Love For The First Sight

🦋Negyvennyolcadik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Másnap reggel fáradtan kisírt szemmel mentem a forgatásra. Ezt természetesen Nick is észrevette.
-Minden rendben Brooklyn?-kérdezte ahogy hozzám sétált.
-Nem igazán...!-válaszoltam.
-Beteg vagy talán?-kérdezte.
-Nem hiszem...!
-Szerencse! Chris reggel telefonált, hogy nem tud jönni mert nem érzi jól magát! Megijedtem hogy te is lebetegedtél!
-Chris nem jön?-néztem rá nagy szemekkel.
-Elég fura hangja volt! Biztos megfázott! Biztos minden rendben Brooklyn? Olyan sápadt vagy!
-Ne haragudj Nick....de...!
-Menj csak!-mosolygott rám.-Szerinted nem látszódik mennyire odavagytok egymásért?-kérdezte mosolyogva.
-Tessék?
-Ti szerintetek nincs szemem a szerelemhez? A hülye is látta hogy izzik köztetek a levegő! Ahogy az első nap láttalak titeket, ahogy egymást néztétek éreztem hogy ez valami rendkívüli film lesz pont miattatok! Ahogy egymásra néztetek, ahogy a testi kontaktusokat játszottátok mindent világossá tett számomra! Siess...!-mondta ahogy mosolyogva engedett az utamra.

Chris háza előtt állok. Hezitálok. Félve becsengetek, a lábaim remegnek. Vajon milyen érzéseket fog belőlem kiváltani? Fogalmam sincs, mégis aggódok érte. Nagyon. De az ajtó nem nyílik. Várok türelmesen, de az aggodalom egyre jobban át járja a testem. A zsebembe kotorászva eszembe jutott hogy Chris régen adott kulcsot a házához. Biztos jó ötlet csak úgy rárontani? Lehet nincs is itthon...bár a kocsija a ház előtt parkol. De mi van ha tényleg nagyon beteg? Minden gondolatom ellenére úgy döntöttem bemegyek.
-Chris...?-szólítottam ahogy kinyitottam az ajtót. Az ajtóba termett Dodger és Bailey. Akkor esett le hogy amióta én visszatértem nem is találkoztam egyikkel sem. Először nem jöttek a közelembe de ahogy felismertek farokcsóválva, boldogan jöttek egy szoros kis ölelgetésre. Hiányoztak borzasztóan. Lassan elkezdtem körbe menni a házba, a hálóba érve pillantottam meg Christ az ágyba. Odasétáltam és finoman megrázva próbáltam felébreszteni de a teste olyan meleg volt. Ahogy a kezem az arcára helyeztem éreztem hogy tűz forró.-A francba Chris...!-pánikoltam. Mit csináljam hogy levigyem a lázát? Gyorsan rohantam a fiókhoz ahol a gyógyszereit tartotta, hogy keressek valami lázcsillapítót.-Chris! Chris ébredj fel!-próbáltam felébreszteni. Nehezen kinyitotta a szemeit de látszódott hogy teljesen homályos a tekintete.
-Brooklyn....!-mondta a nevem.
-Ezt vedd be Chris!-segítettem a poharat a szájához.
-Te...mit...?-kezdte de nagyon gyenge volt.
-Shh! Ne erőltesd meg magad! Hozok borogatást, meg valami tiszta ruhát mert ebbe már teljesen beleizzadtál jó?-álltam fel mellőle. Gyorsan mentem egy ruháért amit hideg vízzel átitatva raktam gyorsan a homlokára. Majd az utam a ruhás szekrényéhez vezetett.-Francba régen itt voltak a pólói...!-húztam ki a következő fiókot, mikor megpillantottam egy kis dobozt masnival a tetején. Lesokkoltam. Tudtam milyen doboz ez...hisz minden lány álma hogy egyszer ő is kapjon attól a férfitól egy ilyet akit szeret. Nem akartam kinyitni mégis kíváncsi voltam. Vajon Sharonnal ennyire előrehaladott lett volna a kapcsolata csak én voltam ennyire vak? Óvatosan nyitottam ki a dobozt, mikor megpillantottam a gyönyörű elegáns eljegyzési gyémánt gyűrűt. Csodaszép volt...Sharon igazán mázlista. Ahogy fogtam a kezembe a dobozt, azonban a belsejébe feltűnt egy gravírozás amelyen két betű állt: B&C. A szívem hevesebben vert. Ezt nekem szánta? De mégis mikor...? Hisz csak most tértem vissza! De nem számított végülis mikor történt volna...csak az hogy végig egy idióta voltam. Hisz Chris mindvégig velem tervezte leélni az életét én pedig elhagytam őt. Könnyekkel a szemembe mentem vissza Chris mellé. Aludt. Nagy nehezen sikerült a pólót lecserélnem róla. Egész éjjel mellette voltam, vigyáztam rá. Másnap reggel ahogy reggelit készítettem meglepetésemre félkómásan sétált ki a szobából. Látszott hogy jobban van, és az is hogy erősen gondolkozik vajon én hogy kerültem ide.-Ne nézz így rám...!-mondtam neki ahogy a tányérra helyeztem a pirítóst.
