Love For The First Sight

🦋Hetvenedik fejezet🦋

Chris szemszöge:

Itt ülök a repülőgépen egy nő mellett, aki minden figyelmemet elvonja. Hogy mivel? A szépségével. Figyelem a vállán gyengéden pihenő karamell barna színű haját, a tájat szemlélő csillogó szemeit. Rabul ejtett teljesen.
-Miért nézel így rám?-néztek rám azok a gyönyörű szemek.
-Hogy nézek?-néztem rá ahogy a szemeim továbbra is szüntelenül figyelték őt.
-Így!-nézett rám úgy ahogy eddig én néztem rá.-Ilyen csillogó szemekkel!
-El akarlak vinni randizni!-mondtam neki határozottan.
-Hogy mit csinálni?-mosolyodott el.
-Randizni!-mondtam széles mosollyal.
-Mik vagyunk mi? Tinédzserek?-röhögött.
-Miért? Csak a tinédzserek randizhatnak?-lelkesedtem az ötletemnek egyre jobban.
-Ezt nem hiszem el!-rázta meg a fejét ahogy nem tudta abbahagyni a mosolygást.-Jesszus, te tényleg nem viccelsz!-nézett újra rám ahogy megpillantotta a szemeimen a határozottságot.
-Elviszlek! Tényleg elviszlek!-mosolyodtam el én is egyre jobban.-Rég volt ilyen szenzációs ötletem!
-Ez nem igaz! Mindig remek ötleteid vannak csak ez most, hogy is mondjam...!-gondolkozott.-Olyan váratlan és bolondos! Házasok vagyunk, miért akarnál elvinni randizni hamár így is a világ végére is követnénk egymást?
-Kényesztetni akarlak! Újra elrabolni a szíved!
-Elrabolni? Hova már? Így sem maradt egy apró kis része sem nálam, mindet elraboltad abban a pillanatban ahogy találkoztunk!
-Nem tudsz lebeszélni róla! Most már nem!-vigyorogtam.-Csak szálljon le a gép és már tervezem is a legtökéletesebb randevút!
-A legtökéletesebb randevú előtt gyorsan elintézem a dolgomat!-mosolygott rám.
-Annyi idő bőven elég!
-A szüleidhez nem akartál volna akkor már menni? Ha már velem tartottál?-érdeklődött.
-Arra bőven elég lesz a második nap!
-Tudod...!-döntötte a fejét a vállamra.-Jó lesz már egy picit otthon lenni!
-Tudom! Nekem is nagyon hiányzott már a megszokott kis városunk!
-Chris! Tényleg! Dodger, Bailey most hol van?-láttam a pánikot az arcán.
-Nyugi! A legjobb kezekben!-mondtam teljes nyugalommal.
-Legjobb kezekben? Ugye nem?-nevetett fel.
-Seb bácsi házát boldogítják!-mondtam apró ördögi mosollyal. Amúgy Sebastian imádta Dodgert és Baileyt. Ahogy a kutyák is imádtak nála lenni, bár az is tény hogy meg volt az oka. Egy-két házi falat landolt a táljukba amit lelkesen fogyasztottak.
-Gondolom az a bolond hogy örülhetett neked ahogy a két kutyával csak úgy beállítottál!
-Nem volt ideje ellenkezni! El kellett érnem a gépet!
-Még most is nehezen hiszem el, hogy képes voltál erre!
-Mire?
-Utánam jönni!
-Amikor meghallottam a hangod...a lábaim egyenest hozzád vezettek!-simogattam meg az arcát.-Oh, nézd Brooklyn! Mindjárt landolunk!-mutattam a fejemmel az apró ablak irányába.-Add a kezed!
-Még van egy kis időnk!
-Jobb időbe felkészülni a landolásra! Nem szeretném ha feleslegesen izgulnál! Add oda!-nyújtottam felé a kezem. Ő pedig boldogan helyezte a kezét a kezembe. A gyűrűt néztem az ujján amit gyengéden simogattam.
-Mit nézel?
-A gyűrűd!
-Miért? Van valami baj vele?-húzta volna el a kezét.
-Hé! Hova akarod vinni a kezed? Ez az enyém!-voltam határozott.-Csak elgondolkoztam, életem legjobb döntése volt azt az ujjadra húzni!
-Ne! Ne kezd! Itt nem tudunk hova menni!-rejtette el az arcát a vállamon.
-Mit ne kezdjek?-mosolyodtam el, ahogy a feje búbjára nyomtam egy csókot.
-Ezt! A pillangó reptetést!-dünnyögte a vállamon.
-Pillangó reptetés...szeretem mikor ilyened van!
-Én is!-nézett piros arccal fel a vállamról.
-Szeretlek Mrs. Evans!
