Love For The First Sight

🦋Hetvenhatodik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Amikor megláttam a tengerparton azt hittem lesz kellő erőm és bátorságom odasétálni hozzá és beszélni. De láttam ahogy megtörve ült a parton...és mindez az én hibám. Féltem, hogy csak még jobban összetöröm. Szeretem őt...de nem akarok több fájdalmat okozni neki.
Készülődök. Még Brooklynnal eligérkeztünk egy jótékonysági estre amit az ügy ellenére nem akarok kihagyni. Ne mások szenvedjék meg ami köztünk van. Mivel nem volt partnerem az estre a családom boldogan mondott igent. Főleg Mary aki ezeket a puccos kis rendezvényeket megszerette Brooklynnak hála. Ahogy a helyszínre értünk azonban én se gondoltam volna, hogy Brooklyn is itt lesz. A szívem hevesen vert. Gyönyörű volt, mint mindig. A szívem hozzá akart vinni, hogy átöleljem őt szorosan. De az eszem azt súgta csak fájdalmat okoznék neki.
-Brooklyn!-hallottam meg Mary boldog gyermeki hangját, feleszméltem.
-Mary?-nézett hátra ahogy meghallotta a hangot.-Mary! Hát te?-guggolt le hozzá ahogy átölelte.
-Anyuékkal jöttem! Na meg persze Chris bácsival!-mutatott az irányunkba. Láttam ahogy a szemei rám szegeződtek.-Miért nem Chris bácsival jöttél? Dolgoztál?-kérdezte ahogy a család nyaggatására közelebb sétáltunk.
-Mary! Nem jössz sütit enni?-szólt közbe Scott.
-De! Mindjárt jövök Brooklyn!-mosolygott a nőre akiről a szemeim egy pillanatra se terelődtek el.
-Rendben!-mosolygott vissza rá.
-Szia Brooklyn!-köszöntötte őt a családom, ahogy megölelték.
-Sziasztok!
-Szia...Brooklyn!-köszöntem neki, a torkomba dobogott a szívem.
-Szia...Chris!-láttam ahogy próbálja tartani magát.
-Beszélhetnénk veletek?-kérdezte Mary apukája. Bólintottunk.-Az az igazság, hogy Mary még nem tudja, hogy ti...szóval hogy ti már nem vagytok együtt! Nem tudtuk neki még elmondani! Tudjuk mennyire szeret titeket és nem akartuk összetörni a szívét!
-Érthető!-jegyezte meg.
-Arra kérünk titeket, hogy tudjuk ilyet nem kérhetnénk de kivételesen a mai napra nem tudnátok úgy tenni mintha minden a régi lenne?
-Ne...!-néztem rájuk.-Brooklynnal...így is nehéz ez nekünk! Értem, hogy nem mondtátok el Marynek de ilyenre nem kényszeríthetjük Brooklynt!
-De Chris! Te is tudod hogy sérülne Mary!-folytatta az anyukám.
-Anyu...kérlek!-néztem rá.
-Tényleg nem tudja Mary?-kérdezte Brooklyn. Bólintottak.-Ezt a pár órát talán kibírjuk...!-nézett rám.
-Brook...!
-Mary miatt csinálom...nem miattad!-kortyolt a pohár pezsgőbe amit a kezében tartott.
-Jönnek!-súgták. Mire Brooklyn a közelembe sétált.
-Brooklyn, Chris bácsi!-futott elénk.-Később lemegyünk a partra?-kérdezte csillogó szemekkel. Brooklynra néztem, ahogy szemeink találkoztak. Csodálatos teremtés...egyszerűen képtelen az ember nem szeretni őt.
-Majd meglátjuk! Rendben?-mosolygott rá. Hirtelen lassan telt az idő de nem bántam. Nem beszéltünk, de az hogy mellettem volt, teljes megnyugvást adott. Mélyeket lélegeztem a közelébe, féltem hogy ezt az illatot soha többé nem fogom ilyen közelről érezni.
-Brooklyn menjünk a partra!-nyúzta őt.
-Mary...!-szóltam rá.
-Mi az?-nézett rám.-Annyira furák vagytok!
-Menjünk a partra! Rendben?-terelte el gyorsan a témát. Meglepődtem Brooklyn hozzáállásán. Nem hittem, hogy azok után ami történt ennyi időt együtt leszünk. A parton sétálunk, mezítláb. Nézzük ahogy Mary boldogan futkos a homokban.-Hogy megy a forgatás?-kérdezte amire felkaptam a fejem.