-Te hogy kerülsz ide?
-Mi az? Nem örülsz nekem?-kérdeztem ahogy ránéztem.
-Nem az!-ellenkezett azonnal.-Csak....!
-Még régen te adtál kulcsot a lakáshoz emlékszel?-kérdeztem ahogy ránéztem.
-Tényleg!-kapott a homlokához.-Honnan tudtad meg hogy beteg vagyok?
-Nick mondta!-válaszoltam ahogy megkentem a pirítóst.
-Ne haragudj...nem akartam fáradtságot okozni!
-Nem okoztál...!
-Brooklyn én...!
-...ez finom rántotta lett!-mondtam ahogy megkóstoltam. Ránéztem és láttam a szemeit amik nem csillogtak. Közelebb sétáltam hozzá.-Mikor akartad megtenni?
-Hogy?-nézett rám értetlenkedve.
-Mikor akartad megtenni...?-kérdeztem mire láttam ahogy erősen gondolkozik.
-Brooklyn én...!-tudta mire gondolok.
-Akkor mikor elmondtam hogy elmegyek...?
-Igen...!
-Miért...miért nem állítottál meg?-kérdeztem tőle.
-Nem tehettem...! A boldogságod múlott volna rajta...!
-Te voltál minden boldogságom...!
-Voltam...!-ismételte meg halkan.
-Kérdezd meg...!
-Mi?
-Mond hogy még mindig áll ez a szándékod hogy a feleséged legyek...! Mond hogy maradjak veled! Mond hogy éljünk le egy életet Chris boldogan együtt megöregedve...!
-Brooklyn...!-nézett rám azokkal a szemekkel most már amit annyiszor láttam már.
-Hallanom kell Chris...!-mondtam, ő pedig elment a szoba irányába. Ott álltam egyedül ahogy próbáltam erős maradni de éreztem ahogy a lábaim össze akarnak csuklani. Tévedtem volna....? A kijárat felé indultam.
-Most mégis hova mész?-kérdezte ahogy kisétált a szobából, egyenesen elém. A kis doboz a kezében én nekem pedig a könnyek gyűltek a szemembe.-Nem így terveztem...egyáltalán nem így! A tegnapi dolog Brooklyn egy....!
-Shhhh!-tapasztottam a kezem a szájára.-Nem kell! Csak...kérdezd meg! Jó?
-Brooklyn...minden hülyeségem ellenére...megtisztelnél azzal hogy a feleségem leszel?
-Te bolond...!-mondtam ahogy egyenesen a karjaiba rohantam és gyorsan tapadtam az ajkaira.
-Ez igen?-kérdezte ahogy elváltunk.
-Igen, ezerszer is!-válaszoltam ahogy ajkaink újra találkoztak.
-Igen?-kérdezett vissza ahogy szorosan tartott továbbra is.
-Igen!-mondtam széles mosollyal az arcomon, könnyekkel a szemembe.-A feleséged akarok lenni!
-Istenem!-ölelt át.-El se hiszem!-gyorsan húzta az ujjamra a gyűrűt biztosra ment hogy ne tudjam meggondolni magam. A gyűrű tökéletesen passzolt. Csodaszép volt. Egyikünk se gondolta hogy ez lesz életünk talán egyik legszebb napja.