem így volt?-kérdezte ahogy egy kicsit kinyitotta a szemét. -De!-válaszoltam széles mosollyal.-Képtelen vagyok egy pillanatra is levenni a szemem rólad! -Szívesen néznélek én is téged de nagyon fáradt vagyok!-bújt közelebb hozzám.-Aludjunk még! -Aludj csak!-karoltam át. -De a csókod is szeretném! -A csókom? -Annyira szerelmes vagyok beléd!-mondta ahogy egyre nehezebben tartotta nyitva a szemeit. Én pedig lassan fordítottam a hátára ahogy az ajkaimmal az ajkai után nyúltam. -Mrs. Evans, tudja maga mennyire nagy rajongója vagyok? -Mutasd meg!-én pedig újra csókoltam őt míg el nem nyomott mindkettőnken az álom.
