Love For The First Sight

🦋Kilencvenharmadik fejezet🦋

Brooklyn szemszöge:

Az utóbbi napokra visszagondolva is az arcom piros lesz és a légzésem is nehezül. Olyan dolgokat tapasztaltam meg amiket még soha se. Igaz, most esély se lesz arra hogy Chrissel folytassuk ezt az őrületes kalandot de végül is az edzőterem se egy rossz hely, nem de? Chrissel megbeszéltük, hogy itt találkozunk miután nekem is volt egy két elintéznivalóm a városban. Ahogy beléptem izmosabbnál izmosabb, az életükön változtatni akaró férfiak és nők adták bele minden erejük az edzésbe. Igazán úgy éreztem én nem idevaló vagyok. De még így is a tömegből másodperceken belül kiszúrtam a férjem aki épp fekvenyomott. És nem is gondoltam volna hogy olyan élményt tud a látvány nyújtani mint egy jó szeretkezés. Igen, szerintem elélveztem a látványától. Felsőtestét nem takarta semmi, így minden izma, minden tetoválása szemmel látható volt. Szerettem volna én lenni az a súlyzó a kezében. Nagyon elkalandozhattam mert a végén csak arra eszméltem hogy a nevem mondja.
-Brook!-feleszméltem és közelebb mentem.-Szia kicsim!-állt fel ahogy kinyújtotta a karjait.-Lehet nem jó ötlet picit izzadt vagyok!-jegyezte meg ahogy ereszkedni kezdtek a kezei de én beelőztem. Szorosan bújtam a csupasz mellkasához. Elmosolyodott.-Szia!-suttogta.
-Szia!-mondtam széles mosollyal ahogy őt néztem.-Nagyon szexi vagy, mit ne mondjak!-jegyeztem meg ahogy a kezem a csupasz mellkasán pihent.
-A szexi státusz maradjon csak nálad!-csókolt meg.
-Lehet sűrűbben kellene edzőterembe kisérnelek!-jegyeztem meg mire a fejem búbjára adott egy puszit. Tudta mit, miért mondok.
-Még van egy-két köröm, megvársz?
-Persze! Ez nem is kérdés!-ültem le a padra ami teljes rálátást biztosított Mr. Tökéletességre. Újra a gépre koncentrált, de az én koncentrációm se terelte el róla semmi.
-Tetszik?-kérdezte meg ahogy abbahagyta.
-Tetszik és száz százalékig az enyém!
-Gyere!-biccentett nekem.
-De rossz érzésem lett hirtelen!-nevettem zavaromba.
-Feküdj le ide!
-Mit csináljak?-néztem rá.
-Feküdj le!-mondta gyermekies mosollyal. Nem tudtam mit akar de valamiért szörnyen kíváncsi lettem. Így kötöttem ki a földön.
-Most ha azt mondod hasprést kell csinálnom biztos kiheréllek!-nevettem el magam.
-Itt csak nekem kell megdolgoznom a jutalmamért!-térdelt le majd megláttam a kezdő pózt, a fekvőtámaszt. A szemeivel találtam szembe magam majd egy mosoly után minden egyes hajlításnál az ajkamra nyomott egy csókot. A pillangók pedig elindultak.
-Mond azt, hogy száz darabot kell csinálnod!-jegyeztem meg ahogy a huszadik után szünetet tartott.
-Annyi legyen?-kérdezte széles mosollyal ahogy teljes könnyedtséggel tartotta magát, kicsit sem remegett meg a teste.
-Nem bánnám!-haraptam az alsó ajkamba.
-Akkor annyi lesz!-folytatta a fekvőtámaszt amit minden egyes alkalommal csók követett. Élveztem. De miért is ne élveztem volna? De azt meg kell jegyezni kellően elfáradt a végére.
-Jól vagy?-kérdeztem ahogy megsajnáltam.
-Miért ne lennék?-állt fel ahogy a kezeit felém nyújtotta segítségnek felállni.
-Komolyan százat csináltál mert én azt kértem!
-Érted akár egy millió darabot is csinálnék!
-Ne mondj ilyeneket! Még kedvem támad hozzá!-nevettem el magam.
-Gyorsan lezuhanyzom! Rendben?
-Menj csak, itt foglak várni!-ő pedig eltűnt az öltözők irányába.
-Elnézést! Segíthetek?-kérdezte egy férfi mögöttem.
-Tessék?-fordultam meg.
-Segíthetek? Látom, mennyire el vagy veszve! Kezdő vagy?
-Nem! Nem edzeni jöttem!-ellenkeztem azonnal.
-Akkor talán...csak párt keresel?
-Itt?-nevettem el magam. Igazán nyomulós egy férfi volt.
-Hát ennél jobb helyen nem is lehetne, nem?
-Elmondanád mit akarsz?-kezdtem ideges lenni.
-A számod!
-Biztos hogy nem!-nevettem el magam.
-De...!-kezdte volna mire a derekamon egy erős kezet éreztem.
-Brook, minden rendben?-kérdezte mellettem Chris.
-Persze! Mehetünk?-próbáltam gyorsan magammal vonszolni a férjem. Ő pedig tudta mit akarok. Ahogy az ajtó felé mentünk végig biztosra ment hogy mindenki tudja mi együtt vagyunk.
-Miért van az hogy manapság ha egy másodpecre is magadra hagylak akkor férfiak jelennek meg körülötted?
-Talán egy jel hogy ne menj el mellőlem?-viccelődtem vele ahogy beszálltunk a kocsiba.
-Akkor mit csináljak? Láncoljalak magamhoz?-mosolyodott el.
-Inkább csak siess haza! Folytathatnánk a fekvőtámaszt!
-Nem volt elég a száz csók?
-Az soha se elég!-nyújtózkodtam át ahogy az arcára egy puszit.-Belőled soha se elég!
-Szeretlek te szexiség!-csókolt meg.
-Én is szeretlek, Mr. Tökéletesség!

Ne haragudjatok a rövid részért de manapság elég sűrű napjaim vannak 🤦‍♀️❤