-Pár nap és kész vagyunk! Mary alig várja a bemutatót!-néztem a kislányra aki teli volt boldogsággal, ellentétben velünk.
-Szeretném ha tőlem tudnád meg és nem mástól...de Sydneybe költözök...végleg!
-Mi?-kerekedett ki a szemem.
-Azért akartam elmondani, mert nem akarom hogy azt gondold hogy haragszom rád! Nem haragszom! Szívből kívánom, hogy megtaláld a boldogságot az életedbe! Mivel Mary nem tudja a hírt így nem tudok tőle nagy valószínűséggel elköszönni és ha megtudja...biztos mérges és csalódott lesz!
-Ha nem haragszol miért mész el?-féltem.
-Ez...kicsit bonyolult...!
-Ha miattam akkor nem kell! Maradj, akkor inkább elköltözök én a kontinens másik végére! Ne te tegyél áldozatokat!
-Ugyan...!-mosolyodott el.-Ha mi akkor nem jövünk újra össze, már rég újra Sydneybe lennék...ezt te is jól tudod!
-Ennyire megbántad, hogy az élet akkor minket újra egymás mellé sodort?
-Most hazudhatnék...!-nézett rám azokkal a gyönyörű szemekkel.-De miért tenném? Te is tudod, hogy ami köztünk volt különleges volt!
-Számomra még mindig az...! Brooklyn én...!
-Hideg van! Jobb ha megyünk, nehogy megfázzon Mary!-indult az irányába hogy szóljon neki, ideje haza indulnunk. Mary a nagy rohangálásba elfáradt így kidőlt amint az autóba beszállt.
-Köszönjük a mait Brooklyn!-köszönte meg a családom neki.
-Ugyan! Nekem...ideje menni! Jó volt titeket látni!-indult az ellenkező irányba. Csak néztem őt és most a szívem nyert.
-Brooklyn!-kiabáltam utána, ahogy próbáltam utolérni.-Hazakísérlek!
-Nem szükséges, menj haza nyugodtan pihenni!-mosolygott rám ahogy folytatta az útját.
-Ugye tudod, hogy így is úgyis elkísérlek?
-Oh, tehát most ez figyelmeztetés volt, hogy ha nem engedem hogy kísérj akkor a távolból követve jössz utánam?-mosolyodott el.
-Valami olyasmi!-nem válaszolt csak elindult.
-Nem jössz?-nézett hátra. Azonnal mellé rohantam. Valójában el se akartam hinni, hogy hirtelen annyira normálisnak tűnt ez az egész szituáció közöttünk.-Ugye nem azért akarsz hazakísérni hogy aztán másnap elrabolj?-viccelődött velem.
-Erre biztos tudni akarod a választ?
-Úgy látom adtam egy ötletet neked!-mosolyodott el. Ahogy néztem őt sajnos rá kellett jönnöm, hogy csak az alkohol miatt volt olyan amilyen.
-Vigyázz!-vettem észre mikor meginogott.
-Upsz!-nevette el magát.
-Miért ittál ennyit? Nem is bírod az alkoholt!-kérdeztem ahogy folyamatosan szemmel tartottam.
-Mi? Alig ittam! Talán...csak három...vagy négy pohár pezsgőt?!-gondolkozott.
-Egytől is már mindig forgott veled a világ!
-Miért? Így már nem is tetszem?-kérdezte ahogy szembe fordult velem.
-Erre úgyis tudod mi a válaszom...nem?-néztem rá. De ő csak megrázta a fejét.-Mindig te leszel az egyetlen számomra...!
-Miért hazudsz?-vágott szomorú arcot hirtelen.
-Te is tudod hogy nem hazudok!
-Akkor még mindig melletted ébrednék...akkor minden este a karodba aludhatnék...téged csókolhatnálak...!-folytak könnyek a szeméből.-Te nem vagy az enyém!
-Brooklyn...!
-Francba a sminkem!-törölte meg a szemét. Akárhányszor ivott, mindig ilyen hirtelen jött hangulatingadozásai voltak.
-Én még mindig szeretlek....!
-Bizonyítsd!-lépett közelebb.
-Brooklyn...!
-Bizonyítsd Chris!-valójában ha most tudnám, hogy nem az alkohol beszél belőle kérdés nélkül megtettem volna...de nem tehettem. Undorodnék magamtól ha kihasználnám a helyzetet.
-Jobb ha tovább megyünk!-mentem el mellette ahogy most már én vezettem. Szeretem őt, nagyon szeretem. De inkább küzdök mintsem tisztességtelenül legyen újra az enyém.