-Én is szeretlek Mr. Evans!-csókoltam meg. Nem sokkal később a gépünk landolt. Boldogan sétáltunk ki a reptérről ahogy utunk egyenesen a házunkhoz vezetett.-Szívem én akkor elmegyek elintézni a dolgomat, de sietek haza rendben?-mondta ahogy épp lepakoltunk.
-Nem akarsz pihenni egy kicsit előtte?-néztem rá.
-Pihenni? Isten ments! Minél előbb végzek annál előbb készülődhetek a világ legtökéletesebb randijára!
-Csak nem izgulsz?-kérdeztem ahogy széles mosollyal rángattam fel-le a szemöldököm.
-De, borzasztóan!
-Ugye most nem csak mondtad? Nem tudom eldönteni annyira tökéletes színésznő vagy!
-Nem!-mondta széles mosollyal.-Tényleg várom! Alig várom, hogy újra a tinédzser éveimet éljem!
-Kisebb izgalmat hallok a hangodban!-ugrattam.
-Jaj ne!-most színészkedett. Tisztán ismertem mikor játszik velem.-Ennyire látszik? Pedig próbáltam titkolni!
-De jobb mint a titkos randik nem?
-Ezerrel jobb! Most legalább tudom, hogy egy marha helyes pasi fog a tenyerén hordozni!-kacsintott felém.
-Helyes? Másnak is eligérkeztél?-kezdtem én is játszani vele.
-Majd kiderül!-nyitotta ki az ajtót.-Hé! Mr. Tökéletesség!-kiabált vissza az ajtóból.-Szeretlek!-imádtam ezt a mosolyt az arcán. A férfiaknak is szokott lenni az a híres pillangó effektus? Nekem most volt. Bár lehet nem is ez az első alkalom, csak eddig annyira elragadott, megbabonázott minden tettével, hogy észre se vettem miket indít el bennem. Egy áramlatot ami a szívemig hatol és dupla sebességgel mozgatja azt.
-Ki ez a nő...te jó isten!-néztem az ajtó irányába bárgyú mosollyal.-Persze, hogy a feleségem! Most ha nem a világ legtökéletesebb randiján kellene gondolkoznom, utána mennék!-mondtam az üres házban, persze a végén elmosolyodtam hogy magamba beszélgetek és akkor is a témám egyedül csak a feleségem lehet. Ki más? De ideje elkezdeni a legtökéletesebb randi szervezést. Álltam fel nagy lendülettel és azonnal a telefont előkapva a kezemből kezdtem a tervezést. Nem mondom nem kicsi meló volt, de miért is akarnék egy átlagos randit mikor egy ilyen nő lesz mellettem? Két óra múlva megjelent Brooklyn és öltönyben, széles mosollyal álltam előtte.
-Oh! Csak nem estélyis randit terveztél? Sajnálattal közlöm, hogy nem hoztam magammal az alkalomhoz illő ruhát! De te minden eshetőségre terveztél!-célzott a rajtam lévő öltönyre.
-Rád is gondoltam!-mutattam a fejemmel a pulton pihenő dobozra.-Remélem tetszeni fog! Saját magam választottam!
-Te választottad?-sétált a dobozhoz.
-Na jó! Egy kis baráti segítséggel! De a végső bólintást én adtam!-nyitotta ki a dobozt. Egy tűzpiros ruha lapult benne, amiben igazán úgy gondoltam hogy a tökéletes alakját ki tudja emelni.
-Ez...!
-Nem tetszik?-ijedtem meg.
-Ez marha szexi!-láttam az arcán mennyire tetszik neki.-Ezt muszáj felvennem! De most azonnal!-futott lelkesen a szoba irányába.
-Brook! A cipő itt maradt!-kiabáltam utána. Majd lelkesen futott vissza ahogy kikapta a kezemből a gyönyörű lábbelit.-Istenem, de izgulok! Mintha életem első randijára készülnék!-futott újra a szoba irányába. Annyira édes volt. Nagyon édes.
-Jesszus!-hallottam a szoba irányából.
-Brook?!
-Imádom!-kiabálta lelkesen. Megnyugodtam.
-Kész vagy kicsim?-kopogtam be az ajtón.
-Ne gyere be! Csukd be a szemed!-hallottam az utasítást.
-Rendben!-csuktam be a szemem.
-Tényleg becsuktad?-kiabált ki.
-Be! Esküszöm!
-Ne nyisd még ki! Ki ne nyisd!-hallottam az ajtó nyitódást.-Oké! Nyithatod!-szót fogadtam az utasításnak. És milyen jól tettem.
-A-azta!-dadogtam.-Brooklyn te...te valami eszméletlen vagy!-nem pislogtam. Nem tudtam pislogni annyira nem akartam egy pillanatról se lemaradni amit ez a nő okozott bennem.-Ha nem lennél a feleségem, akkor most megkérném a kezed!
-Én pedig boldogan mondanék igent!-csókolt meg.