Love For The First Sight

🦋Tizenhetedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Itt ül mellettem az autóban szótlanul és nem tudom hogy tudnék egy apró mosolyt csalni az arcára. Vagy egyáltalán azt éreztetni vele, hogy itt vagyok nincs egyedül. Most először éreztem azt, hogy a szívem fáj amiért őt így kell látnom. És tehetetlennek érzem magam.
-Lehetne...hogy még ne vigyél haza?-kérdezte Brooklyn ahogy még mindig maga elé bámult.
-Hova vigyelek? Csak mondanod kell és már mehetünk is!
-Bárhova...csak nem akarok egyedül lenni..!-mondta miközben egy könnycsepp gördült le az arcán.
-Ha szeretnéd elviszlek magamhoz! Isteni jégkrémeim vannak!-mondtam neki ahogy az arcáról letöröltem a könnycseppet.
-Ez...igazán jól hangzik!-mosolyodott el. Most látom először ma ezt a csodás és egyben elbűvölő mosolyt az arcán. Már hiányzott. Elindultam a házam felé. Persze az időjárás is éreztette velünk ezt a nem éppen csodás napot...elkezdett szakadni az eső. Ahogy leparkoltam az udvaron, futottam hogy kinyissam neki az ajtót majd a kabátomat a feje fölé helyezve próbáltam védeni az esőtől. De nem sok sikerrel. Ígyis teljesen átázott a ruhája, a hajából csúrgott a víz. Ahogy beléptünk Dodger farokcsóválva rohant felé. Brooklyn pedig elkezdte simogatni a kis barátomat.
-Meg ne fázz! Adok valami száraz ruhát, zuhanyozz le!
-Nem kell! Jól vagyok! Ez csak egy kevés víz!
-Ne ellenkezz! Ha megfázol nulla huszonnégyben fogok rád vigyázni! Azt pedig mondanom sem kell hogy kellő idegzet kell hozzá!-nevettem el magam.
-Oh ez fenyegetés?-nevette el magát Brooklyn is.
-Tessék!-nyújtottam át a tiszta, száraz ruhát a lánynak.
Brooklyn feladva, hogy esélye sincs győzni ellenem gyorsan vett egy meleg zuhanyt és felöltözött ruháimba.
-Egész jól áll rajtad a ruhám!-néztem fel a konyhából miközben egy kisebb vacsorát kezdtem összedobni magunknak.
-Még jó hogy nem hozzám mentünk mert elég nagy fejtörés lett volna milyen ruhát adjak neked!-nevette el magát ez az angyali teremtés.
-Pucéran rohangáltam volna a lakásodban!-gondolkoztam meglehetősen hangosan.
-Végülis ezt a testet nem is értem minek takargatod ruhával!-viccelődött velem.
-Szerinted jó testem van?-kérdeztem tőle ahogy a szemöldökömet rángattam az irányába.
-Azt nem mondtam!-mondta zavarába.
-Szomorú vagyok!-játszottam el a szomorúságom.-Azt vártam azt mondod hogy isteni alakod van Chris!
-Oh, de ha ezt tudod magadtól is miért kellene nekem kimondanom?-nevette el újra magát, én pedig legbelül ugrálni tudtam volna a boldogságtól, hogy elértem hogy a mai nap ellenére mosolyogjon.
-Tehát csak isteni testalkatom van!-mondtam neki ahogy a tányér spagettit leraktam elé.-Remélem szereted! Hirtelen más nem jutott eszembe!
-Egyik kedvencem! Köszönöm!-mosolygott rám. Én pedig izgulva vártam a véleményét.-Hm! Ez isteni!-mondta ahogy belekóstolt.
-Most meg kellene sértődnöm, hogy a tésztámra hamarabb mondtad hogy isteni mint rám!-ültem le vele szembe.
-Remek férfi vagy!-nézett a szemembe.
-Akkor adj egy esélyt, hogy boldoggá tegyelek!-néztem mélyen a szemébe.
-Chris...!
-Ne! Ki ne mond! Had éljek abba a tudatban inkább hogy még nem állsz készen!-ellenkeztem vele.
-Túl tökéletes vagy hozzám!-mosolygott ahogy a tányérán piszkálta a spagettit.
-Megvárom míg készen állsz! Elérem, hogy belém szeress!
-Chris!-szólt rám.
-Kedvellek Brooklyn! És ezt nem is akarom titkolni!
-Nem vagy semmi férfi Chris Evans!-mosolyodott el ahogy a tekintete újra találkozott velem.
-Utána jégkrém és film?-kacsintottam felé.
-Ne kacsintgass!-szólt rám ahogy újra angyali mosoly kiült az arcára.
-Jesszus Brooklyn! Mikre gondolsz te?-kereszteztem magam előtt a kezem.
-Mi?-kérdezte Brooklyn majd leesett neki.-Jesszus! Chris! Nem! Te bolond vagy!-nevette el magát hangosan.
Vacsora után a kanapéra ülve kezdtünk filmezni, ahogy fogyasztottuk a kellemes hideg édességet magunkba.
-Nekem lassan ideje mennem!-mondta Brooklyn.
-Maradj még! Úgyis azt mondtad nem akarsz egyedül lenni!
-Már jobban érzem magam, hála neked!-állt fel a kanapéról.-A ruháid...!
-Hagyjd!
-Csak nem megijedtél ha nálam lennél vizes ruhában szoknyába kéne kitáncolnod a fürdőből?-nevette el magát.
-De! Pont ez miatt!-nevettem el én is magam.
-Hát köszönöm szépen Chris...a mai napot! Amilyen szörnyen indult...most egész jó kedvem lett hála neked!
-Nem kell megköszönnöd! Bármikor szívesen látlak!-nyitottam ki az ajtót neki.-Biztos nem akarod hogy haza vigyelek?
-Nem! Már nem esik, meg jót fog tenni egy kis séta!-mosolygott rám.-Jó éjszakát Chris!
-Jó éjszakát Brooklyn!-köszöntem el a tőlem távolodó lánytól. Mégis olyan fura érzés kerülgetett. Nem hagyhatom. Becsuktam az ajtóm és utána futottam. Nagyon elgondolkozhatott mert meg se hallott maga mögött. Így óvatosan a kezéért nyúltam.
-Jesszus Chris!-látszódott az ijedtség az arcán.
-Nem engedhetlek el! Hazakísérlek!
-Te megállíthatatlan vagy!
Ezen csak elmosolyodtam. És észre se vettük hogy egész végig kézen fogva sétáltunk Brooklyn házáig.